Soha, de soha ebben az életben nem jöttem volna rá, hogy a fokhagymaprés alatti lyuk az meggymagozó, ha Fagyal Hajnalka /a facebookon megtalálható/ véletlenül fel nem világosít erről....
... mert panaszkodtam, hogy bolond leszek a meggylevesbe a meggyet kimagozni, ott őszülök meg, mire kész leszek vele.
Na így esett megvilágosodásom története.
Valamikor 100 éve vásároltam ezt a fokhagymaprést, hát nem dizájnos annyi szent, nem egy szépség, sőt kifejezetten szürkeronda, de jól lehet átnyomni rajta a fokhagymát, lehet, hogy akkor újkorában egyszer rácsodálkoztam, hogy az a lyuk mi a fenének van ott, mire lehet jó, de miután semmire nem jutottam, soha többet nem foglalkoztam vele.
Pedig kellett volna.
Gondolhattam volna, hogy nem véletlenül tesznek oda egy lyukat, a szárra meg egy pecket, ami pont a lyukba megy, ha a szárakat összezárom.
Nos abba a lyukba kell helyezni a meggyszemet és a pecket beletolni, hopp... már ki is van magozva a meggy.
Kb. 10-15 szemig az ember bénázgat, amíg rájön a technikára, hogy esik a legjobban félkézre, de onnantól, mint a villám úgy haladtam, ilyen gyorsan még életemben nem magoztam ki 1 kg meggyet és 1/2 kg cseresznyét a pitéhez, a körmöm sem sínylette meg.
Eddig minden ilyen magozás után tanácsos volt sokáig áztatni a kezemet, kenegetni finom kenőcsökkel,
siralmas látványt nyújtott, úgy nézett ki, mintha a földet túrtam volna puszta kézzel.
Az sem véletlen, hogy egyetlenegyszer, asszem 2 évvel ezelőtt álltam neki életem első és ezidáig egyetlen meggydzsem befőzésének, ha jól emlékszem 3 vagy 4 kiló meggyet magoztam ki a puszta kezemmel... nem akarom részletesen ecsetelni mennyit káromkodtam, mert nyomdafestéket nem tűrne, mennyit fohászkodtam, hogy én mekkora hülye, állat, marha és így tovább vagyok, miért nem veszem meg a közértben azt az üveg meggylekvárt, ha már mindenáron azt szeretnék kenni a vajaskenyeremre, miközben meg sárgabarack, málna, eper és narancslekvárok állnak a kamrapolcomon... nem, én egy címeres ez meg az... itt szenvedek a magozással.
Többször az is megfordult a fejemben, hogy úgy ahogy van kivágom az egészet mindenestől.
Őrületesen elcsigázott voltam a végére, a sírás határán.
Arról nembeszélve, hogy meggylés volt az egész asztal és az összes minden ami ott volt a környéken velem együtt. Én nyakig.
Na jó azért itt is volt egy kis fröcsögés, de nem úszott az egész konyha, pár pirosas-lilás foltocska a citromsárga pólómon, de na és, kit érdekel pár póló, amikor innentől abszolút könnyű lesz az életem.
Azonnal megtiltottam a családnak a prés használatát, nehogy má' tönkretegyékittennekem a titkos meggymagozómat, ezentúl atombiztos helyen őrzöm, mint egy aranyrudat. Kár, hogy olyanunk nincs, csakhogy ne magányoskodjon egyedül.
Majd, ha megint sorra kerül a meggydzsem, na akkor főszereplő lesz.
Inkább vettem egy új fokhagymaprést nekik, amin naná, hogy nincs lyuk, na azt használhatják, nyomogathatják kedvükre rajta a fokhagymát :-))))))
Hajnalka nagyon köszönöm ezt a kolosszális felvilágosítást.
Einstein relativitás elméletének feltalálása kutyafüle volt ehhez képest :-)))))
Azóta megtudtam, hogy egy sima gemkapoccsal is lehet meggyet magozni, csak szét kell hajlítani, középről kétfelé.
Hogy mik vannak :-)
