Már megint lecsó...

... most minden nélkül, csak magában, jó csípősen és levesesen, hogy a friss kovászos kenyeret legyen miben tunkolni. Így a legjobb !!!
Hogy én mennyire szeretem ! Mennyei.

Egy pesti háromemeletes, gangos bérházban nőttem fel, ahol nyáron a lecsó illata lengte be az egész házat, bárhonnan érkeztem haza, ahogy beléptem a kapun a lépcsőházba, becsuktam a szemem, nekidőltem a falnak és nagyot szippantottam ebből a jó lecsóillatból, elöntött a jóleső érzés, hogy hazaértem, hogy itthon vagyok. Nyaranta nekem a lecsó illata egyenlő volt az otthon illatával, egyébként ezzel a mai napig így vagyok.