...őket kaptuk Cindy kutyával együtt kölcsönbe, amíg a gazdijuk külföldön dolgozik.
Öt perc alatt megszerettem őket, tündéri kedves, aranyos, hízelkedő, bújós, szelíd cicapáros, együtt nőttek fel, születésük óta együtt vannak.
Cili igazi szépség, kecsesség, ő a félénkebb.
Rozs zömök, férfias és nagyon bátor cica.
Meglepően gyorsan hozzánk szoktak, meg a körülményekhez, ők lettek a kinti cicáink, ők a kamrában alszanak, esznek, és kedvükre bóklászhatnak a kertben, már ha Cindy hagyja, mert ugyancsak rajtuk tartja a szemét, valóságos terelés, idomítás folyik, na azért nem kell félteni a cicapárost, szinte minden nap túljárnak Cindy kutya eszén, mert ugye rengeteg búvóhely létezik egy ekkora kertben.....
Mikor beszélek hozzájuk Rozs némán, hang nélkül miákol, ámde Cili, mint afféle igazi nőci, be nem áll a szája, egyfolytában és hangosan miákolva meséli, panaszkodja el a történéseket, miközben mindketten dörgölőznek a lábamhoz, imádom őket, lesz sírás, majd ha vissza kell adnunk a jogos gazdinak őkelméket.
Szerencsére az még odébb van, kb. másfél év.
Addig az enyémek, a miénk. /Férjem is imádja őket, titkos, be nem vallott kedvence Rozs, látom én/
Cilike a gyönyörűséges cicalány, világítóan borostyánszín szemekkel...
Rozsda, azaz nekem csak Rozs.... a szintén szépséges cicafiú a tömött vörhenyes, csíkos bundájával....
...és együtt az árnyékban...
.jpg)
.JPG)
.JPG)
.JPG)
Nagyon szép két cicával lett bővebb az egyébként sem kevés kis csapat! De jó lehet nektek ilyen sok aranyos állat milyen sok örömet tud okozni a mindennapjaitokban!
VálaszTörlésDe édesek!! Akkor most nem unatkozol... persze lehet, hogy sosem, de most még úgysem. (na, ezt jól megírtam, hámozd ki belőle a lényeget:))))
VálaszTörlésIgazad van Éva, nagyon jó és könnyű velük együtt élni, figyelmesek, ragaszkodóak, az is igaz, hogy állandó elfoglaltságot is adnak, de azért jut mellettük olvasásra, netezésre, vásárlásra, vendégeket is tudunk fogadni, inkább már én nem szeretek senkihez elmenni, jobban szeretem, ha hozzánk jönnek, nem szívesen hagyom itt őket, meg Apukámat sem. Szóval nagyon jó, hogy vannak, pedig ám csak 2006 óta van állatunk, akkor került hozzánk aprócska cicaként Titu, a többiek meg amikor leköltöztünk ide Tatára, egészen addig soha életemben nem volt állat a közelemben sem, most tudom csak mennyi évet elvesztegettem, a cicákkal kényelmesebb élni, a kutyákkal mozgalmasabb, de mindkettő jó választás:-)))))
VálaszTörlésGabikám hát nem és kihámoztam :-)))))
VálaszTörlés