Remélem most már tényleg jön a meleg, ígérik is a következő hétvégére a +20 fokot, ránk férne már.
Ünnepekkor csak a jól bevált megszokott receptjeimet készítem, azokat amikkel nem lehet mellényúlni, a családom ki lenne borulva, ha nem így lenne, de egyébként sem vagyok híve a nagyon-nagy különlegességeknek, jeles ünnepekkor meg pláne nem.
Szombaton csak egy jó gazdag húsleves volt a húsos tarjacsontból és csirkeaprólékból, sok zöldséggel.
Húsvét vasárnap a bőséges sonka reggeli/ebéd után, kora délután egy jó kis fokhagymás, köményes egybensült tarja volt krumplipürével, savanyúsággal és a rumos diókrémtorta, no meg egy jókora tál sajtos ropogós.
Húsvét hétfőn, kellő lustálkodás után szintén kora délután, rántott csirke salátával és a maradék torta, meg sajtos, no meg jó kis filmek megtekintése a meleg lakásban.
Még az orrunkat se nagyon dugtuk ki.
Akkor jöjjenek a süti receptek: először a csupa-csupa dió...
Rumos diókrémes dióspiskóta
Piskóta:
8 tojás szétválasztva
8 ek. xilit vagy cukor
8 ek. hidegvíz
4 ek. süteményliszt
1 sütőpor
1 tk. szódabikarbóna
2 ek. őrölt dió
A 8 tojásfehérjét felvertem kemény habbá, közben hozzáadtam egyenként a tojássárgákat a cukorral felváltva több részletben, majd a hideg vizet is, végül pedig a diós-sütőporos-szódabikarbónás lisztet kavartam hozzá.
Vajazott, sütőpapíros nagy tortaformába töltöttem és 180 fokon megsütöttem tűpróbáig, ez kb. 20-25 perc volt. Rácson hagytam kihűlni és csak hidegen vágtam kettőbe.
Krém:
2 dl tej
25 dkg őrölt dió
2 ek. liszt
1 citrom héja
1 dl rum
1 marék mazsola
50 dkg mascarpone
1-2 ek. xilit vagy cukor
A tejet kislábaskában felmelegítettem, hozzáöntöttem a lisztes diót és addig kevergettem, míg sűrű nem lett, hagytam kihűlni teljesen. Már hidegen töltöttem hozzá a rumot, a citromhéjat és a mazsolát, majd a habosra kevert mascarponéhoz adagoltam kanalanként.
Amikor jó krémesen egynemű lett, megtöltöttem a tortalap alját, tetejét és oldalát is jó vastagon, majd a tetejét diódarabokkal díszítettem.
Jól behűtve tálaltam.
Nekem nem lett elég édes, legközelebb, több cukor megy bele, nem véletlenül nyomtam jókora adag tejszínhabot a sajátomra, az édesség miatt kellett, viszont istenien jó rumos lett, ja és a mazsola is csúcs benne.
A többieknek nem volt bajuk az ízével. Naná.
... és akkor az újabb sajtos-köményes-ropogós, most Gizi receptje alapján, nagyon ajánlom mindenkinek, isteni finom...
Sajtos-köményes rudak
50 dkg liszt
25 dkg jóféle házi sertészsír /de lehet vaj vagy margarin is/
1 tasak élesztőpor
1,5 csapott ek. só
1 egész tojás
20 dkg reszelt sajt + a tetejére egy kevés
1-2 ek. tejföl, ill. annyi, amennyitől összeáll jól gyúrható, jól nyújtható tésztává
köménymag
1 tojás a kenéshez
Először összemorzsoltam a sós, élesztőporos lisztet a zsírral, majd ment hozzá a többi a fentiek sorrendjében és összegyúrtam. lisztezett deszkán ujjnyi vastagra nyújtottam, lekentem tojással, megszórtam sajttal és köménnyel majd feldaraboltam lisztbe mártott éles késsel.
Simán csak fölraktam egymás mellé a tepsire, semmi olajozás, semmi sütőpapírozás, és 230 fokra előmelegített sütőben megsütöttem nagyon pirosra, ugyanis ezek a sajtos-ropogósok csak akkor igazán finomak, ha nagyon meg vannak sütve, nem szabad sápadtra hagyni.
Két nagy gáztepsivel és még egy kisebbel lett, de az sem volt ám kicsi.
Szóval nagyon kiadós, és abbahagyhatatlan.
