... igen, igen... a libamáj
A világ egyik legfinomabb étele szerintem.
Húsz éve nem ettem, valahogy nem foglalkoztam vele, pedig időnként nézegettem, készültem rá, kéne venni, de mindig valahogy elmaradt.
Idén aztán kijelentettem, hogy semmi nem tud visszatartani, muszáj készíteni, még ha aranyárban mérik is. Egy kisebb darabot választottam és megsütöttem.
Ha azt nézem milyen sokáig eltart, és mennyire kiadós, nagyon megérte az árát.
Nos bőven pótolom az eddigi hiányt, reggelire-vacsorára akkora szelet kenyereket vágok be, meg az egész család is, hagymával, lilahagymával, retekkel, erős paprikával vagy anélkül, de mindig forró teával.
Csoda finom.
A másik istenség a libatepertő, frissen, melegen, puha kenyérrel, lilahagymával.
Ezt a képen látható adagot, együltőhelyünkben a férjemmel megettük, ahogy elkészült.
Nem tudom szavakkal kellően érzékeltetni mennyire finom volt.
Régebben mindig úgy készítettem, ha készítettem, hogy a bőrös hájat felkockázva, egy gondolatnyi vizet aláöntve, állandóan kevergetve kisütöttem, a végén, hogy szép színe legyen, egy fél deci tejet hozzáöntve - itt nagyon vigyázva, mert kifuthat, szóval óvatosan - majd leszűrve, két merőkanál között kissé kinyomkodva tálba téve, majd a forró zsírjában megsütöttem a libamájat és kifagyasztottam.
Idén F.Nagy Angéla szakácskönyvében leírtak szerint jártam el, mégpedig úgy, hogy egy vaslábas alját kiraktam a kockára aprított bőrös hájdarabokkal, erre fektettem a libamájat, majd betakartam megint hájdarabokkal, alá öntöttem kb. 1-2 dl vizet és odatettem főni.
Ez szép csendesen fődögélt, az a szabály: ahány dekás a máj, annyi percig kell párolni a háj között. Én nem mértem az enyémet, de 25 perc elteltével beleszúrtam a májba, már nem jött véres lé belőle, tehát átfőtt.
Óvatosan szűrőkanállal kiemeltem és egy tálalónak is megfelelő jénaitál aljába tettem, hosszában szeletekre vágtam és egyenletesen meghintettem egy kevés pirospaprikával, egy pici csipettel.
A tepertőnek valót ezekután kissé nagyobb lángon zsírjára sütöttem, majd két merőkanál között kicsit kinyomkodtam és egy másik tálba szórtam.
A forró zsírt óvatosan ráöntöttem a májra, a kevés pirospaprikától nagyon szép sárgás lett a színe a zsírnak, majd amikor kissé lehűlt ment a jégre kifagyni.
Lehet a májat apróra törni is, szétnyomkodni a tálban, majd úgy ráönteni a zsírt, akkor kenyérre kenve mindenhol májas a zsír garantáltan.
Igy egyben hagyva, vagy szeletelve darabosabban kerülhet a kenyérre.
A végeredmény miatt mindegy, mindenhogyan csodálatos téli eledel.
.jpg)
