a legméltóságteljesebb cica

a legméltóságteljesebb cica
Tituka most 11 éves

a legszebb kutyuska

a legszebb kutyuska
Falatka most 7 éves

a legokosabb cica

a legokosabb cica
Szaftika most 8 éves

Keresés ebben a blogban

2014. szeptember 28., vasárnap

Karalábé tejfölösen, sajtosan, kolbászgombóckákkal....



Szeretjük a karalábét újabban, valahogy régen nem ettünk ennyit, mint mostanában,
-készül levesnek jó tejszínesen, krémesen, vajas galuskával,
-akkor rakott formában besamelesen,
-főzeléknek üresen vagy kis húsgombóckákkal,
-és akkor a nagy klasszikus a töltött formája,
-na és akkor ez a mai...
Nem lehet szépen tálalni, se szép képeket készíteni róla, de elhihetitek nagyon finom egytálétel...


4 főre:
6-8 db karalábé
1 pár friss sütnivaló kolbász ha kisebb, vagy egy nagy szál
1 nagy vödör 20%-os tejföl
30 dkg reszelt sajt
só, bors, vegeta
1 ek. liszt
pár ek. olaj


A karalábékat megpucoltam és hasábokra vágtam, majd annyi felforralt sós, borsos, vegetás vízben amennyi ellepte, félpuhára azaz roppanósra pároltam, cirka 15 perc alatt.
Közben a friss sütőkolbászt a héjából kinyomtam egy tálba, átgyúrtam és kis gombóckákat formáztam, amiket kevés olajon elősütöttem minden oldalán átforgatva.
A kolbász alól a fűszeres olajat átcsorgattam egy tepsi aljába, erre terítettem a leszűrt karalábét szép egyenletesen, meghintettem egy púpos evőkanálnyi liszttel szintén egyenletesen és rákanalaztam a rengeteg tejfölt, ugyanis teljesen fednie kell a karalábét.
A tejfölrétegbe nyomkodtam a kolbászgombóckákat, jó sűrűn majd vastagon meghintettem reszelt sajttal.
180 fokos sütőben addig sütöttem, míg a sajt rápirult.
Egészen kis változtatással mamihami ötletét hoztam innen.
Nem bántam meg





kép a netről






Vénasszonyok nyara helyett....


... így nézünk ki ma reggel 8 órakor... hatalmas köd és pára.... ködszitálás...












... és mire mindent feldolgoztam és kitettem ide az összes ma készült képet, áttört a nap és villámgyorsan szippantja fel a ronda szürkeséget, ködöt, párát... hála az égnek... és így süt délelőtt 10 órakor...


2014. szeptember 27., szombat

Szeptember vége van...


... visszavonhatatlanul vége a nyárnak....
... még akkor is, ha mától itt a vénasszonyok nyara...
... és az hosszú és szép napos lesz...
... még zöld minden, bár sápadtabban...
... lassan megkezdődik a levélhullás, sárgulás...
... jön az enyészet...


... és jöjjön itt megint egy kedvenc vers... igaz, unalomig ismert... mindenki fejből tudja...
... de nekem milliomodszorra is nagy kedvenc és mindig szívesen mondogatom... olvasom...



Petőfi Sándor
Szeptember végén....

Még nyílnak a völgyben a kerti virágok,
Még zöldell a nyárfa az ablak előtt,
De látod amottan a téli világot?
Már hó takará el a bérci tetőt.
Még ifjú szívemben a lángsugarú nyár
S még benne virít az egész kikelet,
De íme sötét hajam őszbe vegyül már,
A tél dere már megüté fejemet.

Elhull a virág, eliramlik az élet...
Ülj, hitvesem, ülj az ölembe ide!
Ki most fejedet kebelemre tevéd le,
Holnap nem omolsz-e sírom fölibe?
Oh mondd: ha előbb halok el, tetemimre
Könnyezve borítasz-e szemfödelet?
S rábírhat-e majdan egy ifjú szerelme,
Hogy elhagyod érte az én nevemet?

Ha eldobod egykor az özvegyi fátyolt,
Fejfámra sötét lobogóul akaszd,
Én feljövök érte a síri világból
Az éj közepén, s oda leviszem azt,
Letörleni véle könnyeimet érted,
Ki könnyeden elfeledéd hívedet,
S e szív sebeit bekötözni, ki téged
Még akkor is, ott is, örökre szeret!






... elpakolásra vár... a nyáresti grillezések helye...


2014. szeptember 25., csütörtök

Retek vajban párolva, sütve... mint köret... mint különleges köret...




Régóta foglalkoztatott már ez az ötlet, a retek, mint köret...
- hasonlót Duende blogján láttam réges-régen, igaz az kerekrépából készült, de mivel kerekrépát sehol az országban nem lehet kapni - kivéve Zala megyét - ugyan nem tudom, hogy miért nem, és ezen megáll az eszem egyfolytában, de mivel hasonlít a retekhez külsőre egy kicsit, állítólag ízvilágában is, bár ízre nem tudom, mert nyersen nem kóstoltam soha, sőt nem is láttam élőben kerekrépát, csak szálasra gyalulva és savanyítva, mint a savanyúkáposztát.
Szóval csak savanyítva kóstoltam a kerekrépát...
- szintén Duende jóvoltából /akinek a blogját mindenkinek szívből ajánlom, nagyon kreatív, nagyon csodás dolgokat lehet ott találni az egyszerű hétköznapitól az egészen különleges fogásokig, külön ajánlom a Zala ízei c. fejezetet a fejlécén/
... a savanyított kerekrépa egyszerűen fenomenális, főztem is belőle
egyszer tökfőzeléknek álcázva,
egyszer pedig füstölt húsos, húsgombócos isteni főzeléket, vagy levest,
hasonló ízvilágút, mint a töltöttkáposzta, csak leveses formában, mindkét variáció isteni finom volt.
Akkor nem jutott eszembe, hogy köretnek kipróbáljam hús mellé, azt megtette helyettem Duende.

Újabban imádom a zöldségeket csak köretként enni, mindet, amit csak lehet kapni, mert jóóóók.....
A retket egész évben lehet kapni, ezt ki kell használni.

A mai vásárlásnál láttam meg a rengeteg friss jégcsap retket, rögtön vettem is három rudat, bár kettőnknek elég volt 2 rúd retek is.
Természetesen a kerek, nagyfejű, fehér vajretek is tökéletes




Retek vajban párolva, sütve

2 nagy rúd jégcsapretek  vagy  4 csomó kerekfejű fehér vajretek, de tavasszal 6-10 csomó piros hónapos retekből is egy csoda lehet
vaj
só, bors, petrezselyem

Húsételnek most egy háztáji csirkét sütöttem ropogósra jól befűszerezve, de bármilyen, jó kis fokhagymás sülthús mellé el tudom képzelni.

A retket hámoztam és négybevágva felkockáztam.
Serpenyőben vajat forrósítottam majd  egy csapott evőkanálnyi cukrot karamellizáltam és erre dobtam a retek kockákat, átforgattam, sóztam, borsoztam, majd fedő alatt roppanósan puhára pároltam, végül zsírjára sütöttem és meghintettem petrezselyemmel.

A karamellizált cukor kicsit kiegyensúlyozta a retek "vad ízét", senki ne higgye, hogy ettől édes lett, nem, csak kisimította az ízeket, mert természetesen a végére a só és bors dominált, csak finomabban, puhábban, és ezt a cukortól éri el.
Nagyon finom köretnek is a retek, egy új zöldségköret.
Legközelebb tejszínesen próbálom ki.

Tessék nyugodtan kipróbálni, ne csak vajaskenyér mellé együk, hanem így is.
Érdemes.
Különleges.







2014. szeptember 23., kedd

Itt van az ősz visszavonhatatlanul...




Petőfi Sándor

Itt van az ősz, itt van újra...

Itt van az ősz, itt van újra,
S szép, mint mindig, énnekem.
Tudja isten, hogy mi okból
Szeretem? de szeretem.

Kiülök a dombtetőre,
Innen nézek szerteszét,
S hallgatom a fák lehulló
Levelének lágy neszét.

Mosolyogva néz a földre
A szelíd nap sugara,
Mint elalvó gyermekére
Néz a szerető anya.

És valóban ősszel a föld
Csak elalszik, nem hal meg;
Szeméből is látszik, hogy csak
Álmos ő, de nem beteg.

Levetette szép ruháit,
Csendesen levetkezett;
Majd felöltözik, ha virrad
Reggele, a kikelet.

Aludjál hát, szép természet,
Csak aludjál reggelig,
S álmodj olyakat, amikben
Legnagyobb kedved telik.

Én ujjam hegyével halkan
Lantomat megpendítem,
Altató dalod gyanánt zeng
Méla csendes énekem.
 –
Kedvesem, te ülj le mellém,
Ülj itt addig szótlanul,
Míg dalom, mint tó fölött a
Suttogó szél, elvonul.

Ha megcsókolsz, ajkaimra
Ajkadat szép lassan tedd,
Föl ne keltsük álmából a
Szendergő természetet.




(Erdőd, 1848. november)




2014. szeptember 22., hétfő

Rizssaláta... hideg, ecetes, hagymás, zöldpaprikás rizssaláta...



2/1-ben, köret és saláta is egyszerre.
Amennyire nem egy fotogén saláta, viszont annyira finom.
Nálunk gyakran készül sültekhez, rántottakhoz, töltött sülthúsokhoz, töltött sült csirkecombhoz köretnek, amikor egyben saláta is.
Tegnap is nagyon finom karajcsontos húsleves készült, jó sok zöldséggel, házi levesmetélttel... valamint rántott karaj és rántott tök karikák...
rizs salátával és sopszkával, aminek a készítési módja  itt található.

Képekkel mutatom a rizssaláta hozzávalóit:




Rizssaláta   

Fogyasztás előtt egy nappal előbb készítendő, hogy az ízek össze tudjanak érni !!!

25-30 dkg rizs
1 db nagy vöröshagyma, de lehet lilahagyma is
1-2 db sárga tv-paprika
1-2 darab piros kápiapaprika, vagy pritamin paprika / na ez most nekem nem volt /
só, őrölt bors, leheletnyi pirospaprika, kevés olaj
ecetes cukros saláta felöntőlé, a szokásos

A rizst a szokott módon, jó sós, bő vízben puhára főzöm, leszűröm, kihűtöm.
A hagymát nagyon apró kockákra aprítom, a salátástálba teszem és meghintem kevés sóval.
A paprikákat is egészen kis kockákra darabolom, nekem most csak a sárga paprika volt itthon, de feltétlen kell hozzá piros is a színkavalkád miatt, sőt aki szereti és bírja, egy haragoszöld hegyes erős paprikát is belekockázhat, majd az összes paprikakockát is a tálba szórom a hagyma mellé, valamint a kihűlt rizst.
Finoman elkeverem.
Elkészítem a szokásos cukros-ecetes salátalét, ahogy azt mindig is szoktam a fejes salátához vagy az uborkasalátához:

Felöntőlé:
4-5 dl víz
1 mk. só
4-5 ek. cukor
4-5 ek. ecet

... természetesen folyamatosan kóstolgatom, mert mindennek egyszerre kell érződnie, így tökéletes és harmonikus... ha minden összeoldódott a nagy keverésben, ezt a lét ráöntöm a rizses, hagymás, paprikás keverékre, a lének bőven el kell lepnie az egészet, átforgatom és megy 1 éjre a hűtőbe.

Másnap közvetlenül fogyasztás előtt leszűröm a létől, egy kevés maradhat alatta - a nagyja levet kiöntöm - a saláta megy vissza a tálba, elsimítom, tetejét meghintem őrölt borssal, esetleg egy leheletnyi pirospaprikával és kevés olajjal meglocsolom.
Már lehet is tálalni... finom, ízes, nem a megszokott, nem hagyományos rizsköret.