Kapros, tejfölös, fokhagymás krumplileves.... Tejfölös, sós, kelt lepény azaz a "lapított"...

A nyári forróság legfinomabb, legkönnyedebb menüje...

... mert ugye amikor mozdulni sincs kedve az embernek, mert annyira meleg van, meg pára a sok esőtől, na akkor tökéletes ez a gyomorkímélő, de mégis laktató étel, így együtt, mert összetartoznak, a leves meg a lepény...

... és olyan jólesően sósak, a sok édes gyümölcsleves, meg fagylalt után.

Dédimamától tanultam, tehát nem tegnap feltalált ételről van szó, mondhatnám ősrégi és paraszti étel...

Az arató emberüknek vitték delente, ki a búzaföldekre az asszonyok...

Igazi kellemes, hűsítő, nyári leves, mert langyosan, sőt hidegen is fogyasztható...

A leves mellé harapták, kenyér helyett, ezt a sós, tejfölös kelt lepényt...

Aki csak kóstolta nálunk mindenki elájult tőle, az egyszerűségétől, a könnyedségétől, a finomságától...

Nekem és az egész családomnak, sőt a barátainknak is nagyon nagy kedvence...

Az a helyzet, hogy én télen is készítem, a farkasordító hidegben, csak akkor forrón esszük...

Megunhatatlan.

Kapros, tejfölös, fokhagymás krumplileves

részletes recept  itt

A lapított tésztájából most készítettem  Sós kiflit,  sajtos-körözöttes  töltelékkel,
méghozzá füstöltsajtba töltött körözöttes kiflit  is...

A tölteléket készen vettem a nekem házhoz szállító tejfarmosoktól, mégpedig ahogy én gondolom a készítését: két egyforma füstölt sajt darabot felpuhítanak, téglalap alakúra nyújtják, egyikre kennek juhtúrós, hagymás, köményes, sós körözöttet, majd a másik sajtlappal befedik, formába igazítják és ha kihűlt, már kész is a töltött sajt. Szépen lehet szeletelni, lapos csíkokra.
Mellesleg nagyon finom és különleges csak úgy magában is, zöldpaprikával, paradicsommal ez a töltött sajt.

Jelen esetben a tésztát köralakúra nyújtottam, majd cikkekre vágtam és a cikkely széles végénél töltöttem a sajtdarabbal, feltekertem, kifliformára igazítottam és az olajozott tepsire raktam sorban egymás után a többivel együtt, 20 percig pihentettem, majd lekentem sós tejföllel mindegyik tetejét és ment a sütőbe.
Amikor pirosas-aranybarna akkor kész.
Finom lett, jól kiérződik az olvadt füstöltsajt és a körözött íze is.

Tejfölös, sós, kelt lepény azaz a "lapított"

receptleírás  itt

Lecsó megint... csak most rizzsel

Lecsós nyarunk van... nemcsak esős...

...minden ugyanúgy készült, mint múltkor: összesütve, jó csípősen, sok cukkinivel, sok kolbásszal, csak tojás helyett rizzsel... a rizst előpároltam kicsit és a legvégén kevertem össze a lecsóval...

... még változás:  a paradicsomokat meghámoztam, azaz forró vízben egy percig átforgatva lehúztam a héját mindnek, újabban egyre többször zavart már, el is határoztam ezentúl mindig így hámozva lesz....

részletes recept  itt

... ugye mondanom se kell, hogy így is mennyei volt, sőt nekem jobban is ízlik rizzsel, mint tojással, de ez egyéni ízlés kérdése.
... legközelebb apró nokedlit próbálok ki hozzá, avval se lesz rossz  :-))))

Lecsó, az életem eddigi legjobbja... cukkinivel, tojással... jó csípősen...

Állítólag életem legjobb lecsója készült a gyerekem szerint.
Véletlenül persze.
Nekem valahogy mindig más és más a lecsó, hol jobb, hol gyengébb, annyi mindentől függ, a paprika minőségétől is, de még aznapi kedvemtől is talán.
A mostaniról tényleg csak felső fokon tudok nyilatkozni, valahogy kedvező volt még a csillagállás is.
Pedig nagyon csípős lett, lángot leheltünk, de imádjuk az erőset és elviseljük.
Újabban szeretem cukkinivel készíteni, mert jól sűrít, és mert semleges íze miatt ragyogóan illeszkedik bármihez, átveszi a domináns ízeket, szóval semmi mellől nem lóg ki.
Sőt tök híján még a kapros tökfőzeléket is helyettesíti, mondhatnám pont ugyanolyan, semmi különbség nincs köztük.
Szóval a cukkini egy univerzális zöldség, abszolút. Szeretem.
Érdekes módon kevés paprikával készült, kevés paradicsommal, viszont sok kolbásszal és sok tojással.
Ezentúl megpróbálom így készíteni, ha már ekkora sikere lett, sőt már azon agyalgok, hogy a téli eltevéshez is teszek hozzá vagy cukkinit vagy tököt, attól függően mit kapok majd jobban.

2 nagy fej vöröshagyma apróra kockázva
1-2 fakanálnyi zsír, az enyém házi sütésű, nagyon finom
1 szál jó minőségű csípős házikolbász karikázva
2 gerezd fokhagyma apróra
1 tk. füstös pirospaprika  /a Culinarisban vettem, mennyei ízt ad az ételeknek, nem kell sok belőle/
2 vékony rudacska zsenge cukkini héjastól negyedekbe aprítva
2 db paprika szintén negyedelve /a csumák is/
1 hegyes erős paprika negyedelve /a csumája is, az utóbbi időben egyik se volt méregerős, azért mertem bátran hozzáadni, na de most ez méregerős volt/
1 db nagyobb paradicsom kockázva
4 tojás enyhén felverve, sózva
só, bors

Értelemszerűen vannak ételek amit csak zsírral lehet főzni, a lecsó olyan, meg a pörköltek, meg a töltött és egyéb káposztás ételek...  és most több nem jut az eszembe hirtelen, de biztos van még.
A zsír nem egészségtelen, hanem ízes, mértékkel.
Vallom, hogy mindent kell enni és használni, mértékkel.
Imádom a zsíroskenyeret kovászos uborkával, vagy almával ilyenkor nyáron, sokszor eszem is.
De főzök én vajjal is, meg libazsírral is, meg különböző olajakkal is, ha olyan az étel amihez az kell.
Ezzel csak azt akarom mondani, hogy nem lehet mereven ragaszkodni egy elképzeléshez, változatosan kell főzni - természetesen mindez csak akkor érvényes, ha egészségesek vagyunk, nincs étkezési problémánk és nem kell diétát tartanunk.

És értelemszerűen minden zöldséget alaposan megmosok, majd egy tálba aprítok vegyesen.
A hagymát rádobom az olvadt zsírra és kissé összedinsztelem kevés sóval - mindig teszek sót a hagymára, mert akkor csak puhul és üvegesedik, de nem ég ! - majd megy hozzá az összes kolbászkarika és jól összesütöm az egészet, de tényleg, jó ropogósra a kolbászokat, majd a fokhagyma és a paradicsom kockák és a teáskanálnyi füstös pirospaprika, valami mennyei, hagyom, hogy a paradicsom kicsit levet engedjen majd adom hozzá a cukkinis paprikákat, sózom, borsozom, elkeverem, lefedem és hagyom összefőni az egészet takarékon.
Ez úgy 10-15 perc, semmiképp nem több, utána fedő le, beforralom sűrűre, majd egy tálkában a már előzetesen felvert tojásokat rázúdítom és hagyom összesülni, ekkor már óvatosabban átforgatom és kész.
Én lágyra hagyom rajta a tojást, nem sütöm igazán szárazra.
Friss puha kenyérrel, a végén a bélzetével a sűrű szaftot kitunkolva, az erősségtől lángot lehelve, de módfelett elégedetten dőltünk hátra.
A gyerekem kis hallgatás után megszólalt: Anya életem eddigi legjobb lecsóját ettem :-)))
Mondtam neki valószínűleg én is, ez piszok jól sikerült.

Lecsó... az utolsó üveggel még tavalyról....

 

... na ez is elfogyott, az utolsó üveg lecsóm, nem baj nemsoká itt a friss, bár jó ez a módszer, ahogy eltettem tavaly, mert olyan volt ma is, mintha frisset ettünk volna.
Paradicsomlé is már csak 1 üveggel van, úgy tervezem, hogy nem főzöm meg se levesnek, se töltött paprikának, hanem megiszom, csak úgy az üvegből.
Idén is elteszek jó pár üveggel, lecsót is, paradicsomlét is, ugyanígy ahogy ezeket, mert nagyon finom.
A lecsóhoz csak hagymát dinsztelek két jókora fejjel, apróra vágva és öntöm hozzá az üveg lecsót, összefőzöm negyedóra-húsz perc alatt, a végén megy bele a karikázott debreceni vagy virsli, mikor hogy, öt percre és kész.
Mert csak félig főtten teszem el üvegekbe, hogy ilyenkor amikor enni akarjuk, még főni, puhulnia kelljen a hagymával és ettől tényleg olyan, mint a frissen készített.
Most tarhonyával ettük - én ezzel szeretem a legjobban - de szoktam rizzsel is, vagy apró nokedlit is szaggatni mellé, vagy tojással sütöm össze, de magában is jó friss, puha kenyérrel, sőt... sőt... sőt... tunkolni vele a levét... hmmmm