a legméltóságteljesebb cica volt

a legméltóságteljesebb cica volt
Tituka 2006-2018 élt 12 évet és 9 hónapot

a legszebb kutyuska

a legszebb kutyuska
Falatka most 10 éves

a legokosabb cica

a legokosabb cica
Szaftika most 10 éves

Keresés ebben a blogban

2012. december 31., hétfő

2013.





Mindenkinek, aki csak megtisztel azzal, hogy erre jár és benéz a blogomra, olvassa a receptjeimet, nézegeti a képeimet, esetleg megjegyzéseket fűz hozzá
 
kívánok sok-sok szeretettel nagyon Boldog Új Évet 2013-ra,
 
főleg egészséget, boldogságot, szeretetet, nyugalmat, örömöket, anyagi biztonságot, finom falatokat, szóval mindent ami szép és kellemes és sok jót amit csak szeretnénk az életünk során, hogy el tudjuk viselni és meg tudjuk oldani az esetleges rosszakat is.

2012. december 26., szerda

Karácsonyi szösszenetek....


 Igy kezdődött az idei karácsony.... hogy 23-án délelőtt szakadt a hó, azután estére és másnapra jött az ónos eső és korcsolyapálya lett minden, majd jött egy melegedés és minden elolvadt.
Azóta is plusszok vannak és viszonylag enyhe az idő.
Nálunk az ünnep már 23-án kezdődik, mi a fát már ekkor feldíszítjük.
A szüleim házassági évfordulója is december 23-a, ezért régen ilyenkor ünnepi vacsora volt náluk az egész családnak, majd idővel, amikor már idősödtek és fárasztó volt a sütés-főzés, étterembe vittük őket.
Idén lettek volna 62. éves házasok, de sajnos Édesanyám már nem él, így csak Édesapámmal emlékeztünk meg erről a napról.



A fánk megint a szokásos, nekünk a kedvencünk a zöld-piros színösszeállítás és mivel 1,80 méteres szép nagy műfenyőnk van, így mindig ugyanúgy néz ki, ugyanazokkal a háromféle méretű piros gömbökkel feldíszítve. Szaloncukrot soha nem teszünk a fára, az mindig külön egy nagy tálban várja a csemegézni kívánókat.


Szaftika az ablakban....


A karácsonyfa este amikor csak az égők világítanak...


Titu joviálisan csak nézte a karácsonyesti sürgölődést...


Idén fényfüggönyt is tettünk az ablakokra, nagyon hagulatos lett...


Falat is csak nézi az előkészületeket.../jobbra történt a fa feldíszítése, azt figyelte/


Előrágcsálni valók...


Mécsesházikók, este tüneményesen világítanak az iciri-piciri ablakok....


Angyalka, ő vigyáz a családomra...



Mézeskalácsok, amiket ajándékba kaptunk egy nagyon kedves barátunktól Brigitől...




Igazi különleges házicsoki  Palócprovencetől, amit az ő receptje alapján én készítettem mogyoróval és vörös áfonyával, a család gyerekeinek elsősorban, meg magunknak is. Nagyon finom.



Édesanyám régesrégi karácsonyi cukorkatartója, őrizgetem szeretettel tovább....



...és megint a fényfüggöny...




2012. december 18., kedd

Nagyon Boldog Karácsonyt kívánok minden kedves bloggertársamnak és hűséges olvasómnak !!!





Mindenkinek jó sütést, főzést, sok-sok finomságot, egészséget, nyugalmat, békességet, nagy sétákat, sok-sok szeretetet, nevetést, beszélgetést, jó könyvek olvasását, és persze pihenést is a családdal együtt.
Az új évben majd jövök az új receptjeimmel.

Mindenkinek sok-sok puszi és ölelés
Zsanuária




2012. december 10., hétfő

Segítség bloggertársaim !!!!


Már több, mint két hete semmit nem tudok feltenni ide a blogra, mert nem engedi.
Betelt a Picassa Webalbumom, egyszerűen nem enged a továbbiakban feltenni képeket, mert az 1 GB ingyenes tárhelyem tele lett.

Kérem, hogy ha valaki már járt így - felvilágosítana, hogy mi a további teendőm ?????
A blogger csak azt ajánlja fel, hogy vegyek új tárhelyet, tényleg csak ez az egyetlen lehetőség ?????

Kérlek benneteket, ha tudtok bármit, írjatok.

Előre is köszönöm :-)))))))))))))

2012. november 19., hétfő

Sajtos, besameles brokkoli





Szeretjük, mert egyszerű, egészséges, finom, könnyű, gyors ebéd.
Most csak így hús nélkül.

2 nagy fej friss brokkolirózsa /fagyasztottból is jó/
10 dkg vaj
10 dkg liszt
1 l tej
25 dkg reszelt trappista sajt
só, bors /aki szereti szerecsendiót is őrölhet a besamelbe, én nem szeretem/
2-3 főtt tojás karikázva  /nekem ez maradék volt, el is hagyható/

Bő, forrásban lévő sós vízben előfőztem a rózsáira szedett brokkolit, csak úgy roppanósra.
Szűrőkanállal átszedtem vajazott vagy olajozott tepsire, a főzővizet nem érdemes kiönteni, isteni finom levest lehet készíteni belőle, pár rózsa brokkolival,  kevés zöldséggel, vajasgaluskával, tejszínesen.
A brokkolik tetejére elhelyeztem a tojáskarikákat, ez is dúsabbá teszi a végeredményt.
Egy nyeles lábasban elkészítem a besamelt, felolvasztom a vajat, átforgatom rajta a lisztet, felöntöm a tejjel, sózom, borsozom és összefőzöm sűrűre, majd a tepsin lévő rózsákra csorgatom, lehetőleg mindenütt fedje, végül nagyon sok reszelt sajttal vastagon meghintem.
Forró sütőben addig sütöm amíg szép piros ropogós lesz a teteje.







2012. november 15., csütörtök

Színes, napsütötte, csodaszép őszi napok most nálunk...






Ez a színkavalkád szép az őszben








Sajnos egyetlen vadludat sem tudtam most lekapni, pedig megérkeztek és nyüzsögnek a tónál, sokszor feketéllik az ég tőlük, amikor V alakban repülnek, olyan sokan vannak.
Nagyon szép madarak.
Itt töltik a telet a tatai tónál azután márciusban mennek vissza északra.
Érdemes idelátogatni és megnézni őket most amikor ilyen szép napok vannak, mert jól megfigyelhető, az életük, a mindennapjaik, hogy például amíg a többség alszik a kimerítő hosszú út után,  pár lúd "őrségben" van, vigyázzák a többiek álmát és riasztanak, ha valami veszedelmet észlelnek.
Mint megtudtam szakértőktől sajnos lehet rájuk vadászni, mert nem mindegyik védett, de ha rajtam állna mind védett lenne, mert olyan kis helyesek.





A madárbirs szinte lángol





Kicsit "művészieskedtem",  az esővizes hordóból visszatükröződő látványt próbáltam megörökíteni








2012. november 14., szerda

Kaktuszkám szépséges sárga virágai, bimbói






Tavaly amikor megvettem, lilás-rózsaszínes bimbókkal volt tele, amit a hazahozatala után két nappal mind eldobott.
Szegény Szaftit szidtam, mint a bokrot, azt hittem ő piszkálta le, mert nagyon szagolgatta, tanulmányozta, mint minden új dolgot, ami bekerül a házba.
Mint szakértőktől megtudtam, bimbós korában nemhogy szállítani, de egyáltalán megmozdítani sem szabad ezt a növényt, mert attól dobja el az összes bimbóját.
Nos ahhoz képest, hogy meg voltam győződve, lila színű virága lesz, itt van a bizonyíték a gyönyörű halványsárga, vaníliasárga virágokra.
Nagyon tetszik.
Majd azért beszerzek lila és fehér virágút is, mert olyan kis helyesek.






2012. november 13., kedd

Birsalmasajt és kompót





Imádom a birsalmát vagy birskörtét, mindegy mert ugyanaz, lehet így is úgy is hívni.
Nagyon egészséges, a magas kálium és pektin tartalma miatt érdemes fogyasztani és csökkenti a koleszterin valamint a vércukor szintet is, no meg nagyon finom.
Kaptam vagy öt kilót itteni falubeli jóbarátoktól, ugyan majd meghaltam amíg megsikáltam, negyedeltem, kimagvaltam, persze több részletben, mert egyszerre nem lehet kézzel bírni.
Hogy lehet ilyen iszonyúan kemény.
De nagyon megért minden fáradtságot, tenyér feltörést, ugyanis olyan kemény, mint a kő, amikor az ember megpróbálja ketté vágni, meg utána több cikkelyre, nem beszélve a magház kioperálásáról.
Először a kompót készült el, majd a sajt.
Egyik finomabb, mint a másik.
Gasztroajándéknak is tökéletes karácsonyra.

Tegnap este hívott egy ismerősöm, vele és párjával barátságos kertviszonyban vagyunk, holott a kertjeinket sok-sok kilométer választja el egymástól, ők nyáron ellátnak minket paradicsommal, őszibarackkal, mert náluk az terem bőven, mi meg ősszel almával és dióval őket, mert nálunk meg ezekből van sok.
Szóval felhívott, hogy elfogadnék-e egy kis birsalmát, úgy öt kilónyit. Nevettem, naná, hogy el.
Tehát várom az újabb szállítmányt.
A pucolásra most nem gondolok, a birsalmasajtra sok-sok dióval dúsítva annál inkább.
Majd megint többször ugrok neki az új adagnak, mindenesetre már edzem a kezemet.





Tehát 2,5-3 kilónyit először is alaposan dörzsi szivaccsal lesúroltam, hogy a szöszöket eltávolítsam, hámozni nem szabad mert a héj tartalmazza a legtöbb pektint, vétek lenne kidobni, az esetleges hibákat persze kivágtam, daraboltam azaz négybe vágtam minden almát és a magházát eltávolítottam majd citromos vízben tartottam barnulás ellen.
Persze tehetném azt, hogy mosás után csak negyedelem és kész, majd amikor puhára főtt akkor viszont át kell passzíroznom a magház miatt, mert az keményen ott marad. No majd legközelebb.
A lekvárfőző nagy lábasomba szórtam az összes almadarabot, aláöntöttem egy deci vizet és tűzre tettem megpárolni, ez úgy fél-háromnegyed óra. Időnként átkevertem.
Amikor már puha botmixerrel pürésítettem csak úgy rusztikusan, nem baj, ha nem teljesen egynemű és vannak benne kis almadarabok, majd azon melegében lemértem.
2 kilogramm lett, a pürét visszaöntöttem a lábasba és ugyanennyi cukrot szórtam rá, persze lehet kevesebb cukorral is, de én úgy vagyok vele, hogy úgy az igazi, ahogy régen is főzték, tehát jól elkevertem, hogy a cukor elolvadjon a forró pürében, majd visszatettem a tűzre és fedő alatt pöszögtettem, most már állandó keverés mellett, nehogy leégjen.
Először olyan sápadt, fakó halványsárga a színe, az okosok szerint addig kell főzögetni, rotyogtatni állandó kevergetés mellett - és nyalogatás mellett, ugyanis minden fázisában eszméletlenül finom, ki bírná megállni kóstolgatás nélkül, én biztosan nem - vagyis akkor jó a sajt, ha narancsos sárgára, majd egyre sötétebbre vált a színe és természetesen jó sűrű az állaga.
Hát én kb. 30-35 percet főztem a cukorral összesen, mert gyorsan sűrűsödött, idővel egyre lassabban, komótosabban pöszög, egyre nehezebb kevergetni, minden keverésnél látszik a lábas alja, ebből is látni, hogy kezd összeállni, amikor is úgy döntöttem, nekem eléggé narancssárga és sűrű és szerintem készen van.
Na ekkor egy jó marék, épp csak kicsit megvagdalt, tördelt diót kevertem bele.
Mehetett volna bele több dió is.
Egy tepsit meg egy kerek tálat sütőpapíroztam - jó a folpack is - és az irgalmatlanul forró masszát külön, külön belecsorgattam.
A spájzban egy magasabb helyre helyeztem 2 napra száradni, majd ezek után egy rajztáblára /amit sütemények kiborítására, szeletelésére, kisebb adagok gyúrására tartok/ kiborítottam mindkét formációt, papírokat lehúztam róluk, tetejükre diódarabokat nyomkodtam díszítésül majd mentek vissza a spájzba, hogy a másik felük is száradjon. Újabb 2 nap elteltével kicsit daraboltam belőlük és elégedetten kóstolgattuk, én ráadásul büszkén is a saját ügyességemtől eltelve, hogy ez milyen finom lett.
Mondanom sem kell a kerek forma már nincs meg, elkopott, megettük, a másik is erősen soványodik.








És akkor a kompót...
A kompót a szokásos módon készült.
Ebben az esetben természetesen hámozom is a birsalmákat.
Az almadarabokra annyi vizet öntök, hogy bőven ellepje, mennek rá a fűszerek, fahéj, szegfűszeg, szegfűbors, csipet só és cukor ízlés szerint, mi közepesen édesen szeretjük.
Sőt egy evőkanálnyi vaníliáscukrot is adtam hozzá.
Jó rá a mézeskalácsfűszer is, meg egy-két karika citrom.
Félóra alatt puhára főztem, de nem vajpuhára, én ugyanis szeretem, ha harapni, rágni lehet, tehát roppanósra.
Langyosan, hidegen, magában, de zsírosabb sültek /liba, kacsa, oldalas, csülök pékné stb./ mellé pláne frenetikusan finom köret.
És különleges.




Mit mondjak, olyan nagyon finom, hogy alig várom az új szállítmány érkezését és rögtön belevágok a 2.sz. birsalmaprojektbe, a nehézségekkel most nem foglalkozom.






2012. november 12., hétfő

Libaságok






Minden évben tartjuk ezt a kedves szokást Márton napon, régebben amikor még nem volt a válság, étterembe mentünk enni  mindenféle libafinomságokat, mert az olyan jó kényelmes volt, főleg nekem nem kellett egész nap a konyhában sürgölődni, aztán ahogy egyre nehezedik a helyzet, azaz egyre kevesebb pénze van mindenkinek, háromszor is meg kell gondolni az ilyesmit.
Pár éve már itthon próbálok eleget tenni a hagyományoknak, sütök-főzök, szívesen is csinálom, de azt hiszem ez az év volt az utolsó egyelőre amikor is libát ettünk, mert aranyárban mérik az árát, nagyon drága lett. Illetve minden évben eszünk ilyenkor valamelyik libaételt, csak nem az egész palettát, mert ahhoz nagyon sok pénz kell.
Idén még vettem egy nagy levegőt és a Nagyvásárcsarnokban lett megvásárolva minden, ahol hegyben álltak a libák, kacsák, mi szem szájnak ingere, gyönyörű friss volt minden.
Jövőre asszem kacsával fogjuk megtartani a hagyományos Márton napi evészetet, azt is nagyon szeretjük, sőt kacsát évközben is sokkal többször eszünk, ettünk eddig is, mint libát.
A férjem és én egyformán nagyon szeretjük mindegyiket, de a gyerekeim jobban a libát.
Remélem jönnek majd jobb idők még, amikor újra visszatérhetünk a gondtalan libaevéshez.
Nagyon szeretném.


Részletes receptet most nem írok egyikhez sem, a blog főoldalán jobbra lent a liba címszónál már úgyis fent van mind, most csak a képek beszéljenek. Őrületesen finom lett minden, nagy élvezettel falatoztunk.

Libalevest idén most nem főztem, pedig szeretjük jó sok zöldséggel, libaaprólékkal, lúdgége tésztával vagy újabban maceszgombóccal levesbetétként, mióta kipróbáltam és mindenkinek nagyon ízlik ezzel is.
Ludaskása sem készült most, mivel nagyon szeretjük sok zöldséggel és rizottósan elkészítve, évközben sűrűn is van libaaprólékból és libaszárnytőből,  de ha nem kapok éppen, akkor akár kacsáéból is.



Libacombok sütésre várva...


...és már ropogósra sütve, csak sóval, borssal és majorannával


Libamáj 40 dkg-os volt nyersen...


... már a tepertő zsírjában megsütve, szeletelve


a maradék a zsírjába visszatéve és kifagyasztva, majd kenyérre kenve reggelente forró teával, hegyes erős paprikával vagy sós hagymakarikákkal milyen fincsi lesz


Sül a libatepertő...

 ...itt már omlósan, ropogósan


Libatepertőkrémmel sült pogácsa, csodás finom


Libazsíros törtkrumpli megszórva a libatepertővel


Párolt káposzta

 Birsalma kompót