....ami ránk is fért.
Most már tudom milyen érzés amikor megszűnik a külvilág, nem lehet közlekedni, félméteres a hó és csak szakad...szakad...két napja megállás nélkül.
Csend van. Hóhelyzet van.
A kapuzár befagyva, kulcsot nem lehet elfordítani, pedig a járdát is tisztítani kéne.
Még jó, hogy van jégoldó spray amivel végre ki tudjuk nyitni a kaput.
Hiába lapátolunk, félóra múlva mintha semmi sem történt volna, ugyanakkora a hó.
Közben a derekam annyira fáj, hogy ordítani szeretnék, a csuklóm bedagadva a lapát emelgetésétől, szóval én egy ványadt városi vagyok aki nem bírja a fizikai munkát. Hát nem.
Amíg fényképeztem a kertet és a kutyusokat, leesett a szemüvegem a zsinórról amivel a nyakamba szoktam akasztani, észre sem vettem, csak később, már bent a melegben, amikor olvasni szerettem volna, na pánik ezerrel, vissza a hóba, centiméterenként tapogattuk végig azokat a helyeket ahol álltam egy-egy kép készítésénél, ahol a csizmám nyomot hagyott, sehol semmi, "na majd tavasszal meglesz, ha elolvad ez a sok hó" -derítette a kedvemet életem párja. Több mint félórás keresgélés, kotrás után egyszer csak előkerült, mit mondjak óriási volt a megkönnyebbülésem, mert nélküle az égvilágon semmit nem tudok elolvasni, hacsak nem félméteresek a betűk. Szóval kezd elegem lenni kissé a vidéki élet "szépségeiből".
Falatka sem látszik ki a hóból, ha kimegy.
A képek kissé csalókák, mert a fényképezés óta dupla a hómennyiség a fákon, bokrokon.
Nahát ezek után ugyancsak megérdemeltünk egy finom, kalóriadús ebédet.
Magyaros krumplileves
Ezzel kényeztettem szegény, kimerült, átfagyott, hómunkás páromat, aki két tányérral is evett belőle majd közölte élete legfinomabb levesét ette most.
10 dkg füstölt szalonna kockázva
10 dkg csípős etei kolbász felkarikázva
1 db vöröshagyma kockázva
4 gerezd fokhagyma apróra darabolva
1 kg krumpli kockázva
1 ek. szárított petrezselyem
1 ek. szárított lestyán
2 tojás és annyi liszt amennyit felvesz, apró nokedlinek
1 ek. édes anna paprikakrém
só
A szalonnát pörcre sütöttem majd mellette a kolbászt is, egy tálba kivettem és félreraktam, a zsírra dobtam a vöröshagymát, megdinszteltem, ment rá a krumpli, a fűszerek, felöntöttem bőven vízzel, amennyi levest szerettem volna és puhára főztem. Közben bekevertem a csipetke/nokedli tésztát és azt is beleszaggattam, 10 perc főzés után kész is volt.
A legvégén visszatettem a levesbe a sült szalonnapörcöket és a sült kolbászkarikákat is.
Egyébként tényleg nagyon finom lett, tányéronként 1 ek.tejfölre tálaltam.
Habos mákos guba
1 db nagy fonott kalács szeletelve /eredetileg kiflikarikák/
1 l tej
10 dkg cukor
5 tojássárgája
vaníliáscukor
Először a tojássárgákat habosra kevertem a cukrokkal egy mély tálban, majd fokozatosan adtam hozzá a tejet, jól elkevertem.
20 dkg darált mák
10 dkg cukor
egy marék mazsola
1 citrom reszelt héja
Ezeket egy másik tálban összekevertem.
5 tojásfehérje
10 dkg cukor
Kemény habbá vertem a fehérjét cukorral egy harmadik tálban.
Sütőt bekapcsoltam 110 fokra, alsó-felső sütésre.
Egy nagy sütőtál alját kiraktam a kalácsszeletekkel, meglocsoltam a tojásos tej felével, erre szórtam a cukros, mazsolás, mák felét majd rácsorgattam két ek. mézzet, erre megint kalácsréteg következett, ezt is megöntöztem a maradék tejjel majd megszórtam a maradék mákkal, majd szintén két kanálnyi méz lett rácsorgatva. Az egész tetejére kentem a cukros tojáshabot, amit egy villával kicsit felkócoltam-felborzoltam és ment a sütőbe, ahol 1 órát sült szépen lassan, alacsony hőfokon.
Ezalatt a kalács magába szívja a tejet, a tojáshab pedig megszínesedik, kívül ropogós, belül selymesen puha lesz.
Aki ismeri, és ki nem, a mákos gubát, az tudja, hogy finom, laktató, minden édességigényt bőven kielégítő desszert.
Fogyókúrázók tartózkodjanak tőle, mert egy kalóriabomba, de a mi esetünkben ez senkit nem érdekelt, pláne nem több órás hólapátolás után. Külön kellett is a kalória és energia.
Asszem ma éjjel jól fogok aludni.
.jpg)
