Tatárbifsztek....

Nálunk ha szilveszter... akkor tatár is...  a klasszikus recept... nagyon nagy kedvenc....

Csodálkozva látom, hogy ezt a finomságot még soha nem tettem fel, pedig minden szilveszterre készítünk, imádja az egész család, a gyerekeim már kicsi koruktól eszik, szeretik, követelik is, hogy legyen.

Nem tudom, hogy most lehet e tatárt rendelni egy jó kis sörözőben, régen voltak ilyen helyek a körúton, vagy az Andrássyn, ami akkor még Népköztársaság útja volt, ahová ha beültél, lehetett kérni, ráadásul mindig úgy hozták ki, hogy te ott helyben keverted és fűszerezted be a saját ízlésedre.
Szépen szervírozva a tányéron az egyszemélyes nyers húspogácsa, külön tálkákban a tojás és a fűszerek, és letakart kenyereskosárban a forró pirítósok.
Erre lehetett inni forró teát, egy pofa sört, egy pohár bort, kinek...kinek ízlése szerint.
De sokszor előfordult, hogy beugrottunk csak úgy... egy tatárra....
Megfizethető volt...

A tatár készítése itthon a férjem reszortja, vagy 30 éve keveri be nagyon jó érzékkel, ma már inkább csak az év végére.
De régen, a nagy bulizások, névnapozások, a nagy szilveszterezések idején többször is.
A baráti körünk is annyira szerette, hogy ha vendégnek voltunk meghíva máshová, oda is előbb kellett mennünk és ott is neki kellett elkészítenie, hatalmas társaságunk volt és mindenki szerette kivétel nélkül.
Olyankor volt, hogy 3 kg bélszínből készítette.
A marhabélszín régen is drága hús volt, most meg aranyár.
Természetesen jó hozzá a marhahátszín is, ha szép sovány, na nem mintha sokkal olcsóbb lenne, de valamivel azért igen.
Mindig megbízható helyről vásároljuk és csak abszolút friss lehet a hús, csodás csillogóan vöröses színben.
Ha nem ilyen, ha láthatóan állott, elszíneződött, akkor nem szabad megvenni.
Először is az esetleges hártyákat le kell fejteni, csak a szép sovány színhús maradhat.
Ezután következik a kétszer egymás utáni darálás, először durvábbra, majd a krémesebbre.
Budapesten a piaci hentesek le is darálták mindig kétszer, mert ehhez annyiszor kell, itt vidéken hallani se akarnak róla, ide még nem ért el a piacgazdaság, a mindent a vevőért szemlélet ... sebaj direkt ezért van egy klassz kis elektromos húsdarálónk, ami különböző fokozatokban tud darálni.
Végül a bekeverés, fűszerezés, az ízlésre formázás következik....rengeteg pirítós készítése... és az evés...evés...
Nagyon finom, nagyon szeretjük.

Jól záródó dobozban napokig eláll a hűtőben, bár nálunk egy hétig se tart ki, mert reggelire-vacsorára esszük, amíg van, amíg csak látjuk.
Jól fagyasztható.
Ha sokat készítünk érdemes kisebb, egy evésnyi adagokban lefagyasztani, így csak mindig annyit veszünk ki, amennyi a felengedés után elfogy.

Most résen voltam és készültek végre fényképek is.

4 fő részére az adag:

1 kg körüli, szép friss, sovány marhabélszín / hátszín
2 db vöröshagyma vagy egy tubus vöröshagymakrém
3 tojássárgája
kb. 1-2-3 tk. só
kb. 1-2-3 tk. őrölt bors
kb. 1-2 ek. pirospaprika
kb. 1/2 tubus csípős piros arany vagy 1-2 tk. erős pista
kb. 10 dkg puha vaj vagy 3-4 ek. olíva/napraforgó olaj
mustár ízlés szerint
ketchup ízlés szerint, de nem szabad kiérződnie
1/2 dl jóféle konyak

... és rengeteg pirítós, frissen, forrón

A húst a vöröshagymákkal kétszer ledarálja a férjem, majd az összes többi hozzávalóval összegyúrja.
A fűszerek adagja csak körülbelüli, mert kóstolgatni kell, mi jó fűszeresen és jó csípősen szeretjük.
A ketchupnak az édeskés íze nem szabad, hogy kiérződjön, ellenben a mustár íze lehet egy picit.

Reggel érdemes elkészíteni, majd egy jól lezárható edényben, tálban a hűtőben tárolni estig, addig az ízek csodásan összeérnek.

Fölséges egy étel és jól közömbösíti az alkoholt.

Szilveszterre ajánlom még...... Disznótoros.....

A finom disznótorosnak nincs párja, jó fűszeresen, borsosan-majorannásan a hurkák,
fokhagymásan-borsosan a kolbászok, frissen sült tarja vagy szűzérme szeletekkel,
tepsis krumplival, amit nem árt jó sok hagymával együtt sütni,
hozzá hordós savanyúság, vagy savanyú káposzta olajosan-hagymásan szintén, esetleg párolt káposztával, igazán kiadós vacsorát lehet rittyenteni......nagyon szeretem.....

Részletes receptleírás itt

Újabb szilveszteri ajánlatom.... Majonézes saláták.....

....fasírtok, hideg vagy meleg sültek mellé....
....mindent oda lehet készíteni egy tálaló asztalra....
....finomak.... kiadósak....

Részletes receptleírás  itt

Szilveszteri finomságaim...

Kétféle sült csülök,
párolt lilakáposztával és
kacsazsíron sütött, hagymás, kacsamájas sültkrumplival

Állítom, hogy a sertéscsülök megfelelően elkészítve sokkal, de sokkal finomabb a létező összes bőrös malacsültnél. Sokkal ízesebb, szaftosabb.
Már kipróbáltam a malacnál a combot, a karajt, az oldalast, szerintem mind szárazabb húsú, mint a csülök, akárhogyan is van fűszerezve és megsütve. Persze a bőre ropogós pirosra sütve, sörrel kenegetve sülés közben, nagyon finom, de ugyanezt a csülöknél is el lehet érni, viszont a húsa isteni finom szaftos.

Azért kétféle, mert két nyers csontos csülköt és egy füstölt csülköt sütöttem egyszerre, ami annyira jól sikerült, hogy elhatároztam ezentúl ez lesz "A" szilveszteri menü mindig.
Mindenről készítettem képet, csak a csodás pirosra sült csülkökről nem, mert mire észbe kaptam már csak a romok voltak a sütőtálban.

2 db nyers, csontos csülök
1 db füstölt csülök
2 db a főzőlébe + 4-5 db vöröshagyma a sütéshez
2 fej fokhagyma
maréknyi babérlevél
maréknyi szemes bors
1-2 ek. zsír /sertés/

Kuktában, / szerencsére van nekem egy nagy kuktám, megfelelő elhelyezéssel belefért mindhárom csülök, pedig nem voltak kicsik /  elhelyeztem, felöntöttem annyi vízzel, ami ellepte, beleszórtam a fűszereket, rengeteg fokhagymát és jó pár vöröshagymát is melléjük tettem, majd 1,5-2 óra alatt puhára főztem.
Bőven kizsíroztam a nagy kacsasütőmet és abba tettem át a csülköket, úgy hogy ami csontot tudtam, azt mind kihúztam, ne zavarjanak be a továbbiakban.
Nagyon sok vöröshagymát feleztem negyedeltem és melléjük dobtam, és fokhagymát is legalább két fejjel, majd ment a forró sütőbe és ropogós pirosra sütöttem, közben a bőrös részeket többször sörrel kenegettem.

Párolt lilakáposzta

1 közepes fej lilakáposzta - de jó a fehérkáposzta is, amit szép szálasra, vékonyan felszeltem
2 db vöröshagyma, amit szintén vékonyan félkarikára és szálasra vágtam
1 tk. köménymag, szemes is, őrölt is
olaj
1 dl cukor
2 dl víz
1 dl ecet
1 tk. só

A cukrot karamellizáltam, amikor már szép barna színe lett hozzádobtam a köménymagot és a vöröshagymát és egy kevés olajat rá, összedinszteltem, felöntöttem az ecet és víz keverékével, sóztam és belekevertem a káposztát. Lefedve addig pároltam, amíg a káposzta majdnem teljesen puha lett, majd fedő nélkül elfőztem róla a fölösleges folyadékot.
Kóstolni kell, mert egyszerre kell édesen savanykásnak lennie, érződnie kell a köménynek is, ha szükséges kell hozzá tenni ami még hiányzik.
Szerintem ez a világ legszebb színű zöldsége így elkészítve és milyen finom.

Kacsazsírban sült, hagymás, kacsamájas krumpli

3 kg krumpli, héjában főzve, majd pucolva, negyedelve
6 db vöröshagyma, szintén negyedelve
1 fej fokhagyma, gerezdekre
1 doboz kacsamáj / kacsazsírban eltéve /a Sparban kapható/
só, bors

Mindent egy tepsibe halmoztam, a nagy darab májakat kisebbre daraboltam, jól összekevertem és ropogós pirosra sütöttem.

Hagymás, törtkrumplis pogácsa
Tücsök és Bogártól a recept, köszönet érte, mert nagyon finom, jóízű, puha, foszlós és egyszerű.

1 dl meleg víz
1 dl meleg tej
1 tojás
1 ek.só  / nekem egy picit sótlan lett, legközelebb többet rakok bele/
1-2 tk. cukor
10 dkg főtt, áttört burgonya /lehet maradék krumplipüré is/
1-2 ek. kacsazsír vagy libazsír
1 db vöröshagyma
50 dkg liszt
2,5 dkg élesztő
tetejére: egy felvert tojás a kenéshez

Mindent beraktam a gépbe a fenti sorrend szerint, ami aztán bedagasztotta és megkelesztette a tésztát.
Előtte a zsíron megdinszteltem az apróra vágott hagymát és összekevertem a krumplival, majd így raktam a gépbe a sorrendje szerint.
Miután megkelt, kinyújtottam lisztezett deszkán, kiszaggattam, sütőpapíros tepsire sorakoztattam, lekentem egy felvert tojással és 15-20 perc alatt pirosra sütöttem, előmelegített sütőben.
A hagyma sem nem érződött, sem nem látszódott a pogácsában, tehát azok is készíthetik, akik nem nagyon szeretik látni a hagymát.
Én nagyon hagymás vagyok, szeretem az ízét, a látványa sem zavar, ezért legközelebb megpróbálom úgy, hogy a krumpli megy a tésztába, de a zsíron dinsztelt sok-sok hagymát pedig belehajtogatom a megkelt tésztába, úgy vajon milyen lesz.
De így is nagyon finom volt.







Sonkás, sajtos sörkifli
Ez saját találmány, már vagy 25 éve sütögetem, semmi különösebb, de talán éppen azért szereti mindenki, meg azért mert finom a belsejében az olvadt sajtban sült sonka.

3,2 dl  langyos tej
1 dl olaj
1 tojás
1 ek. só
1-2 tk. cukor
60 dkg liszt
2,5 dkg élesztő
tetejére: tojás, reszelt sajt, esetleg magok

A gép bedagasztja és megkeleszti, majd lisztezett deszkán kettőbe veszem, átgyúrom mindegyiket és kör alakúra nyújtom. Cikkekre vágom, mindet megrakom töltelékkel a szélesebb végénél és feltekerem, kifli alakúra formázom. Sütőpapíros tepsire teszem, lekenem tojással, még szórok a tetejére reszelt sajtot, és/vagy köményt.
200 fokra előmelegített sütőben pirosra sütöm, kb. 15-20 perc tepsinként.

Tölteléke:

20-25 dkg főtt füstölt tarja, pici kockákra aprítva
20-25 dkg reszelt sajt, bármilyen megfelel
só, bors

Ezeket egy tálban jól összekeverem - a fűszereket sem sajnálva, és bőven rakom a kiflire.
A belsejében megolvad a sajt és nagyon finom fűszeres íze lesz az egésznek, de vigyázat
csak langyosan szabad enni, mert az olvadt sajt nagyon forró, számtalanszor megégettem a számat, mert nem tudtam várni és még melegen beleharaptam.
Nagyon finom, italok mellé kiváló.

Ez volt a szilveszteri menüsor, finom volt és bőven elég.
Kezdődhet a 2012-es év, ami remélem nem lesz rosszabb, mint a 2011 volt.
Ezzel már most előre kiegyeznék.
Azért jobb lehet... mert abból meg soha nem elég!!!

Hagymás virslisaláta szilveszterre... vendégségre...

Nosztalgiázom, ugyanis ez egy igazi retro étel számomra.
A történet hozzá annyi, hogy a Kossuth téri metro kijárata mellett van egy üzlet, 
/ami jelenleg Pick néven működik, és természetesen e gyár termékeit forgalmazza már/  de régen ennek a helyén egy igazi békebeli Delicatesse üzemelt egészen a rendszerváltásig / ha valaki netán emlékszik, a néhai Marx téren - ma Nyugati tér - is volt egy Delicatesse üzlet, bejárata fölött a bevásárlókosár emblémával !/,
isteni hidegkonyhai készítményekkel,  friss pékáruval,  felvágottak, szalámik tömkelegével, cukrászati termékekkel,  tényleg egy csomó különlegességet -delikátot- árultak, amit máshol, mondjuk egy sima közértben nem lehetett kapni.
Már a bútorzata is szép volt, csillogó, sötétre pácolt, fényes faborítású pultok és falak, csiszolt mintájú hatalmas tükrök, réz fogasok, étkező pultok az utcai nagy üvegtáblák előtt, mivel állva is lehetett étkezni helyben, közben lehetett nézegetni a Kossuth téri forgalmat, a pultok mentén körben rézrúddal, amire a táskát, szatyrot lehetett tenni míg kiszolgáltak, vagy míg evett a vendég.
Szerettem itt vásárolni, mivel a közelben dolgoztam évtizedekig,  jó illata volt és  barátságos, kellemes hangulata az egész üzletnek, mindig itt vettem meg a napi reggelimet, olykor az ebédemet is /vagy a régi Hold utcai piacon, na az is megérne egy-két posztot/.

Az egyik ilyen nagy kedvencem a virslisaláta volt, vagy más néven hagymás virsli ecetes lében egy jó ropogós kiflivel, mennyei reggeli vagy ebéd volt, no meg a kaszinó tojás, a tormakrémes sonka, a franciasaláta, a majonézes burgonya, a svéd gombasaláta stb.stb.... nem sorolom tovább, ezeket mind szeretem.

Az idők során persze utánajártam a receptnek is, nem valami komplikált, érdemes otthon is nekifogni, ugyanis cakk-pakk fél óra az elkészítése, és a végeredmény egy tökéletesen alkalmas vendégváró eledel, amit előre el lehet készíteni, sőt el is kell, hogy az ízek jól összeérjenek.

Szilveszter éjjelén is kitűnő, akár magában, akár a ropogós malacsült mellé, babsalátával vagy lencsesalátával, de disznótoros mellett sem utolsó köret, hogy ne csak az unalmas krumpli legyen mindig, lehet majonézesen is készíteni, na úgy is nagyon finom.

A lényeg, akár így, akár úgy, legalább 2 nappal a fogyasztás előtt el kell készíteni, hogy a hűtőben legyen ideje összeérni.

Hagymás virslisaláta

Két, közepes dunsztos üvegbe való adag:

3 pár nagyon jó minőségű virsli /bécsi, frankfurti vagy a pápai páros/

2 db vöröshagyma

Páclé:

1 l víz

2 dl 20%-os ecet

1 tk.só

1 ek. cukor

3-4 db babérlevél

1 tk. mustármag

1 ek. egész bors

A virslit és a hagymát is vékonyan felkarikázom és egy tálba teszem összekeverve.

A liternyi vizet felforralom, beleteszem az összes fűszert, cukrot, sót és pár percig főzöm, majd elzárom a lángot alatta és hagyom kicsit hűlni  kb. 5 percig, majd részletekben, óvatosan ráöntöm a hagymás virslire, nehogy elpattanjon  /jelen esetben/ a jénai tál. Jól elkeverem és hagyom teljesen kihűlni.

Két  dunsztos üvegbe szétmerem, minden fűszerből is jusson mindkettőbe majd a tetejüket rácsavarva beállítom a hűtőbe, másnaptól lehet fogyasztani. Nagyon finom.

Ha valaki szeretné tovább eltartani, mert például háromszoros adagot készít egyszerre, az bő félig vízzel töltött lábasba állítsa az üvegeket és úgy csírátlanítsa, kis lángon épp csak gyöngyöztetve fél órát, ahogy a kompótoknál, befőtteknél szoktuk, majd pokrócokba takarva hagyja kihűlni, gondolom ugyanúgy eláll, mint egy befőtt,  ugyan én így még nem csináltam, mert mi egy-két napon belül mindig megettük/megesszük.



Sajtkrémes pogácsa karácsonyra

Hát megkezdtem a nagy karácsonyi sütést.

Pedig mindig megfogadom, hogy ilyen sziszi-fuszi, aprólékos, szöszmötölős készítésű sütiket, se édeset, se sósat, nem fogok csinálni, soha, de soha.

Mert beszakad a hátam, leszakad a derekam, fáj a lábam, és mindenem mire készen vagyok, aztán mégis, mert imádom nézni, hogy a családom örül neki és jóízűen elpusztítja az egészet.

És főleg, mert mindig beleszaladok egy olyan receptbe, amit muszáj kipróbálni.

Ezt most Mesterszakácsnál találtam nagy böngészés közepette.

Ugyanis édes, habos, csokis, krémes sütireceptekkel tele vagyok, de sósakkal, sajtosokkal nem, ráadásul azt vettem észre - én a nagy édesszájú - hogy egyre jobban kívánom a sósat, persze az édesek mellett, biztosan öregszem azért.

Hihetetlenül egyszerű ez a recept, bár a vége már kézműves munka, de nagyon finom, mindenképpen megéri a fáradtságot.

40 dkg liszt
25 dkg puha vaj
2 tk. só
1 mk. pirospaprika
1 dkg élesztő, szárítottat használtam
10 dkg reszelt sajt, legjobb a füstölt /bármilyen fajta, ki, mit szeret/
3 ek. tejföl
1 tojássárgája
a fehérje majd a sütés előtti lekenéshez kell

+ 10-15 dkg reszelt sajt a végén a forgatáshoz

A lisztet és a puha vajat  összemorzsoltam, majd hozzáadtam a sót, pirospaprikát, az élesztőt, a sajtot, végül a tejfölben elkevert tojássárgáját, és pár perc alatt jól összegyúrtam, kigömbölyítettem, majd folpackba csomagolva ment a hűtőbe, min. 1 óra pihenésre. 

Tovább is maradhat, nem árt a tésztának.

Amíg pihent a tészta, addig elkészítettem a sajtkrémet.

20 dkg nagyon puha vaj

25 dkg natúr tejszínkrémsajt

1 tk.só

10-20 dkg reszelt sajt, tetszőleges fajta, többféle is, tehát füstölt is lehet, ízlés kérdése

A hozzávalókat egyneművé, jó habosra kevertem. Kóstolgatni kell, mert nem lehet sótlan !

Sütőt bekapcsoltam 180 fokra.

Pihentetés után, a tésztát késfok vastagságúra nyújtottam, lisztezett deszkán, majd 3 cm-es átmérőjű pogácsa kiszúróval kiszaggattam. A kis tésztalapocskákat sütőpapíros tepsire, szorosan egymás mellé sorakoztattam.

A kissé felvert tojásfehérjével mindegyiket megkentem, majd betettem a sütőbe, ahol 6-10 perc alatt/tepsi megsütöttem, figyelni kell, mert nem szabad nagyon megsülnie, világosnak kell maradnia.

Hagyni kell teljesen kihűlni.

Két pogácsát a talpa részénél megkentem a krémmel vastagon és összetapasztottam, tehát mindegyik a fényes, lekent tetejével legyen kifelé, a matt oldalak kapják a sajtkrémet. 

Jó, ha az oldaluk is krémes lesz, mert akkor könnyebben tapad rá a reszeltsajt, ugyanis egy külön tálba, pluszban reszeltem még sajtot, és mindegyik összetapasztott pogit megforgattam benne, majd tálra helyeztem.  Ettől lesz "szakállas" a pogi.

Legjobb az egész kenegetést puszta kézzel csinálni, jobban lehet formázni így.

Hideg helyre tanácsos tenni, nem feltétlen a hűtőbe, hanem a spájzba, ha van ilyen.

Majd jönnek még az egyéb sajtosok, sósak és az édesek is, csak egy kicsit szusszanok.

Kocsonya

Ha valamiért, akkor ezért várom a hideg időt, hogy főzhessek kocsonyát, amit nagyon szeretünk.

Négy nagyméretű edényem van, amit négy különböző étel főzéséhez vettem és mindegyiket csak arra használom.

Van egy 15 literes fazekam, ami csak kocsonyafőzésre van, van egy 10 literes lábasom, ami csak töltött káposzta ill. egyéb káposztás ételek főzésére van, és van egy 10 literes fazekam, amiben csak húsleves fő. Ja, és van még egy 15 literes nagy lábasom, amiben a nyári lekvár/kompót főzések történnek, majdnem elfelejtettem.

Természetesen vannak egyéb főző alakalmatosságaim is,  bármilyen más ételhez, sőt húslevest szoktam kisebb fazékban is készíteni, amikor csak két főre főzök. De ha összejön a család, mindig előkerülnek ezek a nagyok, mert olyankor kell a mennyiséghez.

Kocsonyát nem is lehet keveset főzni, kell annyi, hogy 2-3-szor tudjunk enni belőle.

Az egyszerű paraszti változatát főzöm, nincs benne más csak köröm, első csülök, és sovány hús, ami általában fél kg sertéscomb, és bőr /amit a főzés után kidobok/ és a fűszerek.

Néha egy kis füstölt hús is, de az nem mindig, ha van jó, ha nincs úgyis jó a kocsonya.

Dédipapa tanította meg nekem a kocsonyafőzés titkait.

Minimum 4-5 órát főzöm, egészen kis lángon, éppen csak zizereg, hogy a csont könnyen kijöjjön és eddig még mindig megaludt a leve, ugyanis soha nem  használok zselatint. Igaz, nem az a kemény állagú, amit szinte kockára vágva lehet szelni, hanem az a "miskolci" szerű, kicsit rezgős, amikor esszük, mintha gyöngyök lennének benne, lágyabb állagú, de nem folyós. Nagyon finom.

Egyszerűen élek-halok a kocsonyáért.

Nagy adag  4-6 főre

4-5 sertésköröm, hosszában kettéhasítva

50 dkg sovány sertéscomb

1 db sertéscsülök - ez nem mindig szerepel, ha igen csak a belső sovány húsa miatt kerül tányérba

1 db füstölt csülök vagy kis darab füstölt sonka, bármilyen jó - ez sem mindig kerül bele, ugyanis enélkül is finom

1 tekercs bőr

4-5 vöröshagyma, közepes nagyságú, héjastól

2 fej fokhagyma, ha apró szemű, akkor 3 fej, szintén héjastól, gerezdekre bontva

1 db hegyes erős paprika

1 maréknyi egész bors

2 ek só

1-2 tk. "erős-pista" paprikakrém, tálaláskor a tányérok aljába, vagy ha oda nem teszek, akkor a kocsonya tetejét szoktam megkenni vele fogyasztás előtt

A körmöket nagyon megtisztogatom, akármilyen szépek és tiszták, akkor is,  többször váltott vízben átmosom. Először a bőrtekercset rakom a fazék aljába, meg a csülköt és erre jönnek a körmök a csontos felükkel lefelé, szépen sorban elhelyezem a fazék aljába, majd végül a sovány húst rakom rájuk, annyi hideg vízzel engedem fel, hogy bőven ellepje. 

A hagymák legkülső héját leszedem, de a többi héj rajtamarad, a fokhagymagerezdeknél ugyanígy, és jól átmosom mindegyiket, majd mennek a húsra.

A hegyes erős paprika is.

Rászórom a borsot, sót. 

Felforralom, van hogy leszedem a habját, de van, hogy nem, mindenképp szép leve lesz.

Forrástól számítva főzöm min.4-5 órát, de nagyon kicsi lángon, éppen csak zizeregjen a teteje. 

Ettől lesz szép tiszta a leve.

Most nem tettem bele sem nyers csülköt, sem pedig füstölt húst, úgy vagyok vele, néha úgy főzöm, néha pedig így. A csülöknél csak a belső sovány húst esszük meg, de a levének jót tesz a bőre, a zsírossága, ha belefő. A füstölt hús finommá, ízesebbé és színesebbé teszi a levet, de anélkül is kocsonya a kocsonya.

Ha van benne jó, ha nincs, nélküle is finom.

Ha letelik az 4-5 óra, elzárom és leszűröm a levét egy másik fazékba, félreteszem.

Kikészítem a tányérokat, amibe majd a húst szétosztom, először is kidobálom a felesleges dolgokat, a hagymákat - a forró főtt fokhagymát nem, mert nagyon szeretem megenni akkor mindjárt rakodás közben - a bőröket, a kövér zsíros csülökrészeket és elkezdem kicsontozni a körmöket, ami nem okoz problémát, mivel maguktól kicsusszannak, olyan puha lett. 

Minden tányérra teszek a bőrős körmökből mégpedig úgy, hogy bőrrel lefelé, erre jön bőven a főtt sovány húsból. Azért kell bőrrel lefelé, mert ha a bőrt nem borítja be a lé, akkor megkeményedik és már nem jó úgy enni.

A félretett lé eddigre meghűlt kissé, ilyenkor egy merőkanállal lemeregetem a zsírt a tetejéről, ilyenkor ezt nagyon könnyű megcsinálni és nem lesz körben zsírkarima a tányéron, az úgy nem szép, sőt kicsit gusztustalan látvány is.

Mindegyik tányér húsra óvatosan rámeregetem a levet.

Nem árt tiszta, hűvös helyre tenni a tányérokat, ahol szépen lehűlnek és megdermednek.

Másnap reggel pedig lehet jóízűen falatozni belőle friss puha kenyérrel, citromos vagy boros teával.

Most is, száz év kocsonyafőzés után is izgatottan ébredek hajnalban, na vajon milyen lett és alig várom, hogy kóstolhassam.

Van aki citromlével ízesítetten eszi, például a férjem így szereti.

Van aki vékonyra szelt vörös vagy lilahagymát eszik mellé jól megsózva kissé meglocsolva ecettel, savanykásan.

Van aki pici pirospaprikát szór a tetejére, Dédipapa ette úgy valamikor és újabban ma már én is.

Amikor fiatal házas voltam és az első vagy második kocsonyámból evett, közölte velem: 

Lánka /mert így hívott mindig/, megtanultál főzni. Büszke voltam a dicséretétől.

Tőle tanultam meg így főzni, no meg Dédimamától is, meg visszaemlékeztem, hogy a nagymamám és a szüleim mit hogyan készítettek és persze folyton kérdezgettem őket, mert szerencsére még mindenkim élt jó pár évig.

Dédipapa míg ereje teljében volt, egészen nyolcvanegynehány éves koráig mindig ő főzte a családnak a kocsonyát, így tudtam megtanulni, mert néztem, figyeltem, amikor élete utolsó 7 évét együtt, egy lakásban töltöttük, együtt laktunk velük és én még jószerivel semmit nem tudtam a konyhai ügyekről, a citromos teán kívül.

Haláláig Lánka maradtam neki, kétgyermekes családanyaként is. 

Soha nem szólított a keresztnevemen, csak így Lánka.

A nyolcvanas évek elején halt meg, közel kilencven évesként, jó ember volt, nagyon szerettem.

A kész kocsonyás tányérokat fóliával szoktam bevonni külön-külön és a hűtőben tárolom vagy ha ott nincs hely akkor a hideg garázsban, vagy a teraszon a konyhaablak párkányán a következő fogyasztásig. Kint csak akkor ha kutyahideg van és röpködnek a mínuszok.
2-3 nap alatt az összes tányérral elfogy.



Töltött káposzta....a téli

Egyszerűen imááádom, ősztől-tavaszig rendszeresen főzöm.

Nem lehet betelni vele.

Egyszer valaki humorkodásból azt mondta a töltött káposztáról, hogy az egy vitaminbomba, hogy nem ismer ennél egészségesebb ételt, utána egy pohár bort inni és rögtön rendben van minden, kerek a világ.

Igaza volt, ez pontosan így van.

Kiadós és finom egy étel, annyi szent.

Az én receptem a teljesen egyszerű variáció, mert persze a tölteléket lehet káposztalevelekbe is göngyölni /szoktam is néha/, szoktam a főzés végén vékonyan berántani, készítem én mindenhogyan, minden formájában, mert nagyon finom, de legtöbbször ezt az egyszerű húsgombócos változatot készítem és sűrítés nélkül. Ilyenkor, ha nem rántom a benne lévő gersli adja a sűrítését.

Sőt még nyáron is készítem, de azt másképp, az nyáriasan, kaprosan, paradicsomosan készül, annak a részletes receptleírása itt található.

Szívből ajánlom mindenkinek elkészítésre.

Hozzávalók:
2 kg vecsési savanyú káposzta
10 db savanyított levél /ezt nem mindig veszem/
1 csík sima vagy füstölt oldalas, kétujjnyi darabokra vágva
1 db füstölt csülök /amit fűszeres -egész bors, babér, maréknyi fokhagyma- vízben és kuktában előfőzöm/
2-4 malacköröm félbehasítva /ez nem mindig kapható, de ha igen akkor feltétlenül megy bele/
1,5 kg darálthús, legjobb a sertéslapocka
2 tojás
15-20 dkg füstölt kenyérszalonna
15 dkg kolozsvári szalonna
1-2 ek. sertészsír
4-5 db közepes vöröshagyma
1 fej fokhagyma
2 db zöldpaprika /csak ősszel kerül bele, amíg van friss/
1 db hegyes erős paprika kötelezően
2 db paradicsom /ez csak ősszel szokott belekerülni, amíg van friss/
kb.2 dl kukoricadara vagy 2 marék rizs, vagy 1 jó marék gersli a gombócba
+gersli, abból két-három maroknyi a káposzta közé
3-4 babérlevél
1 ek. kaporlevél /szárított/
1 ek. borsikafű /csombor/
1 ek. lestyán /szárított/
szemes bors, pirospaprika






Tehát a csülköt már előre megfőzöm félig a kuktában, leszűröm és darabolom, félreteszem, majd a füstölt levével lesz felöntve a káposzta.
Ha vettem savanyított leveleket, azokat elfelezem, az esetleges vastag ereket elvékonyítom és egy tálba odakészítem a kezem ügyébe.
Én a savanyú káposztát soha nem öblítem ki, semmikor, ugyanis ilyenkor nyár végén, ősszel még friss a savanyítás, nem olyan vadabb savanyú, mint tél végén, amikor sokat állt már a hordóban, bár én akkor sem öblítem, mert szeretjük savanyúan az ételt.
A füstölt vagy sima oldalast feldarabolom, a malackörmöt szintén alaposan átnézem, ha szükséges a gázláng felett átpörzsölöm, lakaparom, majd hideg vízben mindent alaposan átmosok.
A szalonnákat kis kockákra metélem, a kenyérszalonnából legalább 10 dkg-nyit igen apróra kockázva a darálthúshoz szórom, erre azért van szükség, hogy majd jó szaftos és ízes legyen a töltelék, a többit a káposztafőző nagy lábasomba teszem, és zsírjára sütöm, majd sült pörcöt kistányérra félreteszem.
Megpucolom az összes hagymát és egyet felkockázok nagyon apróra, ez megy a darálthúshoz, még kettőt  szintén, az pedig a lábasba kerül a sült szalonnazsírra, ehhez még jönnek a zöldpaprikák szintén kockázva, majd a fokhagyma mennyiség fele. A lábast visszateszem a tűzre és összepirítom,  dinsztelem, majd meghintem   pirospaprikával  /fele csípős, fele édes/. Megint félrehúzom.
Összedolgozom a töltelékhez a darálthúst az apró szalonnakockákkal, hagymákkal, vagy a kukoricadarával, vagy a rizzsel vagy a gerslivel /mikor melyikhez van gusztusom, egyként finom bármelyiket is teszem bele/,  tehát vagy-vagy, majd a két tojással, kevés pirospaprikával, őrölt borssal, jó nagy csipet sóval, van az 2 tk-nyi is. Mikor egynemű, gombócokat formázok és tálcára sorakoztatom valamennyit.
Ha van levél, akkor a töltelék egy részét a savanyított fél levelekbe töltöm, feltekerem, két végét bedugdosom, szóval csinos batyukra formázom és szépen egymás mellé teszem egy tálcára, a maradék tölteléket gombócozom, mint feljebb.

Jöhet az összeállítás, tehát a lábasban ott van már a pirospaprikás sültszalonnás zsírban a dinsztelt hagyma, fokhagyma, zöldpaprikák, erre elterítek egy réteg szálas káposztát, erre jön az oldalas, köröm és csülökdarabok fele, majd a gombócok fele, a paradicsomok fele, meghintem a fűszerek felével és szórok rá egy-két maroknyi gerslit.
Megint szálas káposzta réteg következik, erre jön az oldalas, köröm és csülök maradék része, a gombócok maradék része, paradicsomkockák, a fűszerek és a másik maréknyi gersli. A káposzta maradékával beterítem, befedem az egészet, ráöntöm a káposzta savanyú levét is, ha van, a füstölt levet is és esetleg még annyi vizet, hogy éppen ellepje.
A lábas két fülét megfogom és kicsit összemozgatom, összeforgatom, rázogatom óvatosan, hogy minden helyezkedjen jól el benne. Az utolsó vöröshagymát karikára szelem és elterítem a tetején.
Tűzre teszem, ha felforrt akkor takarékra, egészen kis lángra és így pöszögtetem min. 2,5-3órán át, sőt akár 4 órát is, azaz megfőzöm. Amikor letelik az idő, elzárom, mert egészen biztosan elkészült.

Tálaláskor bőven tejfölözöm és friss, puha kenyérszeleteket kínálok mellé.
Ja, és persze egy pohár bort.
Nem érdemes kevesebbet készíteni, állítólag akár 1 hétig eláll hideg helyen, de nálunk még ilyen nem fordult elő, max. 2 nap... melegítve még jobb, mint frissen és nagyon hamar elfogy, mert valahogy mindenki imádja.
Én még hidegen is !!!!