Muszáj volt valamivel kényeztetnem magunkat ezen a téli reggelen/délelőttön, amikor megláttam mi van odakint, mérgemben, hogy már megint esett a hó, ahelyett, hogy tavaszodna, rögtön bedagasztattam a kenyérgéppel a bukta tésztáját, melynek receptjét itt megtaláljátok.
Vigasztaló is volt egy jó tejszínes, zöldségleves után.
Kétféle szilvalekvárral lett töltve, egyrészt elhasználtam a nemrég ajándékba kapott szatmári/penyigei lekvárt, amiről itt írtam egy bejegyzést, másrészt a kimaradt tésztakockákba szintén házilag főzött, de kissé hígabb, ilyen bordós-lilás színű, szintén nagyon finom, cukorral főzött szilvalekvár került, amit pesti piacon vettünk ugyancsak, akkor már az a keményebb cukor nélküli szilárd nem volt kapható, megjegyzem ez is jó ízű, kenyérre kenve, tejbegríz/rizsre, mákos-diós tésztára csodálatos, most egy kicsit tartottam is attól, működni fog-e a buktában, mi lesz, ha kifolyik.
Nem folyt ki.
Bár a képeken azért látszik, hogy ebből kevesebbet tettem bele, mint a másikból.
/a szilvalekvár-beszerzési történetet szintén már megírtam, hogy minden szeptemberben a pesti lakásunkhoz közeli piacon szoktam megvenni azt a jó keményre főzött lekvárt, de mivel vidéki lakos lettem, már nem vagyok piac közelben, vidéken ilyesmit nem lehet venni, Tata és környéke erősen hagy maga után kívánnivalókat piac ügyben, vagy én vagyok béna és még nem derítettem fel jól a terepet, szóval a gyerekeimet ugyan megkértem az éves szilvalekváradag beszerzésére, de ők elfelejtették, mire észbe kaptunk már csak ezt lehetett kapni, azért finom volt ez is /
A bukta nagyon finom lett mindkét lekvárral, még langyosan az igazi, nem mintha kihűlve nem fogyna, már két darab van csak mutatóba. Porcukrot elfelejtettem szórni rá, pedig szoktam.
Mostanra, délután négy óra van, viszont eltűnt a hó a bokrokról, fákról, útról, kertből, süt a nap, fúj a szél, tisztára bolond az időjárás, csoda hogy fáj a fejünk, ízületünk, csontjaink, kinek mi ?????
.jpg)
