Ma van a szüleim 64. házassági évfordulója... csak ők nincsenek már...

Emlékezem rájuk... gyertyát gyújtok értük....
64 éve a mai napon esküdtek...

Édes illatú akácvirágok

Teljes virágpompában állnak az akácfák, annyi virágfürt lóg az ágakon, majd megszakadnak, és olyan édes illat árad a kert felől be a nyitott ablakon át a házba, ahogy ülök a számítógépnél, az orrom előtt lengedez ez a finom illat, végre megint süt a nap, meleg van, elvonultak a hétvégét megkeserítő esőfelhők, viharos szelek.

Az akácvirágnak nem csak az illata édes, hanem az íze is, amikor Falattal kint sétálok, letörök egy-egy fürtöt, átnézem, nincs-e bogár benne és megeszem, finom édes, illatos. Gyermekkoromat idézi.
Tudom szoktak édességet, desszertet készíteni belőle, kicsi gyerekként ettem is, a nagymamám sűrű palacsintatésztába mártogatta a megtisztogatott, átnézett fürtöket és forró zsírban kisütötte, porcukrozva tálalta nekünk, mi meg áhítattal, különlegességként majszoltuk, ahogy a bodzavirágokat is.
Érdekes, a bodzavirágból szörpöt is készített mindig, de akácvirágból nem, akácvirág szörpről még nem hallottam sosem. Pedig lehet, az is nagyon finom lenne.

Május délutáni napsütötte kertképek.