Sülthúsnak a zsírja... jó fokhagymásan... kenyérkencének

Hetek óta nyúz az egyik gyerekem ezért a jó kis sülthús-zsírért, na gondoltam, nemcsak olyan maradék lesz egy kis bögrényi eltéve, ami egy sülthúsos ebéd után szokott maradni kifagyasztva, hanem komolyabb, nagyobb adag, ha már ennyire kéri.
Ime.

1,5 kg szép, friss, húsos oldalas

2 fej fokhagyma gerezdekre pucolva

1 kg házizsír

A húst tisztítás után fedaraboltam vékony csíkokra, egy nagy vaslábasban felolvasztottam a zsírt, beletettem a húsdarabokat meg a rengeteg fokhagymát és sokáig, takarékon rotyogtattam, amíg a hús megpuhult, akkor kivettem a húsdarabokat tepsire, meglocsoltam egy kevés zsírjával és lepirítottam a sütőben.

Amikor annyira visszahűlt, hogy megfogható lett, minden húst leszedtem a csontokról és visszatettem a forró zsírba, majd amikor ez is langyos lett, két nagyon alaposan megtisztított dunsztosüvegbe átmeregettem.

Két ilyen üveggel lett, teljesen kihűlt állapotában ment a hűtőbe kifagyni.

Másnap reggel meóztuk, friss puha kenyéren, kovászos uborkával, paradicsommal, paprikával.

Mit mondjak, áldom a gyerekem, hogy nem hagyott békén engem, mert mennyei lett.

Télen jön majd a következő adag, hiába nagyon szeretjük a zsíroskenyeret :-))))

... családi történet:

a Nagymamám háború alatt egy egész disznó darabolt húsát sütötte le a zsírjában, majd hatalmas bödönökbe letéve, a forró zsírral felöntve, kifagyasztva, töbszörösen zsákokba burkolva lekötözve, elásták a kertben különböző helyeken és álcázták, mivel a ferihegyi repülőtér mellett éltek és amikor zajlott Budapest ostroma, a front többször is átvonult rajtuk, illetve felettük oda-vissza, kész csoda, hogy élve maradtak, senkinek nem lett baja, mert hol a németek, hol az oroszok jöttek-mentek és vittek amit láttak, Édesanyámat aki akkortájt volt 15-16 év körüli szép fiatal lány, többször beágyazták a dunnák, párnák közé, nehogy rátaláljanak. Szerencsére sem őt, sem a zsarban sült húsokat nem találták meg.
Mndig volt ennivalójuk, se a húsnak, se a zsírnak az égvilágon semmi baja nem lett, csodálatosan konzerválták egymást, olyan finom volt, mintha előző nap frissen készítette volna a mama.

Hányszor de hányszor mesélte ezt a nagyikám...

Frissen sütött tepertőt lehet ugyanígy, befőttes üvegbe letéve, zsírral felöntve, kifagyasztva a kamrapolcon sokáig megőrizni, például a nálunk ismeretes krumplikása nevű ételhez, ami hasonlatos a dödölléhez, csak nem kanállal van szaggatva, hanem egy nagy lepényként van ropogósra sütve serpenyőben, friss, forró tepertővel, hagymakarikákkal megszórva, esetleg tejfölözve.

A felvidéken ma is így hívják, meg nálunk a családban, Déditől tanultam.

Fölséges egy étel.