a legméltóságteljesebb cica

a legméltóságteljesebb cica
Tituka most 11 éves

a legszebb kutyuska

a legszebb kutyuska
Falatka most 7 éves

a legokosabb cica

a legokosabb cica
Szaftika most 8 éves

Keresés ebben a blogban

2017. szeptember 23., szombat

Vers újra...



William Butler Yeats
"Ha öreg leszel, ősz és álmatag,
S bólongsz a tűznél, vedd le könyvemet,
Olvasd lassan, míg lágy tekinteted
S szemed mély árnyát visszaálmodod."

Anikó Boros Pálné fényképe.

2017. szeptember 21., csütörtök

Ontom rátok a verseket... főzés helyett

... majd lesz főzés is... később... de annyi sok gyönyörű vers van... a kedvenceim, mint ez is:
Dsida Jenő: Megbocsátod-é?
Szél vagyok.
Megbocsátod-é,
hogy port hintettem égszínkék szemedbe?
Nap vagyok.
Megbocsátod-é,
hogy leperzseltem hófehér karod?
Ősz vagyok.
Megbocsátod-é,
hogy ingválladra tört levelet szórtam?
Fű vagyok.
Megbocsátod-é,
hogy megcsiklandtam rámtipró bokádat?
Víz vagyok.
Megbocsátod-é,
hogy áztattalak forró könnyesőben?
Árny vagyok.
Megbocsátod-é,
hogy véletlenül arcodra vetődtem?

Lelátó a Parnasszusról fényképe.

2017. szeptember 19., kedd

Szüretnek ideje vagyon....


Anikó Boros Pálné fényképe.

Anikó Boros Pálné fényképe.

Ady Endre: Szüret
A lombhulláskor vigaszunkra
Eljön a víg szüret megint,
Lesz már, ami fölmelegítsen,
Ha kissé hűsebb szél legyint.

A szőlőskertek vígan vannak,
Aki most búsul, mind bohó,
Egy jelszavunk legyen szüretkor:
A dáridó, a dáridó.

A világ kezd már szörnyen kopni,
Megavult, ócska, színtelen,
Borzasztó sok az ember gondja,
A bánat is töméntelen.

Könnyítsünk hát bús szíveinken,
Lobbanjon fel a régi láng,
Álljon elő egy pillanatra
A régi, boldog, jó világ!

Hajh! régen, amikor Tokajnak
Nektárt adott a vesszeje,
Hányszor borult égi mámorba
Az ember gondterhelt feje.

A durranó, hangos mozsártól
Visszhangzottak a völgy- s hegyek,
Jó bort ivott a magyar ember,
Nem holmi vinkót, rossz levet.

Most a homok táplál bennünket,
De azért jó a drága nedv,
Ki nagy szükségben meg nem issza,
Az - Istenemre - nagy balek.

A gondot csak a bor gyógyítja
És erre a szüret mi jó!
Szüreteljünk hát víg kedéllyel:
Éljen a jókedv, dáridó!

1.Kép Sorbi Raffaello: Szüreti ünnep (1895)
Raffaello Sorbi ( Firenze , február 24-én 1844- Firenze, december 19, 1931 -- olasz festő
2.Kép Szőlőskert /Alkonyi L. fotó/
3. Kép Otello vagy opporto szőlő még szüret előtt /Lovas Z. fotó/
Anikó Boros Pálné fényképe.

2017. szeptember 17., vasárnap

Megjött hát az eső...

Hatalmas dörgéssel, villámlással, két hullámban is az éjjel.


Anikó Boros Pálné fényképe.


Szomorú időkhöz... szomorú vers


Szergej Jeszenyin: Bokraink közt
(1895-1925)

Bokraink közt már az ősz barangol,
kóró lett a fényes laboda.
Zizegő, szép zabkéve-hajadról
nem álmodom többé már soha.


Arcod haván bogyók bíbor vére -
szép voltál, te kedves, illanó!
Szelíd, mint az alkony puha fénye,
s fehéren sugárzó, mint a hó.


Szemed magvai kihulltak régen,
neved, a törékeny, messze szállt.
Gyűrött sálam őrzi már csak híven
fehér kezed hársméz-illatát.


Amikor a háztetőn a hajnal
macskamódra, lustán lépeget,
emlegetnek tűnődő szavakkal
vizimanók, dúdoló szelek.


Kéklő esték azt suttogják rólad:
álom voltál, elhaló zene.
De tudom - aki formálta vállad,
fénylő titkoknak volt mestere.


Bokraink közt már az ősz barangol,
kóró lett a fényes laboda.
Zizegő, szép zabkéve-hajadról
nem álmodom többé már soha.
(Rab Zsuzsa fordítása)


Kép:: Ildiko Neer Photo & Art

2017. szeptember 16., szombat

Addig is míg új ételeim nincsenek... addig versek vannak...

Újabb kedvenc költő kedvenc verse:

William Butler Yeats
Volna csak enyém az ég köntöse, 
Arannyal hímzett ezüstszínű fény,
Az ég kék, sötét s szürke köntöse,
Melyben az éj jár s a hajnal s a fény,
Azt teríteném lábaid elé:
De minden kincsem csak az álmaim;
Álmaim terültek lábad elé;
Lépj lágyan: amin jársz: az álmaim.
Anikó Boros Pálné fényképe.

The Paradise of Roses -  Le Paradis des Roses fényképe.