a legméltóságteljesebb cica

a legméltóságteljesebb cica
Tituka most 11 éves

a legszebb kutyuska

a legszebb kutyuska
Falatka most 7 éves

a legokosabb cica

a legokosabb cica
Szaftika most 8 éves

Keresés ebben a blogban

2011. december 28., szerda

Karácsonyi süteményeim 3. A Dobos tortám


Szégyenkezve ugyan, de megmutatom, mert ilyen is van...
Na, ahogy az alábbi képeken is látszik, ez volt a nagy fiaskó, a karamell borítás.
Ez elvette még az élettől is a kedvemet.


Dobos torta... utánzat akart lenni, bár sem a tésztája, sem a krémje, nem az eredeti recept szerint készült, kicsit könnyebbre szerettem volna készíteni, szegény Dobos C. József forog a sírjában, hogy így nevezem a tortámat.
Ez a torta ifjúkorom első próbálkozásait idézi, amikor még semmit nem tudtam a konyháról, pláne nem a konyhaművészetről.
Ebből is látszik, öreg, kipróbált, sokat látott, minden hájjal megkent háziasszonyok is tudnak még hülyeségeket csinálni.
El is ment a kedvem az egésztől, pedig maga a torta finom lett, bár nevezzük egyszerűen csak csokitortának, ahhoz több köze lett, a cukormázas tetőt pedig el kell felejteni, sajnos.
Majd, ha kihevertem ezt, talán megpróbálom még egyszer...





1 db piskóta, jó a készen vett is, háromba vagy négybe vágva vízszintesen.
Ha otthon sütjük 6 tojásból szétválasztva, először a kemény habot, majd egyenként a tojásokat hozzá, a cukrot, majd a 6 ek. sütőporos lisztet óvatosan elkavarva és a kerek tortaformában megsütve tűpróbáig. Csak teljesen kihűlt állapotban szeleteljük.

Krém
4 egész tojás
25 dkg cukor
2 db vaníliarúd magjai belekaparva
    /vagy 2 cs. van.cukor/
ezeket jól kikevertem, majd gőz fölött kavartam tovább, míg sűrű, habos krém lett, azután hagytam hűlni.
Amikor teljesen kihűlt akkor kevertem még hozzá kis adagokban az alábbiakat kézi robottal, jó habos krém lesz:
50 dkg mascarpone krémet
10 dkg kakaóport
1 tasak zselatinfixet

A piskóta valamennyi lapját, és oldalát is bőven megkentem a krémmel és ment a hűtőbe dermedni. A negyedik lapot, a tetejét félretettem a karamellhez. Lehet, előre cikkekre kellett volna vágni, sőt biztosan.

Máz:
20-25 dkg cukor és pár csepp citromlé keverékét kis lángon karamellizáltam és rá akartam csorgatni a piskóta tetejére azzal, hogy majd vajas késsel megvágom a szeletcikkeket, mert addig lehet csak, míg nem kötött még meg.

Először is kevés lett a mázra megadott mennyiség /15 dkg volt eredetileg, már javítottam 25 dkg-ra/, gyorsan szórtam még a lábaskába cukrot, karamellizáltam és újra csorgattam, akkor meg már túl vastag lett, gyorsan vajaztam kést, hogy megvágom a cikkeket, de közben már villámgyorsan megkötött és kemény lett, ami a képen látható, azt teljes súlyom nehezével elérve daraboltam, törtem el. Minden tiszta ragacs lett a karamelltől, a kés hiába lett vajazva, egy húzástól karamelles lett, többet azzal vágni nem lehetett.
Mindez egy vagy két perc alatt játszódott le. Csak a fényképezés kedvéért tettem rá a karamell lapokat, de utána rögtön levettem és kidobtam, mert ehetetlenül kemény, vastag lett, ha valaki megpróbál beleharapni, hát kitörik a foga.
Maga a torta finom csokitorta lett, mivel nem vajjal lett kikeverve hanem mascarponeval, ezáltal könnyebb is.
Mint látható a képen, hamar elfogyott, problémázni senki nem problémázott rajta, csak én.






Karácsonyi süteményeim 2. Puha mézes


Itt már egy pici fiaskó lett, bár így is finom nagyon, ugyanis nekem sülés közben szétlapult ahelyett, hogy helyes kis gombócok lettek volna.
Mézigörlnél néztem ki még tavaly, de akkor még nem lett belőle semmi, idén már Latsiánál is láttam és annyira guszta, cuki kis gombóc alakú süti, közepében a mogyorószem, gondoltam ezt mindenképp megsütöm, jó lesz köztes rágcsának, igen ám de kiderült nincs itthon rozslisztem, gondoltam helyettesítem rétesliszttel...


Puha mézes lepényke

12,5 dkg mézet
12,5 dkg vajat
összeforrósítottam kislábasban, majd hűlni hagytam.

3 egész tojást
2 ek.citromlét
25 dkg cukrot
simára és homogénre kavartam.

25 dkg finomlisztet
25 dkg rozsliszt helyett - rétesliszttel helyettesítettem
1 tk. szódabikarbóna helyett - egy sütőport adtam hozzá, lehet mindkettőt kellett volna
2 ek. mézesfűszerkeveréket
1 citrom reszelt héját
egy csipet sót
összeszitáltam az összes szárazanyagot.

A tojásos keverékhez adtam először a vajas-mézes keveréket,  majd ment hozzá a lisztes keverék és az egészet jól elkevertem.
A tálat lefóliázva 1 éjre hűtőbe kell tenni, na én is ezt tettem.
De..., na itt volt az első elgondolkodásom, hogy valami nem stimmel, mert Latsia azt írta nála, hogy nem kell megijedni a tészta folyós állagától - az enyém egyáltalán nem volt folyós, gyönyörűen összeállt tészta volt, akár nyújtható, szaggatható állapotban - másnapra szépen összeáll, pont olyan lesz amilyen kell.
Másnap lisztes deszkán átgyúrtam és négy darabra vettem, majd  négy rudat sodortam a darabokból, amit egyenként 10-10 darabra vágtam, mindegyikből golyót formáztam.
Sütőpapíros tepsiben egymástól kis távolságra helyeztem, fakanál végével mindegyik közepébe lyukat nyomtam és felvert tojással lekentem. Minden lyukba helyeztem, vagy egy szem mogyorót, vagy egy szem mandulát és előmelegített sütőben tepsinként 12 perc alatt megsütöttem.
Sülés közben már olyan finom karácsonyi illat terjengett az egész házban, hogy csak na.
Még azon melegen levettem a sütőpapírról és rácsra helyeztem a lepénykéket, hagytam kihűlni, és csak azután raktam tálra.
A sütőből kivéve szembesültem, hogy ezek nem gombóckák, mint a többieknél, hanem lepénykék, mert szépen elterültek.
Persze, hogy tudom a sütiknél különösen fontos, hogy minden pont kimérve legyen, nem lehet eltérni, ezek szerint semmi hozzávaló sem helyettesíthető mással, mert a végeredmény már nem ugyanaz.
Annyira bosszant, hogy ennyit számít a rozsliszt ill. a szódabikarbóna hiánya, hogy újra megsütöm, majd valamikor januárban, akkor persze már az eredeti hozzávalókból. Addig nem, mert elegem lett.
Most ez a két cucc pont nem volt itthon, máskor szokott lenni, egy órán át túrtam a spájzot, meg a konyhaszekrényeket, hátha mégis találok,  mivel 23-án sütöttem a sütit, már nem volt kedvem újra elmenni beszerezni, mert az előtte való hetekben, több napon át vásároltam, valósággal tömegiszonyom volt.
Örültem ha nem látok embert, legalábbis 3-nál többet 150 négyzetméteren.
Nahát ennyi a története a lepénykéimnek, de ízre nagyon finomak lettek.
A képeken még az sem látszik, hogy lekentem mindegyiket tojással, ki érti ezt????




Karácsonyi süteményeim 1. Oroszkrém torta


Természetesen a bejgli /egy diós, egy mákos/,  zserbó /egy nagy tepsivel/ és moszkauer /egy tállal/ mellett még, mert ezek az állandóak, ezeknek mindig lenniük kell, úgyis mondhatnám enélkül a hármas nélkül nálunk nincs karácsony.
A többi minden évben változó, épp amihez kedvem van, vagy még soha nem készítettem alapon, szóval újdonságok, amikből lehetnek őrületesen nagy fiaskók is.
Hát lettek is.

Először azt mutatom ami sikerült és nagyon finom lett:



Oroszkrém torta
Mindent Duende leírása alapján csináltam, köszönet érte, nagyon finom lett.

-egy kerek piskóta szokás szerint megsütve, / de lehet kész is /  négybe vágva vízszintesen

-Öntet: ezt én gondoltam ki hozzá, mármint a piskótához, nagyon bevált
1 dl víz
1-2 dl rum
5 dkg cukor
1 citrom héja

-Vaníliakrém:
4 tojássárgája
25 dkg cukor
3 vaníliarúd kikapart magja /vagy 3 tasak van.cukor/
1 citrom reszelt héja

-hozzá még a vaníliakrémhez:
4 tojásfehérje kemény habbá
15 dkg mazsola rumba áztatva
50 dkg mascarpone
1 tasak zselatinfix

-Tejszínhab réteg
1/2 l tejszín
10 dkg cukor
1 tasak zselatinfix

Először az öntetet készítettem el, mindent összeraktam egy lábaskába és összefőztem, majd kihűtöttem és minden piskóta réteget belocsoltam, mielőtt a krémeket rákentem.
Ettől isteni illatos, szaftos lett a tészta és nem szárad ki, több napon át sem.

A krémhez a tojássárgákat a cukorral, a vaníliamagokkal és a citromhéjjal jól és sokáig kevertem gőz fölött addig míg besűrűsödött. Ekkor félretettem langyosra hűlni.
Ezalatt felvertem a tojásfehérjét kemény habbá.
Amikor meghűlt a tojáskrém az összes többi hozzávalót is belekevertem, a mazsolát, a mascarponét, a zselatinfixet, végül a tojásfehérjehabot óvatosan, egyneművé.

A tejszínt is a cukorral és a zselatinfixel kemény habbá vertem és felváltva a vaníliakrémmel a piskótára rétegeztem, tehát nem kevertem össze a krémmel, hanem egy tálra helyeztem a legalsó piskótakorongot, jól belocsoltam az öntettel, erre jött egy réteg vaníliakrém, majd erre egy réteg tejszínhab, megint piskótalap, öntet, krém, tejszínhab és így tovább.
A tetejére ugyanígy, és az oldalát is krémmel kentem. Ment a hűtőbe.

Nálam 1 éjt pihent a hűtőben a felvágásig, őrületesen jó lett, jól összeértek az ízek, végtelenül könnyű, krémes és habos lett, minden falat egy vaníliafelhőként olvadt szét az ember szájában.
Az egyik gyerekem, aki ki nem állhatta, mert eddig csak a cukrászdait ismerte, abból is a rosszabb fajtát, egyfolytában dicsérte és ette.
Ezt a tortát biztosan többször fogom még elkészíteni, de csak különlegesebb alkalmakra, szerintem nem szabad gyakori készítéssel  hétköznapivá degradálni.
Egyébként könnyű elkészíteni, semmi komplikáció nincs benne, a végeredmény nagyon finom, és mint megtudtam netes bóklászásaim során Wiseladytől, ennek a tortának semmi köze az oroszokhoz  /pedig sokáig azt hittem biztosan valami orosz nagyhercegnőnek találták ki /,  nos nem,  hanem egy Oroszi János nevű magyar cukrász találmánya ez a sütemény.







2011. december 22., csütörtök

Kellemes Karácsonyi Ünnepeket !!!




Minden kedves látogatómnak kívánok nagyon kellemes, nyugodt, békés és boldog Karácsonyt.
Erre a pár napra tegyük félre a hétköznapi gondokat, problémákat, élvezzük felhőtlenül az ünnepeket családtagjainkkal, szeretteinkkel és gondoljunk azokra is akik már nem ünnepelhetnek velünk.





2011. december 21., szerda

Esik a hó...









Na megjött az első hó, ma reggel kb. 7 óra óta havazik.
Úgy gondoltam, hogy mi a csudának esik, jobb lenne nélküle, könnyebb a közlekedés, nem kell lapátolni, takarítani,  viszont most, hogy esik, olyan jó kinézni a kertre, minden olyan csendes, békés, nyugalmas,  igazából mostantól lett karácsonyi hangulatom.
Lehet, hogy mégis fehér karácsonyunk lesz idén?
Az is lehet, legalábbis azt jósolják a meteorológusok,  hogy nem, addigra elolvad.








Sült csirkecombok zöldborsós sajtszószban





Könnyű ebéd volt ez a hétvégén.

Pihentetni kell a gyomrot előre, bár nálunk nincs őrült mennyiségi evészet karácsonykor sem, de azért a kötelező futamok megvannak.
Pl. kocsonyának vagy töltöttkáposztának /épp most főnek/ lennie kell,  meg zserbónak és bejglinek is /már megvannak ezek is/,  meg kétféle tortának /ezt még nem döntöttem el milyenek legyenek, talán oroszkrém és egy csoki /,  no meg szenteste kötelező a halászlé rántott hallal és kétféle krumplisalátával.
Ettől nem térhetek el az istennek se, mert kitör a gyalázat. Főleg a gyerekeim, de a férjem is, sőt édesapám is ilyen, ünnepekkor kedvelik a megszokott, szeretett állandóságot.
Nekem sem rossz ez, mert nincs idegeskedés, bizonytalanság, szinte félkézzel kivágom az egészet, már annyira kialakult, mikor mit kell a megelőző napokban elvégeznem, azt vettem észre fáradni sem fáradok úgy el, mert jól  van elosztva a munka.

Na vissza a könnyű kis ebédhez, Szepyke blogján láttam meg a receptet,  és valamelyik Kifőztükben  jelentette meg tavaly. Már egyszer elkészítettem csirkemellel.
Egyszerű, könnyű, finom.


10 db alsó csirkecomb /2 db/fő/
1/2 kg zsenge zöldborsó
15 dkg reszelt sajt, vegyesen, lehet füstölt is, mindenféle maradék is jó
5 dkg vaj
5 dkg liszt
1-2 dl tej
1 dl tejszín

A combokat jól befűszereztem és hagytam állni, majd pár óra elteltével egy nagy serpenyőben, kevés olajon pirosra sütöttem valamennyit, amikor mind megvolt, hozzáloccsintottam 1,5 dl húsleveslét /de jó a víz is/ lefedtem és teljesen puhára pároltam, a vége felé hozzátettem a zöldborsót is, annak kb.5 perc kellett az átpárolódáshoz.
Közben egy külön nyeles lábasban elkészítettem a sajtszószt, azaz előbb besamelt csináltam a vajjal, liszttel, tejjel, sóztam, borsoztam, amikor megfelelően sűrű lett, beleolvasztottam a sajtokat és a tejszínt, majd az egészet ráöntöttem, csorgattam a zöldborsós húsra, óvatosan összekevertem és tálaltam.

A köret krumplipüré lett hozzá, ami nálam úgy készül, hogy a tisztított, kockára aprított krumplit puhára főztem sós vízben, leszűrtem, összetörtem, belekevertem 5 dkg vajat és 1-2 dl meleg tejet, kézi habverővel simára, habosra kevertem. Úgy szeretem, ha kissé hígabb, könnyebb állagú.

Finom volt nagyon, mindenkinek ajánlom, aki szereti a könnyű "gyomor pihentető" ételeket,  az ezzel megtalálta.





2011. december 20., kedd

Több mint 100 000 látogató a blogomon


Nem akarom elhinni, hogy több mint 100 000 ember látta a blogomat, nézegette a receptjeimet, pedig hát így van, mert a számláló mutatja. Hihetetlen!

Mindenkinek nagyon köszönöm, aki itt járt, aki most van itt és annak is aki ezután fog jönni, boldog vagyok, mert ez azt jelenti számomra, hogy kedvelik a blogomat, érdemes foglalkoznom ezzel, mert sokakat érdekel a hagyományos, mai, átlag magyar konyha, az általam elkészített és feltett receptek valószínűleg sok ember ízlésével találkoznak.

Igyekszem a jövőben is megfelelni ennek az érdeklődésnek, remélem az ételeim, süteményeim továbbra is ízlenek majd mindenkinek, aki nekiáll elkészíteni.

Várom a hozzászólásokat  / a negatívokat is/, azon belül a tippeket, más hogy készíti, vagy miért nem úgy, mert abból is tanulok. Ugyanis a sütést-főzést egy életen át tanuljuk, soha nem állandó, örökösen alakul, mindig jönnek újabb és újabb variációk, egy részükkel nem érdemes foglalkozni, de sok más pedig megfontolandó, kipróbálandó.

Ez kérem egy nagyon kreatív tevékenység, mint ahogy a blogírás is. 



2011. december 15., csütörtök

Dinsztelt krumpli káposztasalátával



Duendének innen üzenem, ez is egy újabb isteni krumpliköret.
Örülök és köszönöm, hogy megosztotta velem a receptjét, innentől gyakori lesz nálunk, mert nagyon finom, ráadásul együtt enni a káposztasalátával, valami mennyei és tökéletes ebéd.


A káposztasaláta saját gyártmány, általában veszek 2 kg gyalult káposztát piacon, vöröshagymakarikákkal rétegezve lerakom egy 3 l dunsztos üvegbe.
Felforralok 2 l vizet cukorral, ecettel, köménymaggal, sóval, persze közben állandóan kóstolgatom, mert úgy szeretem, ha minden íz kiérződik a léből, megfelelően savanyú és édes legyen.
Amikor már nem lobogóan forró, óvatosan ráöntöm a káposztára, nehogy elpattanjon az üveg.
A káposzta teljesen a lé alatt kell legyen. Lefedem és 1-2 napig hűvös helyen, a spájzban hagyom érlelődni. Azután lehet enni.
Egy télen többször is készítem, mert egyszerűen imádom, az egyik legfinomabb téli savanyúság.
Bár a hordósakat is szeretem, a savanyúkáposztát is olajosan-hagymásan, az ecetes céklát is, az ecetes cseresznyepaprikát is szalonnával, de ez a káposztasaláta a nagy kedvenc.


Dinsztelt krumpli
Mindent úgy csináltam, ahogy Duendénél láttam:

1,5-2 kg krumpli, pucolva, 3-4 mm vastag karikára vágva
1-2 ek. libazsír/máj darabkákkal  /a "Márton napi libamáj zsírjában" utolsó maradékát használtam a krumplihoz/


A zsírt felforrósítottam és beletettem a nagyjából lecsöpögtetett krumplikarikákat, sóztam és rögtön lefedtem. Hagytam saját levében és a zsírban dinsztelődni, időnként átkevertem, de hagytam lekapódni, pirulni az alját. 20-25 perc bőven elég az elkészüléséhez.
Gondolom nem kell ecsetelnem, hogy milyen eszméletlenül finom lett.
Sütöttem még hozzá 1-1 karika májas és véres hurkát és egy kis darab oldalast /ami maradékként árválkodott a fagyasztóban, lucskos káposztába szántam talán/, de mindezt igazából a férjem kedvéért, mert nekem a legjobb azért a salátával volt.



2011. december 14., szerda

Egy fincsi vega ebéd....



A vega alatt a húsnélküliséget értem.

Komolyan sokszor nem tudom, mit is főzzek, ma is így volt.
Nagyon ritkán tervezem meg előre az étkezéseket, gyakran hagyatkozom a pillanatnyi kívánalmakra.
Csábított újra Tea csodás ropogós sültkrumplija, ez volt a kiindulóalap, ráadásul most 2 főre sütöttem, nem is tartott sokáig. Ehhez jött a tükörtojás ötlet.
A munkahelyi ebédeknél is, amikor nem volt a fogam alá való, mindig sültkrumplit kértem tükörtojással vagy sült virslivel, meg egy kis mustárral vagy majonézzel, tehát már régóta szeretem ezt az egyszerű variációt.
Elé meg összedobtam egy tejszínes karalábélevest vajas galuskával. Mert levesnek lennie kell.
Jó volt az egész.

Holnap pedig kipróbálom Duende dinsztelt krumpliját, egy kis sült hurkához.



Esti macska szieszta


Kis drágáim.

Imádott Falatkám olyan sokszor szerepel a blogon, úgy érzem a cicák kicsit hátrébb szorultak, holott ezt a két cicát is ugyanúgy szeretem, most őket szeretném jobban megmutatni ezzel a pár képpel.








2011. december 13., kedd

Sült kelkáposzta




Seafalconnál láttam, hogy  nagy kelkáposzta rajongók, ott láttam így sülten, ami azonnal beindította a fantáziámat, hogy nem csak magában, de köretként sültekhez is kiváló lehet.
Na az is.
Nagyon finom.








2 db kisebb/közepesebb fej kelkáposzta
sok gerezd fokhagyma
kömény
1-2 dl víz, vagy húsleveslé, nálam ez utóbbi volt, de csak azért,  mert pont húsleves is készült
só, bors,
1-2 ek. olaj
pár csík füstölt szalonna beírdalva

Az alapos tisztítás, mosás után cikkekre vágtam a kelkáposztát és tepsibe helyeztem.
Rászórtam a sok, lapkára vágott fokhagymát, köményt, sóztam, borsoztam, igyekeztem, hogy bőven jusson a levelek közé is mindenből, meglocsoltam olajjal és a húsleveslével/vízzel, majd alufóliával lefedve forró sütőbe tettem párolódni.
Miután roppanósan szerettem volna, 15-20 perc elteltével levettem a fóliát /aki teljesen puhán szereti főzze tovább/,  és a kelkápi halmokra helyeztem a szalonnacsíkokat, ahol további 15 perc alatt ropogósra sültek a kakastaréjok, egyúttal jól belecsorgott a levelek közé a zsírja is, sőt a levelek is kicsit megkapódtak, ami nagyon jót tett az ízének.
Tejfölözve tálaltam.
Kitűnő egytálételnek, csak úgy magában is bőven jól lehet lakni vele, de sültek mellé köretnek, különösen sült oldalas mellé egyenesen frenetikus ízorgia.
Mindenkinek, aki szereti a kelkáposztát szívből ajánlom.







2011. december 12., hétfő

Tényleg a legjobb sültkrumpli a világon....





Teánál mikor megláttam, azt hittem belehalok, ha nem ehetek ilyet.
Hétvégén neki is láttam, mert valóban kell egy órányi sütés az elkészítéséhez, de lehet több is volt az.
Mindent megér a végeredmény, kívül ropogós, belül krémes, mint a szél olyan gyorsan tűnt el a jókora adag, mindenki boldogan falta.
Az én húsevő családomnak most az egyszer nem nagyon számított a sült kacsacomb mellette, egyértelműen a krumpli volt a sláger, persze azért a combok is eltűntek csak úgy mellékesen.

2-3 kg krumpli hámozva, negyedelve /de a forma mindegy/
sok olaj
1 dl víz
pár gerezd fokhagyma


Egy nagy serpenyőbe tettem a megpucolt krumplit és leöntöttem annyi olajjal, amennyi ellepte és még 1 dl vízzel és tűzre tettem. Keverni nem szabad !!!
Az ott szépen felmelegszik és csendesen elpöszörög egy jó darabig, fődögél és nem is kell vele foglalkozni.
Amikor kezd sülni, sercegni, akkor dobtam hozzá a fokhagymagerezdeket és hagytam szépen pirosodni.
Amikor már isteni étvágygerjesztő lett a színe akkor kimeregettem egy tálba, sóztam, átforgattam és már estünk is neki a csodás ropogós forró krumplinak.
Alig várom a következő sütést, ami még most a héten meg is lesz.







2011. december 7., szerda

Hagymás virslisaláta szilveszterre... vendégségre...


Nosztalgiáztam, ugyanis ez egy igazi retro étel számomra.
A történet hozzá annyi, hogy a Kossuth téri metro kijárata mellett van egy üzlet,  /ami jelenleg Pick néven működik, és természetesen e gyár termékeit forgalmazza/  de régen ennek a helyén egy igazi békebeli Delicatesse üzemelt egészen a rendszerváltásig,  isteni hidegkonyhai készítményekkel,  friss pékáruval,  felvágottak, szalámik  tömkelegével, cukrászati termékekkel,  tényleg egy csomó különlegességet -delikátot- árultak, amit máshol, mondjuk egy közértben nem lehetett kapni.
Már a bútorzata is szép volt, csillogó, sötétre pácolt, fényes faborítású pultok és falak, csiszolt mintájú hatalmas tükrök, réz fogasok, étkező pultok az utcai nagy üvegtáblák előtt, mivel állva is lehetett étkezni helyben, közben lehetett nézegetni a Kossuth téri forgalmat, a pultok mentén körben rézrúddal, amire a táskát, szatyrot lehetett tenni míg kiszolgáltak, vagy míg evett a vendég.
Szerettem itt vásárolni, mivel a közelben dolgoztam évtizedekig,  jó illata volt és  barátságos, kellemes hangulata az egész üzletnek, mindig itt vettem meg a napi reggelimet, olykor az ebédemet is /vagy a Hold utcai piacon, na az is megérne egy-két posztot/.
Az egyik ilyen nagy kedvencem a virslisaláta volt, vagy más néven hagymás virsli ecetes lében egy jó ropogós kiflivel, mennyei reggeli vagy ebéd volt, no meg a kaszínó tojás, tormakrémes sonka, franciasaláta, majonézes burgonya, svéd gombasaláta stb.stb., nem sorolom tovább.




Az idők során persze utánajártam a receptnek is, nem valami komplikált, érdemes otthon is nekifogni, ugyanis cakk-pakk fél óra az elkészítése, és a végeredmény egy tökéletesen alkalmas vendégváró eledel, amit előre el lehet készíteni, sőt el is kell, hogy az ízek jól összeérjenek.

Szilveszter éjjelén is kitűnő, akár magában, akár a ropogós malacsült mellé, babsalátával vagy lencsesalátával, de disznótoros mellett sem utolsó köret, hogy ne csak az unalmas krumpli legyen mindig, lehet majonézesen is készíteni, na úgy is finom.

A lényeg, legalább 2 nappal a fogyasztás előtt el kell készíteni, hogy a hűtőben legyen ideje összeérni.







Hagymás virslisaláta
Két, közepes dunsztos üvegbe való adag:

3 pár nagyon jó minőségű virsli /bécsi, frankfurti/
2 db vöröshagyma

Páclé:
1 l víz
2 dl 20%-os ecet
1 tk.só
1 ek. cukor
3-4 db babérlevél
1 tk. mustármag
1 ek. egész bors

A virslit és a hagymát is vékonyan felkarikázom és egy tálba teszem összekeverve.
A liternyi vizet felforralom, beleteszem az összes fűszert, cukrot, sót és pár percig főzöm, majd elzárom a lángot alatta és hagyom kicsit hűlni  kb. 5 percig, majd részletekben, óvatosan ráöntöm a hagymás virslire, nehogy elpattanjon  /a jelen esetben/  jénai tál. Jól elkeverem és hagyom teljesen kihűlni.
Két  dunsztos üvegbe szétmerem, minden fűszerből is jusson mindkettőbe majd a tetejüket rácsavarva beállítom a hűtőbe, másnaptól lehet fogyasztani. Nagyon finom.

Ha valaki szeretné tovább eltartani, mert például háromszoros adagot készít egyszerre, az félig vízzel töltött lábasba állítsa az üvegeket és úgy csírátlanítsa, gyöngyöztesse fél órát, ahogy a kompótoknál, befőtteknél szoktuk, majd pokrócokba takarva hagyja kihűlni, gondolom ugyanúgy eláll, mint egy befőtt,  ugyan én így még nem csináltam, mert mi egy-két napon belül megesszük.