Nekem akkor az igazi a komfortérzetem, ha hétvégén
húsleves van.
Persze nem minden hétvégén főzök húslevest, még télen sem, nyáron meg pláne, de akkor már hiányérzetem van.
Legeslegjobban ezeket az ízes, emberes húsleveseket szeretem, ami csak
marhahúsból /
velős csonttal együtt naná, amikor kész akkor a forró velőt kiütögetve, meleg pirítóskenyérre kenve és sózva, előételnek, valami mennyei eledel/,
tyúkból vagy
libából főzhető.
Vagy
liba/kacsa szárnytőből. De főzöm én
csirkéből is, benne a zúza, a máj, a nyak, a láb - az majdhogynem diétásnak számít, vagy
csak csirkeaprólékból, vagy
pulykanyakból - rengeteg hús van rajta ! De
kacsa vagy libanyakból is ízes leves van, csak sok legyen belőle. Van amikor csak
húsos csontokból, leginkább karaj vagy tarjacsontból, jó sokból.
Végül de nem utolsósorban
húsgombóccal is.
Csak a főzési időben térnek el egymástól, mert természetesen a marhahúst vagy a libát, a tyúkot hosszabb ideig kell főzni, úgy kb. 2-3 órahosszat is csendesen zizeregtetve, míg egy adag csirkeapróléknak, pulykanyaknak, húsos csontnak elég az 1 óra is.
Lehet vegyesen is, többféle húsból húslevest főzni, ugyanis minél többféle húsból főzzük annál finomabb, annál ízesebb lesz a leves, csak azt kell figyelnünk, hogy először mindig a nehezebben fővő/puhuló vörös hússal kell indítani a főzést majd időben elcsúsztatva később hozzátenni a gyorsabban/könnyebben megpárolódó húsokat, vagy a húsos csontokat.
Egy jókora adag leveszöldséggel gazdagítva/sárgarépa, fehérrépa, zellergumó, karalábé, kelkáposzta cikkely, gomba, karfiol/, és persze erős paprikával, 2 db vöröshagymával egészben és a belső héj rajtamarad, 1 fej fokhagymával gerezdekre szedve, sóval, borssal, lestyánnal, zellerzölddel.
A jó húsleves titka:
kötelező mindig hideg vízzel odatenni a húsokat és ha felforrt, akkor a lehető legkisebb lángon,
épp csak gyöngyöztetve főzni. Én soha nem szedem le a keletkező habot, az ugyanis szépen elforr, ill. kirakódik az edény falára, félidőben teszem hozzá a zöldségeket és együtt főzöm puhára. A végére mindig aranyszínű és áttetsző húslevest kapunk !!!
A főtt húsokat ehetjük a levessel együtt, de második fogásként külön is a főtt zöldségekkel és ecetes tormával, vagy készíthetünk hozzá
sós vagy édes mártásokat is, csodás finomak vannak.
Akit érdekel nézzen szét a
receptjeim között a Mártások és szószok címszó alatt, talál ott mindenfélét, egyik finomabb, mint a másik. Szívből ajánlom.
De amitől még igazán elgyöngülök és rengeteget eszem a levesben, és szerintem nagyon fontos, az
a levesbetét.
Lehet
házi cérnametélt /az egy kicsit szélesebb, mint a bolti, és sokkal finomabb/, lehet
kiskocka tészta, lehet
zabszem, lehet
eperlevél, lehet
grízgaluska, lehet
májgombóc, de mostanában a nagy kedvenc a
maceszgombóc /a libazsírtól valami frenetikus íze van és tökéletesen harmonizál a levessel/, és a legfrissebb kedvenc a
májgombóc svábosan.
A mai húsleveshez kétfélét is készítettem, egy nagy adag maceszgombócot és a sváb májgombócot.
Hatalmas sikere volt mindkettőnek, nem volt szükség második fogásra, ill. a második fogás a főtt tyúkhús volt a vele főtt zöldségekkel, aki esetleg még szerette volna megspékelni valamivel az ehetett a főtt hús mellé édes szilvaszószt is, ami a pénteki pulykasült egyik köreteként maradt meg, vagy ecetes tormát.
Mit mondjak, tökéletesen jóllaktunk, bőséges ebéd volt a fél tyúkból és kettő darab pulykanyakból.
1.sz. levesbetét:
maceszgombóc
forrás: Fűszeres Eszter
Most már többedszerre készítem, nagyon megszerettük, a libazsírtól nagyon finom íze/aromája van és tökéletesen passzol a húsleves ízéhez.
1 kis celofáncsomag pászka /10 db kb.8x13 cm-es lapka van benne/
4 tojás
4 ek. melegvíz
4 ek. libazsír
1 tk. szódabikarbóna
só, bors bőven
Egy tálba a pászkalapokat összetörtem, morzsoltam, csak úgy kézzel, majd a fenti sorrend szerint ment hozzá az összes többi. Egy kanállal egyneművé kavarom.
Érdemes jó korán összeállítani majd a hűtőben több órán keresztül pihentetni, hogy kellően fel tudja szívni a nedvességet a pászka.
Ha netán kifőzés előtt még mindig lágynak bizonyulna, egy kevés maceszliszttel /ha van/, vagy rétesliszttel
/én most ezzel dolgoztam/ lehet meghinteni.
Nem szabad folyósnak maradnia a masszának, mert szétesik a vízben, én már jártam így is, sajnos.
Mindenképpen összeálltnak kell mutatkoznia nyers állapotában is.
Lehet kanállal szaggatni forrásban lévő sós vízbe, de lehet két tenyér között gombóccá hengergetni és így a vízbe helyezni. Kb.10-15 perc fővés után biztosan jó.
Semmiképpen ne a levesben főzzük ki, mert "megissza" a levest, eldagad, leszűrés után lehet rá levest merni és ebédig melegen tartani.
Nagyon finommá, ízessé teszi a levest.
Egyik kedvenc levesbetétem lett.
2.sz. levesbetét:
májgombóc svábosan
forrás: Gasztroangyal/sváb konyha Budakeszin
Annyira finom, ötletes és egyszerű, hogy ezentúl az én konyhámban rendszeresen szerepelni fog.
Annyi csirkemáj, és áztatott zsemle kell hozzá ahány főre készítem az ebédet.
4 db csirkemáj /személyenként egy darab/
4 db száraz zsemle áztatva /szintén 1 db/fő/
2 tojás
só, bors, petrezselyem
A csirkemájat egyenként deszkán elkapartam majd egy tálba raktam az áztatott, kicsavart zsemlékkel együtt, bőven sóztam borsoztam és megszórtam apróra vágott petrezselyemzölddel /most szárítottal/.
Kivételesen erősen kell fűszerezni.
Jól összegyúrtam.
Egy serpenyőben olajat forrósítottam, majd megolajozott kézzel diónyi gombócokat formáztam a masszából és a már forró olajban ropogósra kisütöttem.
Tálaláskor a forró levesben tetszőleges mennyiséget lehet belőle enni.
Nagyon finom, még akkor is amikor kissé elázik a ropogóssága, sőt van aki akkor szereti a legjobban.