Igen, nálam ilyenkor torlódás van.
Nekem az összes privát ünnepecském itt van júliusban, 17-18 és 26, ez valamikor anno olyan jópofa ötletnek tűnt, amikor szerveztük az esküvőt, a szülinapom mellé tenni, még viccelődtem is a férjemmel : legalább nem felejti el egyiket sem.
Később, évek múlva jöttem rá, lehet, hogy ez hülyeség volt ?
Hogy mást egy évben többször is köszöntenek, más évszakokban akár, talán az jobb, merthát engem így egykupacban letud az egész család a köszöntésekkel, és ezzel vége is az ünneplésemnek.
Végül is most már tökmindegy, azért soha nem sírtam emiatt :-))))
/lelki füleimmel hallom, amikor majd ezt olvassák, itt fognak harsogni, hogy miről beszélek, amikor én egész évben ünnepelve vagyok általuk, na ja... kivéve, amikor nem... amikor veszekszenek velem vagy szidnak, mint a bokrot valamiért/
Való igaz nem vagyok se egy mintafeleség, se egy mintaanya, se egy mintaháziasszony, még csak az kéne, milyen unalmas lenne az élet, ha mindig minden rendben menne.
Kell néha egy kis káosz és kavalkád színesítésnek.
Viszonylag jól tolerálják azért ezt, megszokták :-))))
Szerencsém van velük, kaphattam volna rosszabbat is :-)))))
Mindent egybevetve tényleg cuki családom van na, imádom őket.
A nagyon kerek évfordulónk menüje:
Rögtön második fogással indultunk, mert olyan nagy adagot adnak mindenből, hogy nem lehet több fogást együltő helyben megenni, utána meg desszertet és jéghideg üdítőket ittunk, egyrészt a meleg, másrészt a vezetés miatt, én ugye egyáltalán nem iszom alkoholt, viszont jogsim sincs, hát ezért...
Majd este koccintunk az évszámra...
Fogasfilé rántva vegyes salátával, steak burgonyával...
Ponty rántva, ecetes-hagymás krumplisalátával...
Krumplisaláta közelről.... nagyon finom volt
Desszert: 1-1 marlenka, az egyik citromos, a másik diós ízesítéssel, egyik jobb volt, mint a másik...
Elfelejtettem lefényképezni, annyira beszélgettünk....
... Hazahozva estére vagy holnapra ebédre, attól függően éhesek leszünk-e:
... Harcsahalászlé 2 adag
... Hekk roston
... és a "Szálkabár" nevű isteni halbüfé, nem a rózsaszín épület, nem, mellette az alig látszó picike, ami fölött a "zsanuária" felirat látható :
Most pár mondat a helyről.
Életemben sokszor jártunk az országban, olykor kedvtelésből, olykor, mert a férjemet a munkája valamelyik vidéki városba szólította és akkor én kirándulásképpen vele mentem, ha megtehettem a saját munkám mellől.
Amerre csak jártunk rengeteg éttermet kipróbáltunk, jót, rosszat, közepeset, puccosat, meg kevésbé puccosat, mikor hogy, sokszor ettünk kifejezetten jókat, és érdekes módon mindig kevésbé puccos helyen, mert a helyiek jó helyeket ajánlottak, amikor rákérdeztünk.
Köztük halászcsárdákat is.
Életemben 3 olyan helyet ismertem meg az egész országban, ahol csak szuperlatívuszokban tudok beszélni a halas ételeikről. Lehet, hogy van ezeken kívül is persze jó halászcsárda, csak én ott nem voltam, így nem ismerem.
Gondolhatjátok, hogy nagyon jók, ha többször is leutaztunk ezekhez enni, volt, hogy csak direkt egy ebédért.
Megérte, mindig, kivétel nélkül.
De ez a három valami csúcs, a számozás nem a sorrendet jelöli, csak felsorolást, ugyanis mindhárom helyen a lehető legjobb ételeket ettük és tapasztalatokat szereztük és többször is, tehát minőségromlás nélkül !!!
És ez nagy szó az éttermek esetében.
1./ Tiszafüredet elhagyva, a Tiszahidakon áthajtva, a Hortobágy felé, a 33-as út mellett, a "Fehér Amur" közvetlenül a Tisza parton, remélem még üzemel, 4 éve már nem jártunk arra, egyrészt csodás környezetben, az asztal mellől lelátni a vízre, körben beszúnyoghálózva, érdekes módon mindig sok autó parkol előtte, mindig tele van, na itt aztán bármilyen halászlé jöhet, mi leginkább mindig harcsahalászlét szoktunk enni, tele halhússal, belsőséggel, mint az álom és másodiknak olyan sztrapacskát adnak, de olyat, hogy utána tanácsos egy kicsit sétálni, mert akkora hassal és enyhe rosszulléttel küzdve nem lehet beülni a kocsiba továbbutazni. Legalább háromszor ebédeltünk itt. Édesapámat is elhoztuk egyszer, mert halimádó ő is, élete végéig emlegette.
2./ Szeged előtt nemsokkal az 5-ös úton található a "Fehértói Halászcsárda", ha Bp. felől jövünk tanácsos a gyorsaság miatt az autópályán: M5 jönni, majd áttérni balra az M43-as szintén autópályára, ahol az 5-ös út felé jelzést kell figyelni, amikor odaérünk akkor a Budapest felé jelzett irányba lehajtani az 5-ösre és egy egészen picit visszafelé kell menni Budapest felé, majd rögtön jobbra ott a "Fehértói Halászcsárda", ami panzió is egyben. Nagy a forgalma, rengeteg autó, kamionosok, sőt még turista buszokat is láttam, ha tömeg van is, mindig van hely, mert nagy területű, benti több termes étterem és kint a tornácokon - mert "U" alakú az épület - az úgynevezett kerthelyiség része is hatalmas.
Na ezután a bonyolultra sikeredett útleírás után itt is megrendítően finom a bármelyik halászléfajta, szinte mindegy melyiket rendeljük, csúcsfinom, óriási adagot hoznak, helyben sütött olyan puha bélzetű, ropogóshéjú kenyérrel, hogy majd elájultam a gyönyörűségtől. Érdemes még kipróbálni a haltepertőjüket lilahagymával és egyéb zöldségekkel a már említett kenyérrel, mint az álom.
Itt fordult velem elő az első ittlétnél, hogy a halászlé után még kértem én naiv, egy frissen készült rizskochot valami különleges lekváröntettel, amit végül becsomagoltak elvitelre, mert egy falatot nem tudtam enni belőle, na többször ilyen nem fordult elő, mert már tudtam, hogy nem lehet több fogást megenni, ha kéne még valami a szemünknek, akkor azt el kell vinni, összepakolják szuper csomagolásban. Budapestig is kibírja. Ide még külön leutaztunk a családdal is többször, mert kihagyhatatlan.
3./ és akkor a tatai "Szálkabár", ami nem étterem, hanem inkább halbüfé, a puccos helytől fényévekre van, de ide nem is a környezetért jönnek az emberek, hanem az ételért.
Eszméletlen finom a halászléjük, itt is bármelyiket lehet kérni és bárhogyan /hallal vagy anélkül, belsőséggel vagy anélkül/, és bármilyen halételük, egészen nagy a választék, minden frissen készül és tűzforrón kerül tálalásra, percekig nem is lehet nekilátni, mert szétég a szánk, de amikor végre mehet, na az fenomenális.
A helyiek ajánlották amikor leköltöztünk, hogy eszünkbe ne jusson máshol halat enni, csak itt, nem bánjuk meg.
Igy is lett, azóta idejárunk elég sűrűn, legtöbbször iszonyú tömeg van /szinte mindig/, ritkán szoktunk beülni, inkább viszem a fazekamat a halászlének, azóta karácsonyra soha nem készítek halászlét, minek, ettől finomabbat úgysem tudnék, szóval innen visszük haza, a rántott vagy roston sült darabokat is istenien csomagolják-dobozolják.
Azért a 4 év alatt beültünk már párszor és vendégeket is vittünk magunkkal, de még többször csak egyszerűen leszólunk telefonon, leadjuk a rendelést, ők megmondják mennyi időre menjünk a csomagért, és addigra ott van összekészítve, ezután kb. 10 perc az út a házunkig, tehát ugyanúgy tűzforrón tudom tálalni és már esszük is.
Van olyan vendégük aki Budapestről jön le, vagy enni, vagy becsomagoltatni és viszi föl a városba, még ki sem hűl már fent van, mi az az 1 órás út.
Nem csodálom.
Pár kép a halbüféről, ahol ma degeszre ettük magunkat, és még hoztunk is haza estére vagy holnapra.
...ez a belső zárt része... most itt ettünk, mert valamivel hűvösebbnek bizonyult, mint kint a kerthelyiség a 35 fokban, a kerthelyiség ott szemben látható az áttetsző "falon" túl....
.jpg)
