Itt a körtelekvár, körtekompót és a szilvadzsem...

Körtelekvár...
Eddig még soha nem is ettem, nem is láttam körtelekvárt sehol, az eddigi években kompótnak tettem el csak, de mivel idén szokatlanul sok körténk termett és mivel enni nem valami zamatos ízű körtefajtánk van, de kompótnak-lekvárnak érdemes befőzni, eltenni, mert nagyon finom, ezentúl minden évben be is fogom főzni.
Az előírt gyümölcsmennyiséget /pucolva, darabolva/ összekevertem az előírt mennyiségű cukorral, majd felforraltam, pár percig kevergetve főztem, amíg a cukor felolvadt, levettem a tűzről, botmixerrel kicsit pürésítettem, de nem nagyon, hagytam, hogy maradjanak darabok is, végül egy tálkába kivett lekváradagot összekevertem a dzsemfix-el, simára keverve hozzáadtam az egészhez, újra felforraltam, 3 percig hagytam zubogni, majd tisztára mosott üvegekbe mertem a forró lekvárt, celofán ment rá és a csavaros tető, 10 percre fejreállítva, végül a takarók közé szárazdunsztba kihűlésig.
/a befőzőlábasomat a végén kinyalogattam, innen tudom, hogy mennyire finom lett/

Körtekompót... ez az adag csak a fele annak, amennyit eltettem, télen majd kacsa és egyéb sültek mellé csodafinom lesz, én legalábbis nagyon szeretem...
Itt cukorszirupot főztem vízzel és fűszerekkel /szegfűszeg, fahéj, szegfűbors, mézes fűszerkeverék/ízlés szerinti édesre, beletettem a körtedarabokat, egyet forraltam és már mertem is át a tiszta üvegekbe, megint celofán rá és a csavaros tető - itt nem alkalmazom a fejreállítást, mert felesleges - egyből ment a szárazdunsztba.

 ... ez a pár darab gyümölcs már csak a maradék... amit meghagytam enni... például vajas zsömléhez egészen kiváló...

Szilvadzsem...
Itt is ugyanaz a technika érvényesült, mint a körtelekvárnál, itt a szilvát jobban darabosra hagytam, viszont nem dzsemfixet használtam, hanem a speciálisan szilvára szóló sűrítőport, csodaszép színű és illatú dzsem lett... alig várom a kóstolást...
/a befőzőlábast itt is kinyalogattam a végén, muszáj meózni, nagyon finom lett/

Most jön egy kis pihenés, de még vár rám a birsalma, kompótnak és sajtnak, és egyéb almák befőzése lekvárnak, de egészen biztosan fagyasztok is le reszelve, cukorral-fahéjjal elkeverve, fagylaltosdobozokba adagolva, ahogy az elmúlt években is, isteni lesz a téli almáspitékbe, almás-mákos rétesekbe, mert már látszik, hogy almánk is sok lesz.

Sárgabarack idén is....minden mennyiségben

Hiába van egy szép nagy sárgabarackfánk, ahhoz, hogy jóllakjunk, lekvár is legyen és egyéb finom ételek, ahhoz venni kell még hozzá.
Vettem is 10 kg, gyönyörű szép rózsabarackot, Nagymamám is olyanból főzte a lekvárt annak idején.
1 kilót szerintem azonnal megettünk belőle, finom édes barack.

8 kilóból elkészült a lekvár, hála az égnek túl vagyok rajta, részletes leírása  itt található.
Bár lehet, hogy a fánkról még lesz egy adag lekvárnak való, akkor még annak is nekiugrok, mert nálunk ez a lekvár a csúcs, ebből kell nagyon sok, ha ez van akkor minden van, a családom szerint.

Készül még a hétvégén jéghideg sárgabarackos tejszínes gyümölcsleves és sárgabarackos egyensúlytészta is.
Részletes leírásuk  itt található.

Holnap pedig a kapros tejfölös zöldbableves után a nap fénypontja lesz ez a csodás könnyű, finom, illatos, cukros, fahéjas sárgabarackos gombóc, amit mindannyian imádunk.
Részletes leírása  itt  található.
Rengeteget kell készítenem, mert még barátok is bejelentkeztek rá.
Minden évben ez az őrület van ilyenkor nálunk.

Borzselé...Borlekvár... Villányból

Egy kis különlegesség.
Egy tv műsorban láttam, hogy híres borászati területeken nemcsak borkészítéssel foglalkoznak hanem borlekvár főzéssel is, bár ez inkább zselés állagú, mint lekvár.
Nagy lekvárfőző lábasban forralják, főzik a bort, cukorral, fűszerekkel, majd amikor már elillan az alkohol tartalma, hozzáöntik a pektint vagy zselésítőt és forrón üvegekbe merik.
Soha nem hallottam még borlekvárról, már ez a kifejezés is tetszik, viszont teljesen újdonság számomra, hogy van ilyen, nagyon megtetszett és természetesen kíváncsi lettem milyen lehet.
Rögtön utána néztem a neten hol lehet ilyesmihez hozzájutni és rendeltem is.
Mint a képeken is látszik háromféle fajta szőlőborból van, egy rozé fajtából, úristen, ha egy borász ezt olvassa, most sírva röhög, merthogy nincs olyan szőlő hogy rozé, ezeket a csodás színű boroknak színét Othello vagy Opporto szőlők héjának újrapréseléséből nyerik, mint kiművelődtem, és akkor egy Kékfrankosból, és egy Muscat Ottonel fajtából, valamiért remélem ez a harmadik talán muskotályos fajta lesz.
/Nem vagyok borszakértő, sem borivó, erről az utolsó szőlőfajtáról sem hallottam még./
Édes formában csomagolják, helyes kis üvegekben, ezekkel a cuki kis tetőfedő mintás anyagokkal. Gusztusos.
Még nem tudom melyik milyen ízű, hétvégén fogjuk kóstolni, az a tervem jó sok túrófánkot sütök és ahhoz fogjuk elnyalakodni mindegyiket.
Alig várom.

A termékek a villányi Ősi pincészetből származnak

Valódi szatmári/penyigei szilvalekvárt kaptam...

....D. Erikától ajándékba, ezt az igazi delicatesse adagot, a világ legfinomabb kemény szilvalekvárja.
Nem is tudom mire használjam el, buktát süssek, vagy lekváros gombócot nudlival, vagy hókiflit, esetleg barátfülébe töltve együk meg.
No majd a család eldönti mit ennének szívesebben, de hogy nagyon finom lesz arra garancia a lekvár.
Erika nagyon köszönöm :-)))))))))

Idén az utolsó befőzésem

Már semmit nem akartam eltenni.
És akkor közbejött ez a vadszilvafa gyümölcse.
Körülbelül 3 éve vettük észre, hogy valami fácska növöget a kerti vízcsap mellett, valószínű madár ejthette el a magot amiből kinőtt.
A férjem 3 éve akarja kivágni, de a kérésemre mindig megkegyelmez a fának, de hozzáteszi no majd jövőre.
Tavaly megjelentek az első gyümölcsök, először sárga kis gömbök, majd narancssárga lett, végül pedig sötétlila, ahogy beérett. Nagyon finom ízű, de nem magvaváló fajta.
Tavaly az egész termést megettük úgy ahogy volt.
Idén a tavalyi mennyiség duplája termett. Gondoltam valamit kellene kezdeni ennyivel, csak megenni túl sok.
Nos tegnap nekiálltam és befőztem lekvárnak egy adagot.

Igy néz ki félig éretten a fán ....

...és teljesen éretten a befőzés előtt, három ilyen tálcányi adagból lett a lekvár.

Tisztítás, szárazás után magostól-héjastól nagylángon kb.  félóráig főztem...

...ezalatt lejött a héj és ki a mag...

...tésztaszűrőn átpaszíroztam, meglepően gyorsan ment és könnyű volt, ezek után belekevertem a cukrot, jól eldolgoztam benne, majd visszatettem a tűzre és felforraltam, addig főztem, amíg elfőtte a habját és éreztem, hogy sűrűsödik, a gyengén rotyogó gyümölcsmasszához kevertem a zselésítőt, újra felforraltam és 5 percig főztem. 

Tiszta üvegekbe mertem a forró lekvárt, lezártam és fejre állítottam 10 percre.

Egy nagy üveg és négy kicsi lett belőle, gyönyörű a színe ami itt nem látszik, mert borús volt az idő és direkt nem túl édesre készítettem, szóval finom pikáns szilvaízű. Sütikhez, palacsintához, tejberizshez, sok mindenhez isteni lesz majd a télen.

A fát pedig továbbra is próbálom megmenteni.

Sárgabaracklekvár

Fiatal a barackfánk,  három évvel ezelőtt fordult termőre, először hozott 5 szem gyümölcsöt, tavalyelőtt rengeteg barackot hozott, de nem ennyit, mint most, tavaly kb.15 szem barack volt rajta összesen, idén meg dugig van az egész fa, már 10 kg körül befőztem, ettünk is rengeteget, most következő hétvégén jön a gombóc és nudli készítés és még mindig sok van a fán.
Szép nagyszemű, éretten puha, leveses, zamatos, nagyon finom ízű barack.
A múlt hétvégén, amikor jött a hidegfront, lehűlés, eső, a viharos szél letörte a barackfa egyik ágát, látszik is a fenti képen, annyi barack volt rajta amennyi az asztalon látható, két napig még hagytam érlelődni a barackokat, mert a sárgabarack jó utánérő, félig zölden tálcára téve is szépen beérik, ebből a mennyiségből lett 5 üveg lekvár.

Azóta már harmadszor főzöm a lekvárt, olyan tempóban érik, egyszerre mindig 4 kg gyümölcsöt, ugyanis ennyi fér a lekvárfőző legnagyobb lábasomba. Jól megmosom, kimagozom, felezem, megy a lábasba és a 4 kg gyümölcshöz teszek 2 kg cukrot.
Soha nem forrázom, nem szedem le a héját, ugyanis mire megfő a lekvár a héj eltűnik, felolvad, nem tudom mi lesz vele, de egy darabka sincs a lekvárban. Szegény nagyikáméknak annak idején több napot igénybevett a lekvárfőzés, igaz ők egyszerre befőztek 20-25 kg-t, ma már ez mennyivel könnyebb lett.

Alapadag:
2 kg gyümölcs
1 kg cukor
1 tasak zselésítő /szinte mindegy melyik, mind jó/

Egy éjszakát hagyom állni a cukorral, levet ereszteni, majd másnap odateszem a tűzre, felforralom és addig főzöm időnként megkeverve, míg elfővi a habját. Ez több óra, közben itt az elején még lehet ebédet főzni vagy könyvet olvasni kicsit, de időnként keverni és keverni kell.
Imádom azt az illatot ami sárgabarackfőzés közben belengi az egész házat.
Amikor megérzem a kavarásnál, hogy már nehezebben megy, már sűrűbb a lekvár, na ekkor jöhet bele a zselésítő.
Van, hogy szép lassan csak hozzászórom és azonnal keverem, de ha nagyon precíz akarok lenni akkor  / 4 kg gyümölcshöz 3 tasak dzsemfix extra  3:1 / a porokat beleszórom egy korsóba vagy egy mélyebb tálba és merek a forró barackból rá, elkeverem csomómentesre és így öntöm hozzá az egészhez, amit szintén jól elkeverek és a tasakon való leírás szerint még 2-3 percig zubogva forralom, persze állandóan keverve.
A tűzforró, mosogatószeres vízben alaposan kiáztatott, kisúrolt, öblített, tiszta üvegeket egy tiszta abroszon fejtetőre állítva leszárítom, ha kész a lekvár egy tepsibe állítom, amibe félig forró vizet töltöttem és így kezdem meg a levár beletöltését. Ötletes a lekvártöltő széles szájú tölcsér, amióta van, azóta nincs nagy csöpögtetés sehová.
Mikor mindegyik színültig van, kis lapka celofán kerül rá és a szintén kiforrázott csavaros tetőket rátekerem szorosan és azzal a mozdulattal fejre is állítom mindegyiket 10 percre.
Mikor letelik az idő visszaállítom talpukra egymás mellé, letakarom több abrosszal, konyharuhával és hagyom ott helyben szépen kihűlni.
Utána mennek a kamrapolcokra, ahol egyre nagyobb a tumultus, egyre több a csodaszép színekben pompázó tele üveg, hála a befőzési mániámnak.
Még soha nem romlott meg lekvárom, tehát jól csinálom azt amit kell, gondolom ez az alapos üvegmosásnak, öblítésnek köszönhető.
Mindig tűzforró mosogatószeres vizet engedek a mosogatóba és ott áznak 1-2 órát, majd átsikálom őket egyenként, a tetőket is, végül több váltott tiszta vízben öblítem és makulátlanul tiszta abroszra vagy konyharuhára szájjal lefele állítom lecsepegni, a tetőket is.
Ezekre a műveletekre soha nem szabad sajnálni az időt, energiát.

Imádom nézegetni a tele üvegeket, olyan csodaszép a színük, jó érzés látni, és még jobb lesz télen enni.

Ribizlilekvár

Na, meg van ez is. Szépen telik a kamra polca, sorakoznak a lekvárjaim, minden nap büszkeséggel nézegetem a nagy "művem".
Nem készítettem sokat, csak ezt a három üveget, ami a képen is látszik, ribizliből ennyi most elég, a többit megettük, imádom simán lecukrozva is, gyümölcsrizsben, piskótán vaníliakrémben.
Csak a pucolása ne lenne. Kész téboly.

Villával szemezgettem le az összeset, közben csendben káromkodtam.
Bár azt a módszert vetettem be, hogy akár eltarthat egész nap is, nem kerget a tatár, félóránként abbahagytam és egy kicsit mással foglalkoztam, hogy ne bolonduljak meg.
Szörnyen unalmas, ezáltal fárasztó tevékenység, legalábbis nekem.
Van aki örömmel végzi???

A szokásos módon, a dzsemmesítő zacskójának hátoldalán szereplő utasítás szerint csináltam mindent, direkt azt szerettem volna, hogy zömmel egyben maradjanak a szemek, így is lett.
A végén megkóstoltam, finom, picit savanykás ízű lett.
Télen milyen jó lesz vajaskenyérre kenve, vagy süteményekbe.

Eperlekvár

Huhhh, túl vagyok rajta. A rebarbara csak ujjgyakorlat volt, a nagyágyúk most jönnek.

Befőztem 4 kg epret, összesen 6 kg-ot vettem, de abból rögtön megettünk 2 kg-t, na jó másfelet, felet eldugtam a hűtőbe, holnap is nap lesz.
Nagyon finom, édes, nagyszemű, érett, friss eper volt.
Korán hajnalban már mértem, mostam, csumáztam, daraboltam, nem nagyon csakúgy nagyjából, szeretem, ha darabos marad a gyümölcs.
Semmi extra ízesítés, semmi bazsalikom, bodzavirág, chili, levendula és még ki tudja hányféle variációt látok a blogokon, én konzervatívan magában szeretem az eperlekvárt cukorral, a hagyományos módon, ahogy a nagymamám is készítette, meg ahogy az ő nagymamája is száz éve. Szerintem ez az igazi.
Ami modernség van benne, az a dzsem zselésítő, mert így nem kell órákig főzni a cukorral.
Igy délután kettőre kész is voltam az egésszel.
Télen majd milyen isteni lesz kenyérre kenegetni, már ha még marad akkorra, mert könnyen lehet, hogy elkopik.
Szeretjük enni, kenni a friss lekvárokat, nem úgy, mint az anyai nagymamámnál annak idején, aki bizony nem engedte csak a régit, az előző évit enni. Ebből a szempontból könyörtelen és hajthatatlan volt.
Pedig micsoda körte és cseresznyekompótja, rumos meggye, micsoda lekvárjai voltak.
Bezzeg a másik nagyanyám, az apai, ő a spájzba az üvegek mellé kiskanalat készített, ha mentünk hozzá betuszkolt azzal, hogy egyek-vegyek mindenből, amit csak megkívánok.
Fiatalkorában sokat éhezett, cseléd volt "úri" házaknál, ahol mindent elzártak a személyzet elől, és ő mindig éhes volt. Akkor fogadta meg: az ő gyerekei, unokái, nála bármit, bármikor megehetnek.
Nála találkoztam először a zöld dióval, olyan szörpjei, édesalma zseléje és málnalekvárja volt, hogy ihaj.

4 kg tisztított, lemért eper

2 kg cukor

1 citrom reszelt héja

3 tasak Knorr dzsem zselésítő (mindegy melyik típus, mind jó/

Nagy, épp zománcú lábasba beleöntöttem először 2 kg gyümölcsöt, megszórtam 1 kg cukorral, erre raktam a következő 2 kg epret, majd rászórtam megint 1 kg cukrot. Hagytam 1-2 órát állni.
Mindent a zselésítőzacskón leírtak szerint csináltam szóról szóra.
Amíg állt levet levet eresztett. Ezután ráreszeltem a citromhéjat és elkevertem az egészet.
Tűzre raktam és felforraltam. A forrástól számítva 15 percig főztem erős lángon, természetesen állandóan kevergetve majd levettem a tűzről és belekevertem a 3 tasak zselésítőt, sokáig kevergettem, hogy egyenletesen feloldódjon, elkeveredjen.
Azon forrón üvegekbe mertem színültig, rácsavartam a tetejüket és fejre állítottam 10 percre.
Majd visszafordítottam és hagytam kihűlni. Mehet a kamrába.
Természetesen megkóstoltam, nagyon-nagyon finom lett.

Holnap zöldborsó pucolás és levesfőzés lesz.
És majd jön a meggy kb 4-5 kg és a sárgabaracklekvár befőzése, abból legalább 10 kg kell és minimum 20 üveg,  hogy jövő ilyenkorig bőven legyen, nálunk ennyi fogy egy év alatt.