a legméltóságteljesebb cica volt

a legméltóságteljesebb cica volt
Tituka 2006-2018 élt 12 évet és 9 hónapot

a legszebb kutyuska

a legszebb kutyuska
Falatka most 10 éves

a legokosabb cica

a legokosabb cica
Szaftika most 10 éves

Keresés ebben a blogban

2014. július 31., csütörtök

Lecsó megint... csak most rizzsel



Lecsós nyarunk van... nemcsak esős...

...minden ugyanúgy készült, mint múltkor: összesütve, jó csípősen, sok cukkinivel, sok kolbásszal, csak tojás helyett rizzsel... a rizst előpároltam kicsit és a legvégén kevertem össze a lecsóval...

... még változás:  a paradicsomokat meghámoztam, azaz forró vízben egy percig átforgatva lehúztam a héját mindnek, újabban egyre többször zavart már, el is határoztam ezentúl mindig így hámozva lesz....

részletes recept  itt

... ugye mondanom se kell, hogy így is mennyei volt, sőt nekem jobban is ízlik rizzsel, mint tojással, de ez egyéni ízlés kérdése.
... legközelebb apró nokedlit próbálok ki hozzá, avval se lesz rossz  :-))))



2014. július 30., szerda

Rántott zöldségek.... tartárral.... sültkrumplival /elmaradhat/....


Szeretjük mindet, viszonylag pikk-pakk kész van, jó sok tartármártással... jó... jó... a sütögetés az időbe telik, de kibírható, pláne ha épp kicsit elviselhetőbb a klíma, akkor azért nekiállok, közben persze megy a ventilátor is a konyhában... 


Tartármártás
3-4 dl tejföl
2-3 ek. tubusos majonéz
őrölt bors
pici cukor /elmaradhat/




...cukkini...




...gomba...




 ...zsenge tök...


és a kakukktojás ...párizsi... nosztalgiából és mert nagyon szeretem... de csakis a p@k...sertéspárizsijából készítem, más szóba sem jöhet...



2014. július 27., vasárnap

Ropogós sült csirke... zöldbab sajtosan besamelesen...



Egészben sütöttem ropogósra a csirkét, jó fűszeresen, de mire észbekaptam már csak ennyi volt látható belőle, a sajtos besameles zöldbabból is.
Mint láthatjátok imádjuk a zöldségeket köretként enni, hol tejszínesen, vajjal, fokhagymával összepárolva, hol pedig besamelesen, sajtosan, ami akár egytálnak is megfelel külön, például nyáresti vacsorának.

A csirkét tisztítás után jól besózom és sültcsirke fűszerkeverékkel bedörzsölöm, tepsibe rakom mellével lefelé, zsiradékkal - ez lehet olaj, vaj, sertészsír, liba/kacsazsír, szinte mindegy, minddel finom lesz, előnyben persze a vaj és a baromfizsiradékok - és kb. 1 dl vízzel megöntözöm, majd lassú tűznél, 160-170 fokon sokáig sütöm, amikor már látom, hogy a háta rész színesedik, akkor megfordítom, majd a melle részt is kanalanként meglocsolom, a hasüregbe is belocsolok és tovább sütöm amíg ez az oldal is színesedik, végül 10 percre felkapcsolom 220 fokra a sütőt és ropogósra sütöm, majd mindent lekapcsolok és újabb 10 percig pihentetem a nyitott sütőajtó mellett, és csak ezután darabolom fel tetszés szerint, mikor nagyobb, mikor kisebb darabokra. Nagyon finom, bőre fűszeres, ropogós, a húsa omlós és szaftos. Imádjuk.


1- 1,5 kg friss zöldbab, lehet egészben is hagyni, de feldarabolva is szoktam
sok fokhagymagerezd
só, bors
vaj,liszt,tej a besamelhez
sok reszelt sajt

A zöldbabot sós, borsos, fokhagymás vízben forrástól számítva 10-15 percig előfőzöm, leszűröm - a leve kitűnő zöldséglevesalap lehet, nálam kivétel nélkül mindig lesz is - majd vajazott tepsiben elterítem.
Elkészítem a besamelt - aminek a készítési módját a blogon, oldalt lent, a Receptek címszó alatt megtalálja az, aki utána szeretne nézni, mert nem tudja még -  és ráöntöm, hogy mindenütt fedje, takarja, végül rengeteg sajttal megszórom, amiből egy jó maréknyit a besamelbe is belekavartam persze, és forró sütőben 200 fokon pirosra sütöm, amikor a tetején a sajt színes lesz akkor kész is.
Azt hiszem nem kell különösebben áradoznom róla, hogy mennyire finom, mert az.
Sokszor és sokat eszünk ilyet, télen is fagyasztott zöldbabbal.


2014. július 24., csütörtök

Lecsó, az életem eddigi legjobbja... cukkinivel, tojással... jó csípősen...



Állítólag életem legjobb lecsója készült a gyerekem szerint.
Véletlenül persze.
Nekem valahogy mindig más és más a lecsó, hol jobb, hol gyengébb, annyi mindentől függ, a paprika minőségétől is, de még aznapi kedvemtől is talán.
A mostaniról tényleg csak felső fokon tudok nyilatkozni, valahogy kedvező volt még a csillagállás is.
Pedig nagyon csípős lett, lángot leheltünk, de imádjuk az erőset és elviseljük.
Újabban szeretem cukkinivel készíteni, mert jól sűrít, és mert semleges íze miatt ragyogóan illeszkedik bármihez, átveszi a domináns ízeket, szóval semmi mellől nem lóg ki.
Sőt tök híján még a kapros tökfőzeléket is helyettesíti, mondhatnám pont ugyanolyan, semmi különbség nincs köztük.
Szóval a cukkini egy univerzális zöldség, abszolút. Szeretem.
Érdekes módon kevés paprikával készült, kevés paradicsommal, viszont sok kolbásszal és sok tojással.
Ezentúl megpróbálom így készíteni, ha már ekkora sikere lett, sőt már azon agyalgok, hogy a téli eltevéshez is teszek hozzá vagy cukkinit vagy tököt, attól függően mit kapok majd jobban.


2 nagy fej vöröshagyma apróra kockázva
1-2 fakanálnyi zsír, az enyém házi sütésű, nagyon finom
1 szál jó minőségű csípős házikolbász karikázva
2 gerezd fokhagyma apróra
1 tk. füstös pirospaprika  /a Culinarisban vettem, mennyei ízt ad az ételeknek, nem kell sok belőle/
2 vékony rudacska zsenge cukkini héjastól negyedekbe aprítva
2 db paprika szintén negyedelve /a csumák is/
1 hegyes erős paprika negyedelve /a csumája is, az utóbbi időben egyik se volt méregerős, azért mertem bátran hozzáadni, na de most ez méregerős volt/
1 db nagyobb paradicsom kockázva
4 tojás enyhén felverve, sózva
só, bors

Értelemszerűen vannak ételek amit csak zsírral lehet főzni, a lecsó olyan, meg a pörköltek, meg a töltött és egyéb káposztás ételek...  és most több nem jut az eszembe hirtelen, de biztos van még.
A zsír nem egészségtelen, hanem ízes, mértékkel.
Vallom, hogy mindent kell enni és használni, mértékkel.
Imádom a zsíroskenyeret kovászos uborkával, vagy almával ilyenkor nyáron, sokszor eszem is.
De főzök én vajjal is, meg libazsírral is, meg különböző olajakkal is, ha olyan az étel amihez az kell.
Ezzel csak azt akarom mondani, hogy nem lehet mereven ragaszkodni egy elképzeléshez, változatosan kell főzni - természetesen mindez csak akkor érvényes, ha egészségesek vagyunk, nincs étkezési problémánk és nem kell diétát tartanunk.

És értelemszerűen minden zöldséget alaposan megmosok, majd egy tálba aprítok vegyesen.
A hagymát rádobom az olvadt zsírra és kissé összedinsztelem kevés sóval - mindig teszek sót a hagymára, mert akkor csak puhul és üvegesedik, de nem ég ! - majd megy hozzá az összes kolbászkarika és jól összesütöm az egészet, de tényleg, jó ropogósra a kolbászokat, majd a fokhagyma és a paradicsom kockák és a teáskanálnyi füstös pirospaprika, valami mennyei, hagyom, hogy a paradicsom kicsit levet engedjen majd adom hozzá a cukkinis paprikákat, sózom, borsozom, elkeverem, lefedem és hagyom összefőni az egészet takarékon.
Ez úgy 10-15 perc, semmiképp nem több, utána fedő le, beforralom sűrűre, majd egy tálkában a már előzetesen felvert tojásokat rázúdítom és hagyom összesülni, ekkor már óvatosabban átforgatom és kész.
Én lágyra hagyom rajta a tojást, nem sütöm igazán szárazra.
Friss puha kenyérrel, a végén a bélzetével a sűrű szaftot kitunkolva, az erősségtől lángot lehelve, de módfelett elégedetten dőltünk hátra.
A gyerekem kis hallgatás után megszólalt: Anya életem eddigi legjobb lecsóját ettem :-)))
Mondtam neki valószínűleg én is, ez piszok jól sikerült.


2014. július 23., szerda

Csöpög a víz mindenről.... és újra süt a nap...

... erre a csuromvizes kertre.
Pára és meleg.
Nekem szörnyű.
Dunszt van, ilyen lehet Dél-Ázsiában a monszun utáni életérzés.
Korán reggel kint bóklásztam egyet és készítettem pár képet a kertről, égről, csöpögő bokrokról, fákról, virágokról ....


... a kora reggeli égbolt...





... a mályvabokor vizes virágai...






... az ezüstfenyő...

... a diófa levelei...


... a hátsó kert felé...


... a strandunk.... no meg a csapzott leanderek...


... kel a nap... a juharfa vizes ágai, levelei között...





Karfiol leves... túrófánk... karfiolrózsák sajtos besamelben sütve


Gyönyörű szép és hatalmas karfiolfejet sikerült vennem, rengeteg rózsája lett, amikor szétszedtem.
Na, egyszer lett belőle leves, jó tejszínesen.... krémesen finoman.

Karfiol leves tejszínesen
karfiolrózsák
1 sárgarépa karikázva
1 fehérrépa karikázva
zellerzöld
só, bors, 1 ek. vegeta
2 dl tejszín
1 ek. vaj, 1 ek. liszt, 1-2 dl tej a rántáshoz

Annyi vízben amennyi levest szeretnék odateszem a zöldségeket főni, sózom, borsozom, beleszórom a vegetát is és 10 perc alatt félpuhára főzöm, ekkor vajas rántással besűrítem és hozzáöntök még tejszínt is, jó sokat, mert ennek a levesnek krémesnek kell lennie.
Ez nem egy kis diétás lötty-leves.
Vajas rántás: vajon megpirítom a lisztet, amikor már színe van akkor felöntöm a hideg tejjel és elkeverem és azonnal a forrásban lévő leveshez öntöm, jól elkeverem és egyet rottyantok rajta.

Levesbetétnek vajas galuskát főzök bele, főleg, ha kevés a karfiolrózsa, ekkor a tojást egy tálban villával kissé felverem, elkeverem a vajjal, sózom, borsozom és annyi darát szórok hozzá, hogy inkább kemény, mint puha legyen és egyneművé kavarom, majd azonnal egy mokkáskanállal szaggatom is bele a fővő levesbe, még öt perc forrás és kész is.
Mi úgy szeretjük, ha kemény benne a galuska, rágható.
1 tojás
1-2 tk. vaj
só, bors
búzadara


... és másodiknak lett belőle egytál, sajtosan besamelesen megsütve... télen-nyáron nagy kedvenc...

Karfiolrózsák sajtos besamelben sütve
a karfiolfejecskéket tepsibe rendeztem, a túl nagyokat félbe vágtam és lapjával fektettem, aláöntöttem 1 dl tejet és jól megsóztam.

besamel mártás: az adag nagyságától függ a mennyiség
5-10 dkg vaj
5-10 dkg liszt
5 dl-1 l tej
20 dkg reszelt sajt minimum, de ha több az csak még jobb

A vajon megpirítom a lisztet, amikor színesedik már akkor felöntöm a hideg tejjel, sózom, borsozom és egyfolytában keverem, amíg besűrűsödik, így tökéletesen sima, krémesen sűrű lesz, ekkor hozzászórom a jó maroknyi sajtot, megvárom míg elolvad benne és már csorgatom is a karfiolrózsákra a tepsiben, lehetőleg mindegyikre bőven jusson, majd meghintem a maradék sajttal szintén egyenletesen.
170 fokos sütőben addig sül amíg ilyen szép színes lesz a teteje, ahogy a képen is látszik.
Ezzel a módszerrel roppanós marad a karfiol, amit én külön nagyon szeretek.

Aki tökéletesen puhára főve szereti az előtte egy kevés sós, vegetás vízben párolja puhára, csak akkor óvatosan kell leszűrni és áttenni a tepsibe, nehogy atomjaira essen szét.
A többi ugyanaz.




...Túrófánk mazsolásan, most édes tejföllel...
a recept az "ahogy eszik,úgy puffad" blogról kinézve, annyi változtatással, hogy én lágyabbra kevertem be a tésztát és kanállal szaggattam az olajba rögtön, mert melegem volt nagyon, de már annyira kívántam valami ilyet a sok hideg gyümölcsleves, üres tökfőzelék, meg rengeteg fagylalt után, hogy el sem mondhatom.
Valami fajsúlyosabbat.
De majd ha kint nagyon hideg, hó és jég lesz, akkor én is olyan szép lyukas karikákra szeretném formázni, mint Éva, de mire a fánk sütéséhez jutottam, olyan szinten szakadt a víz rólam, hogy ideges lettem már, na emiatt hagytam el a formázást.
El tudjátok képzelni azt a helyzetet, hogy törölközővel a nyakam körül főzök meg sütök, vörös arccal, víztől loncsos hajjal, hát elegem van, minden főzés után irány a tus, és még napjában többször és az átöltözés is.
Hiába lett picit hűvösebb, dunszt van a rengeteg víztől és nekem ugyanolyan meleg van, mintha 35 fok lenne.

Hozzávalók:
25 dkg túró
20-22 dkg rétesliszt
1 tojás
2-3 ek. cukor
vaníliás cukor
maréknyi mazsola
1 citrom reszelt héja
1 púpos tk. szódabikarbóna
1,5 dl-2 dl tejföl

Tálaláshoz: édes tejföl: 1-2 dl tejföl cukorral vagy vaníliás cukorral kikeverve

Mindent jól összekevertem egy tálban, ha több a tejföl és kevesebb a liszt akkor lágyabb a tészta és akkor kanállal lehet szaggatni az olajba, ha kevesebb a tejföl és több a liszt, akkor deszkára borítva nyújtható és tetszőleges méretre illetve formára szaggatható, nem kell pihentetni, azonnal süthető az olajban, aminek kellően forrónak kell lennie, de nem nagyon, ezt én úgy szoktam megállapítani, hogy egy fakanál nyelét az olajba dugom és amikor a nyél körül buborékozik, na akkor pont "fánksüthető" forróságú.
Gondolom sokan ismerik a túrófánk receptjét, nagyon fincsi fánkocska, mi is szeretjük nagyon.
Most elsőre édes tejföllel ettem, de később meg baracklekvárral toltam be a darabokat, egyszerűen abbahagyhatatlan.


2014. július 18., péntek

Ma a házassági évfordulónk ünneplése van soron....egy nagyon kerek és meglehetősen nagy szám...


Igen, nálam ilyenkor torlódás van.
Nekem az összes privát ünnepecském itt van júliusban, 17-18 és 26, ez valamikor anno olyan jópofa ötletnek tűnt, amikor szerveztük az esküvőt, a szülinapom mellé tenni, még viccelődtem is a férjemmel : legalább nem felejti el egyiket sem.
Később, évek múlva jöttem rá, lehet, hogy ez hülyeség volt ?
Hogy mást egy évben többször is köszöntenek, más évszakokban akár, talán az jobb, merthát engem így egykupacban letud az egész család a köszöntésekkel, és ezzel vége is az ünneplésemnek.
Végül is most már tökmindegy, azért soha nem sírtam emiatt :-))))
/lelki füleimmel hallom, amikor majd ezt olvassák, itt fognak harsogni, hogy miről beszélek, amikor én egész évben ünnepelve vagyok általuk, na ja... kivéve, amikor nem... amikor veszekszenek velem vagy szidnak, mint a bokrot valamiért/
Való igaz nem vagyok se egy mintafeleség, se egy mintaanya, se egy mintaháziasszony, még csak az kéne, milyen unalmas lenne az élet, ha mindig minden rendben menne.
Kell néha egy kis káosz és kavalkád színesítésnek.
Viszonylag jól tolerálják azért ezt, megszokták :-))))
Szerencsém van velük, kaphattam volna rosszabbat is :-)))))
Mindent egybevetve tényleg cuki családom van na, imádom őket.

A nagyon kerek évfordulónk menüje:
Rögtön második fogással indultunk, mert olyan nagy adagot adnak mindenből, hogy nem lehet több fogást együltő helyben megenni, utána meg desszertet és jéghideg üdítőket ittunk, egyrészt a meleg, másrészt a vezetés miatt, én ugye egyáltalán nem iszom alkoholt, viszont jogsim sincs, hát ezért...
Majd este koccintunk az évszámra...

Fogasfilé rántva vegyes salátával, steak burgonyával...


Ponty rántva, ecetes-hagymás krumplisalátával...


Krumplisaláta közelről.... nagyon finom volt


Desszert: 1-1 marlenka, az egyik citromos, a másik diós ízesítéssel, egyik jobb volt, mint a másik...
Elfelejtettem lefényképezni, annyira beszélgettünk....


... Hazahozva estére vagy holnapra ebédre, attól függően éhesek leszünk-e:
... Harcsahalászlé  2 adag




... Hekk roston


... és a "Szálkabár" nevű isteni halbüfé, nem a rózsaszín épület, nem, mellette az alig látszó picike, ami fölött a "zsanuária" felirat látható :

 

Most pár mondat a helyről.
Életemben sokszor jártunk az országban, olykor kedvtelésből, olykor, mert a férjemet a munkája valamelyik vidéki városba szólította és akkor én kirándulásképpen vele mentem, ha megtehettem a saját munkám mellől.
Amerre csak jártunk rengeteg éttermet kipróbáltunk, jót, rosszat, közepeset, puccosat, meg kevésbé puccosat, mikor hogy, sokszor ettünk kifejezetten jókat, és érdekes módon mindig kevésbé puccos helyen, mert a helyiek jó helyeket ajánlottak, amikor rákérdeztünk.
Köztük halászcsárdákat is.
Életemben 3 olyan helyet ismertem meg az egész országban, ahol csak szuperlatívuszokban tudok beszélni a halas ételeikről. Lehet, hogy van ezeken kívül is persze jó halászcsárda, csak én ott nem voltam, így nem ismerem.
Gondolhatjátok, hogy nagyon jók, ha többször is leutaztunk ezekhez enni, volt, hogy csak direkt egy ebédért.
Megérte, mindig, kivétel nélkül.

De ez a három valami csúcs, a számozás nem a sorrendet jelöli, csak felsorolást, ugyanis mindhárom helyen a lehető legjobb ételeket ettük és tapasztalatokat szereztük és többször is, tehát minőségromlás nélkül !!!
És ez nagy szó az éttermek esetében.

1./ Tiszafüredet elhagyva, a Tiszahidakon áthajtva, a Hortobágy felé, a 33-as út mellett, a "Fehér Amur" közvetlenül a Tisza parton, remélem még üzemel, 4 éve már nem jártunk arra, egyrészt csodás környezetben, az asztal mellől lelátni a vízre, körben beszúnyoghálózva, érdekes módon mindig sok autó parkol előtte, mindig tele van, na itt aztán bármilyen halászlé jöhet, mi leginkább mindig harcsahalászlét szoktunk enni, tele halhússal, belsőséggel, mint az álom és másodiknak olyan sztrapacskát adnak, de olyat, hogy utána tanácsos egy kicsit sétálni, mert akkora hassal és enyhe rosszulléttel küzdve nem lehet beülni a kocsiba továbbutazni. Legalább háromszor ebédeltünk itt. Édesapámat is elhoztuk egyszer, mert halimádó ő is, élete végéig emlegette.

2./ Szeged előtt nemsokkal az 5-ös úton található a "Fehértói Halászcsárda", ha Bp. felől jövünk tanácsos a gyorsaság miatt az autópályán: M5 jönni, majd áttérni balra az M43-as szintén autópályára, ahol az 5-ös út felé jelzést kell figyelni, amikor odaérünk akkor a Budapest felé jelzett irányba lehajtani az 5-ösre és egy egészen picit visszafelé kell menni Budapest felé, majd rögtön jobbra ott a "Fehértói Halászcsárda", ami panzió is egyben. Nagy a forgalma, rengeteg autó, kamionosok, sőt még turista buszokat is láttam, ha tömeg van is, mindig van hely, mert nagy területű, benti több termes étterem és kint a tornácokon - mert "U" alakú az épület - az úgynevezett kerthelyiség része is hatalmas.
Na ezután a bonyolultra sikeredett útleírás után itt is megrendítően finom a bármelyik halászléfajta, szinte mindegy melyiket rendeljük, csúcsfinom, óriási adagot hoznak, helyben sütött olyan puha bélzetű, ropogóshéjú kenyérrel, hogy majd elájultam a gyönyörűségtől. Érdemes még kipróbálni a haltepertőjüket lilahagymával és egyéb zöldségekkel a már említett kenyérrel, mint az álom.
Itt fordult velem elő az első ittlétnél, hogy a halászlé után még kértem én naiv, egy frissen készült rizskochot valami különleges lekváröntettel, amit végül becsomagoltak elvitelre, mert egy falatot nem tudtam enni belőle, na többször ilyen nem fordult elő, mert már tudtam, hogy nem lehet több fogást megenni, ha kéne még valami a szemünknek, akkor azt el kell vinni, összepakolják szuper csomagolásban. Budapestig is kibírja. Ide még külön leutaztunk a családdal is többször, mert kihagyhatatlan.

3./ és akkor a tatai "Szálkabár", ami nem étterem, hanem inkább halbüfé, a puccos helytől fényévekre van, de ide nem is a környezetért jönnek az emberek, hanem az ételért.
Eszméletlen finom a halászléjük, itt is bármelyiket lehet kérni és bárhogyan /hallal vagy anélkül, belsőséggel vagy anélkül/, és bármilyen halételük, egészen nagy a választék, minden frissen készül és tűzforrón kerül tálalásra, percekig nem is lehet nekilátni, mert szétég a szánk, de amikor végre mehet, na az fenomenális.
A helyiek ajánlották amikor leköltöztünk, hogy eszünkbe ne jusson máshol halat enni, csak itt, nem bánjuk meg.
Igy is lett, azóta idejárunk elég sűrűn, legtöbbször iszonyú tömeg van /szinte mindig/, ritkán szoktunk beülni, inkább viszem a fazekamat a halászlének, azóta karácsonyra soha nem készítek halászlét, minek, ettől finomabbat úgysem tudnék, szóval innen visszük haza,  a rántott vagy roston sült darabokat is istenien csomagolják-dobozolják.
Azért a 4 év alatt beültünk már párszor és vendégeket is vittünk magunkkal, de még többször csak egyszerűen leszólunk telefonon, leadjuk a rendelést, ők megmondják mennyi időre menjünk a csomagért, és addigra ott van összekészítve, ezután kb. 10 perc az út a házunkig, tehát ugyanúgy tűzforrón tudom tálalni és már esszük is.
Van olyan vendégük aki Budapestről jön le, vagy enni, vagy becsomagoltatni és viszi föl a városba, még ki sem hűl már fent van, mi az az 1 órás út.
Nem csodálom.

Pár kép a halbüféről, ahol ma degeszre ettük magunkat, és még hoztunk is haza estére vagy holnapra.

...ez a belső zárt része... most itt ettünk, mert valamivel hűvösebbnek bizonyult, mint kint a kerthelyiség a 35 fokban, a kerthelyiség ott szemben látható az áttetsző "falon" túl....







2014. július 17., csütörtök

Szülinapi ebéd.... csupa-csupa kedvenc...



Rántott csirke.... mert imádjuk

- rántott csirkecombok
- rántott csirkeszárnyak májjal
- rántott csirkemell szeletek


Tojásos krumpli ... a köret



Uborkasaláta... fokhagymásan, tejfölösen...


Rétes .... amit Karina gyermekem sütött... nagyon finom
- meggyes-darás rétes
- túrós-mazsolás rétes