a legméltóságteljesebb cica volt

a legméltóságteljesebb cica volt
Tituka 2006-2018 élt 12 évet és 9 hónapot

a legszebb kutyuska

a legszebb kutyuska
Falatka most 10 éves

a legokosabb cica

a legokosabb cica
Szaftika most 10 éves

Keresés ebben a blogban

A következő címkéjű bejegyzések mutatása: sós tejfölös lepény. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: sós tejfölös lepény. Összes bejegyzés megjelenítése

2011. július 16., szombat

Tejfölös lapított...azaz tejfölös sós lepény


Igen, ez a híres felvidéki Dédi mama által készített tejfölös lapított, lepény, amit már annyiszor emlegettem, levesekhez esszük kenyér helyett.
Most csülkös fejtett bableveshez volt, de az előzőekben leírt kapros rántatlan újkrumplileveshez is, vagy gulyásleveshez, szóval bármilyen sós leveshez illik.
Imádjuk, gondolhatjátok mennyire finom, hogy minden generáció megtanulja a készítését és télen-nyáron sütjük, vendégségre vagy csak magunknak, az az egy probléma van vele, hogy nem tudunk eleget sütni belőle.



Sós kelt tészta:
3,2 dl langyos tej
1 tojás
1-2 ek. só
1 tk.cukor
60 dkg liszt
2,5 dkg élesztő

10 perc elteltével,  8 dkg puha zsír, vagy 10 dkg olvasztott vaj,  vagy 1-2 ek.olaj  hozzácsorgatva,
én általában zsírral szoktam készíteni a sós variációt.

Ezt régen fáradtságos munkával kézzel dagasztották be, ma már kenyérsütőgépbe pakolok be mindent a fenti sorrend szerint és a "kelt tészta" programon szépen bedagasztatom és megkelesztem.
Időben kb.1,5 óra.
Amíg a tészta készül lehet a levessel foglalkozni.




2 doboz nagy tejföl, természetesen 20%-os, vagy egy egész vödrös
2 tojássárgája, tejfölös dobozonként egy-egy

olaj a tepsi kikenéséhez és a tészta locsolásához 1-2 ek.
A tejfölöket, a tojássárgákkal és sóval /kellemesen sósnak kell lennie/ jól kikeverem egy tálban.

Amikor elkészült a tészta, lisztezett deszkára borítom, elfelezem, majd a két felet megint kettőbe veszem, tehát négy darabot kapok, amelyeket egyenként óvatosan kinyújtok, a tepsi szélessége lesz a lapított darab hossza, tehát egy normál gáztepsiben kettő fér el egymás mellett.
A tepsit bőven kiolajozom, majd a kinyújtott tésztalapot keresztben belefektetem, bőven tejfölözöm, majd minden oldalát kb 2 cm szélesen visszahajtom a tésztára, természetesen a hajtás alatt is kell lennie a sós tejfölből és a hajtásra is kenek belőle, majd egészen a tepsi egyik végébe csúsztatom a tésztát, hogy a másik is odaférjen mellé. A másik tésztalappal is ugyanúgy járok el, mint az előzővel.
Mikor mindkettő a tepsin fekszik a tejfölös közepébe még fejenként 1-2 ek. olajat csorgatok, finoman meghintem sóval a peremeket is és hagyom még kelni, pihenni  kb.20 percet.
Közben felforrósítom a sütőt 180 fokra és elkészítem a második tepsire kerülő 3. és 4. tésztalapot is, ugyanúgy, ahogy az előzőekben.
A kelési idő lejártával 180 fokos forró sütőbe teszem, alsó-felsőre /gáztűzhely esetén 4-es fokozat/  és pirosra sütöm, ez nálam kb. 15-20 perc, figyelni kell, mindenkinek más a sütője.
Amikor ilyen gyönyörűséges aranybarna, nemcsak a teteje, az alja is, akkor kész.
Kicsúsztatom  deszkára és kis hűlés után tetszőleges darabra vágom, langyosan a legfinomabb, de az az igazság, hogy ha marad véletlenül, még másnap is finom, sós, belül puha tejfölös, szélein ropogós.


A fenti adagból most csak 3 adag lapítottat készítettem, a negyedik tésztát próbaképpen pogácsaként kiszaggattam, tejfölöztem a tetejüket és megszórtam köménnyel, úgy sütöttem meg.
Nagyon finom pogácsaként is, persze egyszerű, de így is megáll, azaz lehet készíteni.

Holnap ugyanezzel a tésztával, csak nem sósan, hanem édes töltelékű - túrós és szilvalekváros/mákos lepényeket hozok a blogra, bizonyítva, hogy a régi háziasszonyok is milyen találékonyak voltak, sőt ők voltak csak igazán azok.


Ha kisebb adagot szeretnék - 2 db lepényt - akkor ahhoz a következő a hozzávaló:
40 dkg finomliszt
1 tasak élesztőpor
1 egész tojás
1 csapott ek. só
1 tk. cukor
1,5 dl langyos tej vagy víz
1-2 ek. olaj
A tésztát kézzel dagasztom be, amikor kezd összeállni és simává válni akkor csorgatom hozzá az olajat az edény belső faláról, jól kidagasztom, akkor jó, amikor elválik kéztől és a táltól, picit meghintem kevés liszttel és letakarva 1 órát kelesztem.
Töltelék:
30-40 dkg 20%-os tejföl
1 egész tojás
Jól kikeverem.
Ha letelt az idő lisztezett deszkára borítom, finoman átgyúrom, kettőbe veszem. 
Egyenként jó vékonyra kihúzogatom, kinyújtogatom, majd az olajozott gáztepsire fektetem.
A tejföl felével meglocsolom és kanál hátuljával szétkenem a tésztán, majd a széleit visszahajtom /a képeken jól látszik, hogyan/, a peremeket is tejfölözöm, majd meghintem sóval, és a lepény közepébe még loccsintok egy kevés olajat. A másik tésztadarabbal ugyanígy járok el.
Előmelegített 180 fokos sütőben szép pirosra sütöm, majd kivéve a deszkára teszem mindkét lepényt, hagyom hűlni, majd darabolom.
A krumplileves mellé esszük, mintha "kenyér" lenne. Mennyei.
Hatalmas családi kedvenc.

2010. február 25., csütörtök

Tejfölös lapított és édes lepények egyszerre készítve

Dédi isteni kelttésztájából


Hozzávalók:

Tészta:
1 kg liszt
2-3 dl langyos tej
1 tk cukor
3 dkg élesztő
1 tk só

Tetejére:
olaj
2 nagy pohár 20%-os tejföl
2 tojássárgája




Elkészítése:

A langyos, cukros tejben felfuttatjuk az élesztőt. Egy nagy tálban vagy a kenyérsütőgép dagasztóprogramján, bedagasztjuk a tészta hozzávalóit, se túl lágy, se túl kemény ne legyen, majd langyos helyen duplájára kelesztjük.

Ha megkelt, lisztezett deszkán jól átgyúrjuk, és négy egyforma részre vágjuk, majd egyenként kerek cipókat formázunk belőle és letakarva pihentetjük, míg elkészülnek a 
tepsik meg a töltelékek. A sütőt is begyújtjuk vagy bekapcsoljuk 180 fokra.
Volt, hogy mind a négy cipóból sós-tejfölös lapított készült, de volt, hogy csak kettőből, a másik kettőt meg édesen töltötték, ezt a végén mutatom.
Tehát a sós verziónál:
Két 20 x 40 cm-es tepsit jól beolajozunk, az oldalát is. Közben egy tálba a két nagy tejfölt kiborítjuk, beleütjük a két tojássárgáját, sózzuk és egyneművé keverjük.
Az első tésztacipót téglalapalakúra kinyújtjuk, amilyen vékonyra csak tudjuk, majd belehelyezzük a tepsi egyik felébe úgy, hogy 3 oldala legalább 5 cm szélesen túllógjon
a tepsi oldalán, belenyomkodjuk, és a kilógó részeket visszahajtjuk a tésztára, mint egy gallért. Természetesen a negyedik oldalt is, mivel a tepsi másik felére egy ugyanilyen tésztadarab fog kerülni, ugyanúgy visszahajtoghatva a széle. Úgy kell elrendezni a tésztákat, hogy mindegyik csak a fél tepsihelyet foglalja el visszahajtva is.
A másik tepsibe ugyanígy két tésztadarab kerül, a fent leírt módon, ha mind a négy cipó sósan, tejfölösen készül.
Ezután a tojásos tefölt nagyjából egyformán, képzeletben 4 részre osztva, a tészták
közepére kell locsolni, a visszahajtást kicsit megemeljük, hogy alá is jusson, kanállal betoljuk a hajtás alá, ha visszahajtottuk akkor a tetejére is kenjünk a kanál lapjával.
Mindegyik tésztanégyzet közepére a tejfölre egy loccsintásnyi olajat öntsünk, sózzuk meg, kicsit felvert tojásfehérjével kenjük meg a széleit is -a visszahajtásokat- és
hagyjuk pihenni kb. 30 percig, majd az idő leteltével tepsinként süssük meg.
Akkor jó, ha a "gallérok" aranybarnára pirultak.
Ez egy felvidéki recept, a férjem nagymamái rendszeresen sütötték, ezt a sós változatot, kenyér helyett ették, például bableveshez vagy gulyásleveshez.
Leírni bonyolultabb volt, mint megcsinálni.

Ezt a kelt tésztát csinálták édesen is: ilyenkor csak 2 cipó tésztából csináltak sósat-tejfölöset, a másik 2  gombócból pedig édes lepény készült, vékonyra nyújtották /tepsi méretűre/, az egyikre cukorral, citromhéjjal, 1 tojássárgájával kikevert fél kilónyi túrót kentek, jó vastagon, megszórták bőven fahéjjal, és így sütötték meg.
A másik kinyújtott tésztára szilvalekvárt kentek bőven, ha puha, kenhetős volt és a tetejét darált cukros mákkal hintették be, vagy ha kemény volt a szilvalekvár akkor kikeverték kevés meleg vízzel és amikor már kenhető állapotba került hozzákeverték a cukros mákot és úgy együtt kenték rá a tésztára, szintén vastagon. 
Egyszerűek ezek a lepények, de nagyon finomak.
Hajdanán nem voltak még torták a paraszti világban, ha édesre vágytak ilyeneket készítettek ünnepre, vagy vasárnap délutánra.
A család minden generációjának azóta is nagy kedvencei.