Zöldparadicsom hagymával télre

Kedves pesti szomszédunktól kaptam ezt a jó kis adag kétféle formájú zöldparadicsomot eltevésre.
Nálunk otthon nem volt divatban annak idején ez a fajta savanyúság, nem tudom Nagyikámék ősszel mit csináltak a be nem érett paradicsommal, valószínűleg  Nagyapám beásta a földbe, amikor télire lepucolta és felásta a veteményest.
Sült zöldparadicsomot sem ettünk - a film után szabadon, sokszor megnéztem/nézem, mert nagyon tetszett/tetszik manapság is - nem is hallottunk ilyesmiről.
Csuda vigye, ki akartam próbálni  a zöldparadicsom karikákat jó sűrű palacsintatésztába mártogatva és forró olajban kisütve, ahogy a filmben is, hát nem elfelejtettem és tegnap hirtelen felindulásból az egészet eltettem savanyúságnak.
Szóval felnőttkoromban szerettem meg és azóta is tart, de soha nem cukros/csemege ízben, hanem ecetesen.
Persze teszek én is a felöntő lébe kevés cukrot, de csak az ízek kiegyenlítése miatt.

Először a felöntőlevet készítettem el, találomra, mert fogalmam sem volt mennyire is lesz szükségem.
2 liter vizet felforraltam, szórtam bele egy kanál szemesborsot, 4-5 db babérlevelet, 1 tk. koriandermagot,  3-4 kanál cukrot, egy csapott kanál sót /nem jódozottat/, és annyi kanálnyi 20%-os ecetet, hogy kellemes ízű, finom, az ízlésünk szerinti salátalé íze legyen a lének.
Természetesen állandóan kóstolgattam, kevergettem amíg felforrt, így alakult ki ez a mennyiség a fűszerekből.
Mustármagot is szerettem volna beletenni, de nem volt itthon.
Hagytam langyosra hűlni, közben belekevertem 1 mk.kanálnyi szalicilt és ugyanannyi borkénport.
A borkén a színe miatt kell, nem fog besötétedni az idő múlásával, hanem marad ilyen szép zöld.
A szalicillal én úgy vagyok - tudom sokan ágálnak ellene, de nem érdekel - hogy régen is ezt tették a lekvárokra, savanyúságokra, senkinek semmi baja nem lett tőle, főleg a lekvároknak és egyebeknek sem, szerintem most sem lesz. Persze lehet nátriumbenzoátot is használni, kinek mi van otthon.
Sajnos a kapor a legvégén jutott az eszembe, így csak a legutolsó nagy üvegbe került, a többibe nem, mérges is vagyok miatta.

Jó alapos tisztítás után az aprókat úgy hagytam, a nagyobbakat negyedeltem, mint ahogy a vöröshagymákat /összesen 4 közepes fej volt/  is.
Az üvegeket a tetőkkel együtt a szokásos módon forró, mosogatószeres vízben áztattam jó egy órán át, utána alaposan súroltam, majd többször váltott folyóvíz alatt öblítettem és tiszta konyharuhára állítottam.
Mindig így csinálom minden eltevésnél, még soha nem volt semmivel probléma, a legnagyobb ámulatomra.
Mindegyik üvegbe rétegezve szórtam a hagymából és a paradicsomokból, amíg teljesen tele nem lett, kicsit le is nyomkodtam.
Majd a langyosra hűlt lével színültig töltöttem az üvegeket, de tényleg színültig.
Celofán lapkát fektettem rá és rácsavartam a fedelet jó szorosan.
Ment a kamrapolcra mind, ahol olyan szép látványt nyújtanak a sárgabarackok, lecsók, rumos meggy és rumos szilva, eper/meggy dzsemek, és a narancslekvár mellett ezek a zöld gömböcskék is.
Őrületes színkavalkád és valahogy boldogságos jó érzés a szívem körül, egyrészt, hogy ügyes vagyok, másrészt hogy lesz mit ennünk télen a nyár ízeiből.
Még tíz éve sem gondoltam volna, hogy egyszer ide jutok, ennyit változom majd.

Csodás szatmári finomságok.....

A történet úgy szól, hogy nagyobbik gyermekem barátosnéja szatmárba való, ha nem is minden évben, de olykor nyaranta eltöltenek arrafelé egy-két hetet, idén is mentek és volt oly kedves és drága, hogy felajánlotta, hogyha kérek hoznak onnan kuriózumszámba menő finomságokat nekem.

Naná, hogy kértem, ilyesmihez errefelé nem lehet hozzájutni.

Erika innen is nagyon köszönöm Neked  /és persze kis családodnak, akik ezt elviselték/, hogy vetted a fáradtságot, hogy ezeket nekem beszerezd és le is szállítsd. Egy tündér vagy.

Először is itt a ...somlekvár ..... én még életemben nem is láttam, nemhogy kóstoltam volna.

Igazi lekvárkülönlegesség.

Persze hallottam a sombokorról, meg a terméséről, erdőkben található, magas a C vitamin tartalma, fanyar ízű, na ennyi a tudományom.

Nem valami sok.

Na majd beszámolok róla, ha megkóstoltuk.

aztán ....jóféle szatmári ágyas szilvapálinka.....
nem ám csak úgy eliszogatni, nem, ez gyógyszer, csak olykor-olykor egy-egy kupica amikor maródiak
/lásd: valami bajunk van, Dédi papa használta ezt a szót, ha pl. fájt a gyomra/ vagyunk. 
Nekem egyszer konkrétan epegörcsöm lett valamitől, minden tiltakozásom ellenére megitatott velem egy stampedli pálinkát, ugyan nem szatmárit, de az is valami jóféle gatyaszaggató volt, levegőt sem kaptam és félóráig köhögtem, de láss csodát elmulasztotta.
Ha nem velem történik az eset, hanem csak úgy mesélik, el sem hiszem.
Ajánlom mindenkinek aki még epegörcsökkel küszködik kipróbálásra, de leginkább a műtétet.
Onnantól végképp nincs tovább gond, onnantól csak élvezetből lehet kóstolgatni az ilyen finomságokat.
Ugyan az epémet meg benne a köveket már jó régen eltávolították, de azért még lehet valami kis gyomorfájásom amire ugyebár kell az ilyen gyógyszer....persze módjával.

no meg kétféle méz ..... egy vegyes virágméz és egy akácméz......
Panaszkodnak a méhészek, kevés és drága lesz a méz idén, gondoltam ebből sem árt spájzolni a télre, amikor majd jönnek az influenzás, torokfájós, köhögős időszakok, de jó lesz nyalakodni majd.....

utoljára hagytam a nagyágyút ....... az igazi szatmári szilvalekvár .....

4 üveg, igazi kincs.

Mondtam is a családnak ránézniük sem szabad, mert attól is fogy. Na ez vicc volt, de azért résen leszek, nehogy megdézsmálják.

Imádom ezt a lekvárt, nem tudok betelni vele, imádom a sűrű állagát, azt a jó szilvaízét, no majd jönnek a bukták, barátfülék, gombócok, mákos vagy diós tésztára pötyögtetve, palacsintába töltve, de még kenyérre kenve is szeretem, csak úgy enni .....

... persze van két történetem is a szilvalekvárral kapcsolatban...
A Nagyikám is rendszeresen befőzőtt, az övé nem volt ennyire kemény, kicsit krémesebb volt, de ugyanolyan finom, mint a szatmáriak lekvárja, ő sem tett bele cukrot, csak a szilvát főzte jó krémesre - emlékszem is arra a nagy üstre amiben főtt a lekvár, Nagypapa volt a tűz felelőse, és az időnkénti keverője is. Általános iskolás voltam, tehát még gyerek, amikor kaptunk tőlük pár üveggel így ősz táján, na aznap szilvalekváros kenyér volt a vacsora teával, nekem sikerült jó pár karaj kenyeret megenni, mert nagyon finom volt és már akkor sem tudtam "mennyi az elegem", de a vacsi végén még nem volt semmi baj, utána mentünk mosakodni, majd lefeküdni, el is aludtam, de egyszer csak felébredtem az iszonyú émelygésre, kivert a víz is, nem tudtam hány óra van, csak azt, hogy sötét éjszaka és csönd a lakásban, mindenki alszik, lerúgtam magamról a takarót, a pizsamafelsőt felhúztam a torkomig, hogy szabad legyen a gyomrom környéke, mert úgy éreztem, hogy jobb a hideg érzet, órákig feküdtem mozdulatlanul, mert úgy éreztem, ha csak moccanok egyet már hányni fogok, pedig fel kellett volna kelni és kimenni hányni, de nem tettem, iszonyú rosszul voltam nagyon sokáig, aztán nyilván az emésztés hatására valamikor elmúlhatott, mert elaludhattam és csak reggel Anyám ébresztésére ébredve akkor meséltem el neki mi volt. Persze hogy szidott, mint a bokrot, hogy miért vagyok ilyen falánk. Pár napig diétáztatott, holott már reggel nem volt semmi bajom.
... a másik szilvalekváros történetem akkor volt amikor a nagyobbik lányommal voltam várandós, akkor is kaptam Nagyiéktól pár üveg szilvalekvárt, megint este vacsorára ettem a kenyereket egyiket a másik után, miközben tévéztünk és beszélgettünk a férjemmel. Egyszer csak megszólal a férjem, édesem nem lesz elég már ebből ? mire én csodálkozva néztem rá, miért ? hiszen alig ettem belőle, mire ő, hogy legalább a tizedik /fél szelet volt mind/ kenyeret etted meg. Döbbenten néztem rá. Nem mertem többet enni, de úgy éreztem tudnék még enni. Akkor semmi bajom nem lett tőle szerencsére.
Azóta azért próbálok odafigyelni, hogy a finomságokból mértéket tartsak és ilyesmi ne fordulhasson elő, nem is fordult többször.

Sárgabaracklekvár

Fiatal a barackfánk,  három évvel ezelőtt fordult termőre, először hozott 5 szem gyümölcsöt, tavalyelőtt rengeteg barackot hozott, de nem ennyit, mint most, tavaly kb.15 szem barack volt rajta összesen, idén meg dugig van az egész fa, már 10 kg körül befőztem, ettünk is rengeteget, most következő hétvégén jön a gombóc és nudli készítés és még mindig sok van a fán.
Szép nagyszemű, éretten puha, leveses, zamatos, nagyon finom ízű barack.
A múlt hétvégén, amikor jött a hidegfront, lehűlés, eső, a viharos szél letörte a barackfa egyik ágát, látszik is a fenti képen, annyi barack volt rajta amennyi az asztalon látható, két napig még hagytam érlelődni a barackokat, mert a sárgabarack jó utánérő, félig zölden tálcára téve is szépen beérik, ebből a mennyiségből lett 5 üveg lekvár.

Azóta már harmadszor főzöm a lekvárt, olyan tempóban érik, egyszerre mindig 4 kg gyümölcsöt, ugyanis ennyi fér a lekvárfőző legnagyobb lábasomba. Jól megmosom, kimagozom, felezem, megy a lábasba és a 4 kg gyümölcshöz teszek 2 kg cukrot.
Soha nem forrázom, nem szedem le a héját, ugyanis mire megfő a lekvár a héj eltűnik, felolvad, nem tudom mi lesz vele, de egy darabka sincs a lekvárban. Szegény nagyikáméknak annak idején több napot igénybevett a lekvárfőzés, igaz ők egyszerre befőztek 20-25 kg-t, ma már ez mennyivel könnyebb lett.

Alapadag:
2 kg gyümölcs
1 kg cukor
1 tasak zselésítő /szinte mindegy melyik, mind jó/

Egy éjszakát hagyom állni a cukorral, levet ereszteni, majd másnap odateszem a tűzre, felforralom és addig főzöm időnként megkeverve, míg elfővi a habját. Ez több óra, közben itt az elején még lehet ebédet főzni vagy könyvet olvasni kicsit, de időnként keverni és keverni kell.
Imádom azt az illatot ami sárgabarackfőzés közben belengi az egész házat.
Amikor megérzem a kavarásnál, hogy már nehezebben megy, már sűrűbb a lekvár, na ekkor jöhet bele a zselésítő.
Van, hogy szép lassan csak hozzászórom és azonnal keverem, de ha nagyon precíz akarok lenni akkor  / 4 kg gyümölcshöz 3 tasak dzsemfix extra  3:1 / a porokat beleszórom egy korsóba vagy egy mélyebb tálba és merek a forró barackból rá, elkeverem csomómentesre és így öntöm hozzá az egészhez, amit szintén jól elkeverek és a tasakon való leírás szerint még 2-3 percig zubogva forralom, persze állandóan keverve.
A tűzforró, mosogatószeres vízben alaposan kiáztatott, kisúrolt, öblített, tiszta üvegeket egy tiszta abroszon fejtetőre állítva leszárítom, ha kész a lekvár egy tepsibe állítom, amibe félig forró vizet töltöttem és így kezdem meg a levár beletöltését. Ötletes a lekvártöltő széles szájú tölcsér, amióta van, azóta nincs nagy csöpögtetés sehová.
Mikor mindegyik színültig van, kis lapka celofán kerül rá és a szintén kiforrázott csavaros tetőket rátekerem szorosan és azzal a mozdulattal fejre is állítom mindegyiket 10 percre.
Mikor letelik az idő visszaállítom talpukra egymás mellé, letakarom több abrosszal, konyharuhával és hagyom ott helyben szépen kihűlni.
Utána mennek a kamrapolcokra, ahol egyre nagyobb a tumultus, egyre több a csodaszép színekben pompázó tele üveg, hála a befőzési mániámnak.
Még soha nem romlott meg lekvárom, tehát jól csinálom azt amit kell, gondolom ez az alapos üvegmosásnak, öblítésnek köszönhető.
Mindig tűzforró mosogatószeres vizet engedek a mosogatóba és ott áznak 1-2 órát, majd átsikálom őket egyenként, a tetőket is, végül több váltott tiszta vízben öblítem és makulátlanul tiszta abroszra vagy konyharuhára szájjal lefele állítom lecsepegni, a tetőket is.
Ezekre a műveletekre soha nem szabad sajnálni az időt, energiát.

Imádom nézegetni a tele üvegeket, olyan csodaszép a színük, jó érzés látni, és még jobb lesz télen enni.

Ribizlilekvár

Na, meg van ez is. Szépen telik a kamra polca, sorakoznak a lekvárjaim, minden nap büszkeséggel nézegetem a nagy "művem".
Nem készítettem sokat, csak ezt a három üveget, ami a képen is látszik, ribizliből ennyi most elég, a többit megettük, imádom simán lecukrozva is, gyümölcsrizsben, piskótán vaníliakrémben.
Csak a pucolása ne lenne. Kész téboly.

Villával szemezgettem le az összeset, közben csendben káromkodtam.
Bár azt a módszert vetettem be, hogy akár eltarthat egész nap is, nem kerget a tatár, félóránként abbahagytam és egy kicsit mással foglalkoztam, hogy ne bolonduljak meg.
Szörnyen unalmas, ezáltal fárasztó tevékenység, legalábbis nekem.
Van aki örömmel végzi???

A szokásos módon, a dzsemmesítő zacskójának hátoldalán szereplő utasítás szerint csináltam mindent, direkt azt szerettem volna, hogy zömmel egyben maradjanak a szemek, így is lett.
A végén megkóstoltam, finom, picit savanykás ízű lett.
Télen milyen jó lesz vajaskenyérre kenve, vagy süteményekbe.

Meggydzsem...életemben először

Valamiért megőrülök érte és imádom a meggydzsemmet, ez valami nosztalgikus dolog nálam, biztos a gyerekkoromból jön, régről, valahol ehettem egy nagyon finomat, hol máshol mint a Nagymamámnál.
Nem emlékszem, hogy Anyám valaha is befőzött volna meggyet, ha volt otthon, készen vettük a közértben, az meg nem volt egy csoda.
Mégis van egy ízemlékem róla, édes-savanykás, pikáns, gyümölcsdarabokkal teli, bíborszínű, sűrűn folyós, csodásan mutatott a vajaskenyér tetején.
Hát ezt keresve, ezért álltam neki, mert ilyet akarok enni.
Remélem meg tudom csinálni.
Tehát nekifogtam és elkészítettem, hátha sikerül azt a régi finom ízű dzsemmet megtalálnom, igaz elsőre csak 2 kg-ból,  magozni ennyi is elég volt egyszerre tegnap.
Embertelen egy munka ez a magozás, közben Falatkának énekeltem, mivel körülöttem cirkulált, ő meg úgy nézett rám mintha elment volna az eszem. A végére szép pöttyös lett a pólóm, akárhogy vigyáztam is, csak spriccelt a meggy leve, az ujjaim vége, körmeim tragikusak, de majd egy-két mosogatás és lekopik.
Ez legyen a legkevesebb.
Ha most látna a nagymamám aki híres szakácsnő volt életében, vagy az édesanyám, azt hiszem mindent gondoltak rólam de ezt nem, hogy befőzni fogok egyszer nagymamakorúként és ráadásul élvezettel.

2 kg érett, hibátlan meggy, tisztítva, magozva
1 kg cukor
1/2 kg befőzőcukor
1 tasak zselésítő /2 kg gyümölcshöz/

Mindent úgy csináltam, mint az epernél.
Magozás után rászórtam a cukrokat és egy éjszakát állt, ezalatt levet eresztett.
A befőzőcukorral most próbálkozom először, meglátom mennyit tesz hozzá a végeredményhez.
Ma reggel alaposan kimostam az üvegeket forró mosógatószeres vízben és bőven öblítettem, majd tiszta konyharuhára állítottam szájjal lefelé, a tetőket is.
A gyümölcsöt tűzre raktam, felforraltam és hagytam főni kicsit, néha kevergettem. 20 perc elteltével, levettem a tűzről és belekevertem a zselésítőt, nagyon alaposan elkavartam majd azon forrón belemertem az üvegekbe, lezártam és fejre állítottam mind a hármat. 10 perc elteltével visszafordítottam és azóta is hűl.
Ezeket is majd a kamrába sorakoztatom az eperdzsem mellé.

A jövő héten veszek még két kilót és azt is elkészítem, annyi csak elég lesz a télre.
Szerintem így érdemes befőzni, mindig kis adagokat egyszerre, így legalább nem utálja meg az ember és nem annyira fáradtságos. Legalábbis én így élvezem ezt az egész eltevést.

A legnagyobb projekt még hátravan, a sárgabarack.
Az húzós lesz, mert 10 kg-t szeretnék eltenni, mondjuk kétszerre.
Úgy ki lehet bírni, de milyen mennyei lesz majd télen enni.

Eperlekvár

Huhhh, túl vagyok rajta. A rebarbara csak ujjgyakorlat volt, a nagyágyúk most jönnek.

Befőztem 4 kg epret, összesen 6 kg-ot vettem, de abból rögtön megettünk 2 kg-t, na jó másfelet, felet eldugtam a hűtőbe, holnap is nap lesz.
Nagyon finom, édes, nagyszemű, érett, friss eper volt.
Korán hajnalban már mértem, mostam, csumáztam, daraboltam, nem nagyon csakúgy nagyjából, szeretem, ha darabos marad a gyümölcs.
Semmi extra ízesítés, semmi bazsalikom, bodzavirág, chili, levendula és még ki tudja hányféle variációt látok a blogokon, én konzervatívan magában szeretem az eperlekvárt cukorral, a hagyományos módon, ahogy a nagymamám is készítette, meg ahogy az ő nagymamája is száz éve. Szerintem ez az igazi.
Ami modernség van benne, az a dzsem zselésítő, mert így nem kell órákig főzni a cukorral.
Igy délután kettőre kész is voltam az egésszel.
Télen majd milyen isteni lesz kenyérre kenegetni, már ha még marad akkorra, mert könnyen lehet, hogy elkopik.
Szeretjük enni, kenni a friss lekvárokat, nem úgy, mint az anyai nagymamámnál annak idején, aki bizony nem engedte csak a régit, az előző évit enni. Ebből a szempontból könyörtelen és hajthatatlan volt.
Pedig micsoda körte és cseresznyekompótja, rumos meggye, micsoda lekvárjai voltak.
Bezzeg a másik nagyanyám, az apai, ő a spájzba az üvegek mellé kiskanalat készített, ha mentünk hozzá betuszkolt azzal, hogy egyek-vegyek mindenből, amit csak megkívánok.
Fiatalkorában sokat éhezett, cseléd volt "úri" házaknál, ahol mindent elzártak a személyzet elől, és ő mindig éhes volt. Akkor fogadta meg: az ő gyerekei, unokái, nála bármit, bármikor megehetnek.
Nála találkoztam először a zöld dióval, olyan szörpjei, édesalma zseléje és málnalekvárja volt, hogy ihaj.

4 kg tisztított, lemért eper

2 kg cukor

1 citrom reszelt héja

3 tasak Knorr dzsem zselésítő (mindegy melyik típus, mind jó/

Nagy, épp zománcú lábasba beleöntöttem először 2 kg gyümölcsöt, megszórtam 1 kg cukorral, erre raktam a következő 2 kg epret, majd rászórtam megint 1 kg cukrot. Hagytam 1-2 órát állni.
Mindent a zselésítőzacskón leírtak szerint csináltam szóról szóra.
Amíg állt levet levet eresztett. Ezután ráreszeltem a citromhéjat és elkevertem az egészet.
Tűzre raktam és felforraltam. A forrástól számítva 15 percig főztem erős lángon, természetesen állandóan kevergetve majd levettem a tűzről és belekevertem a 3 tasak zselésítőt, sokáig kevergettem, hogy egyenletesen feloldódjon, elkeveredjen.
Azon forrón üvegekbe mertem színültig, rácsavartam a tetejüket és fejre állítottam 10 percre.
Majd visszafordítottam és hagytam kihűlni. Mehet a kamrába.
Természetesen megkóstoltam, nagyon-nagyon finom lett.

Holnap zöldborsó pucolás és levesfőzés lesz.
És majd jön a meggy kb 4-5 kg és a sárgabaracklekvár befőzése, abból legalább 10 kg kell és minimum 20 üveg,  hogy jövő ilyenkorig bőven legyen, nálunk ennyi fogy egy év alatt.

Rebarbara most lekvárként

Ez nagyon finom!!!! Őrülten dícsérem a rebarbarát én is innentől kezdve, igazat adok  Szepykének, ugyanis én sem ismertem  ezt a növényt  közelebbről  /hallottam csak, hogy van ilyen/,  sem a belőle készíthető finomságokat, és főleg nem tudtam hogy ilyen nagyon finom !!!
Próbálok szerezni őszre egy tövet, elültetem aztán nőjön csak kedvére, én meg minden évben lekvárok garmadáját és egyéb édességeket fogok készíteni belőle.
Nagyon kellemes meglepetés lett.

Egy köteggel vettem, amiben 10 szál volt, pusztán kíváncsiságból, mert Szepyke annyira dícsérte a blogján, gondoltam nem halhatok meg úgy, hogy ki sem próbáltam soha.
Először persze utánanéztem, melyik végénél kell hozzáállni, Candy's blogján találtam meg többek között a lekvárkészítést, gondoltam elsőre ennél maradok. A többi finomságot majd később.

Meghámoztam, feldaraboltam, megmértem, így kicsivel több volt mint 40 dkg.
40 dkg cukor
1 citrom /vagy narancs/ reszelt héja és leve

Sütőben, tepsiben kell sütni a recept szerint, de lehet lábasban főzni is, kinek hogy esik kézre.

Egy tepsit sütőpapíroztam, majd beleszórtam a gyümölcsöt???, zöldséget??? , nem is tudom melyik, és rászórtam ugyanannyi cukrot, mert állítólag nagyon savanyú - lehet kevesebb cukorral is - tutira akartam menni és szóról szóra követtem Piszke receptjét, egy citromot jól megsikáltam és ráreszeltem a héját, és a kifacsart levét is ráöntöttem.
Begyújtottam a sütőt és beraktam sülni.

Fél óra elteltével kivettem, forrón folyósnak, túl hígnak tűnik, nem kell megijedni, ahogy hűl úgy sűrűsödik be, isteni illata volt, óvatosan átkevertem, kihúztam alóla a sütőpapírt, majd a nagyon alaposan kimosott, tiszta konyharuhára állított üvegbe / kompótos/ belemeregettem. Kiderült, hogy nem lesz tele, na ekkor kimostam két kisebb üveget, amiből az egyik tele lett, azt rögtön lecsavartam a tetejével és fejre állítottam 10 percre, a másik félig lett, na abba pedig kiskanalat állítottam és megkezdtem a nyalakodást, azon forrón-melegében.
Ekkor derült ki mennyire finom, megjegyzem már az illatából gondoltam, hogy nem lehet rossz, pikánsan édes, nem főtt szét teljesen, olyan dzsemmes lett, kiérződött a citromhéj illata, íze.

Innentől kezdve, egy pillanat alatt  nagy rebarbara rajongó lettem én is.