a legméltóságteljesebb cica volt

a legméltóságteljesebb cica volt
Tituka 2006-2018 élt 12 évet és 9 hónapot

a legszebb kutyuska

a legszebb kutyuska
Falatka most 10 éves

a legokosabb cica

a legokosabb cica
Szaftika most 10 éves

Keresés ebben a blogban

A következő címkéjű bejegyzések mutatása: paraszti étel. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: paraszti étel. Összes bejegyzés megjelenítése

2020. március 3., kedd

Tejfölös tépett gombuca... Zalából


 
Tejfölös tépett gombuca... zalai paraszti étel
Borbás Marcsi szakácskönyvében találtam.

Hozzávalók:  1 főre
/Ha több főre készítjük arányosan emeljük a tojások számát, a szalonnáét és a tejfölét is természetesen/

10 dkg bármilyen szalonna, amit csak szeretünk, füstölt, húsos a legjobb, kockázva és pörcre sütve
2-3 dl zsíros tejföl
Tészta:
1 tojás
só
liszt amennyit felvesz



A szalonnát jó ropogós pörcre sütöttem egy serpenyőben, majd azon forrón hozzákevertem a tejfölt, szottyosnak kell lennie.
A tojást sóztam és annyi liszttel gyúrtam össze amennyit felvett, kemény tésztagombócnak kell lennie.
Közben odatettem egy fazék sós vizet, amikor forrni kezdett a tésztagombóc egyik felét ellapítottam és nagyjából egyforma darabokat tépkedtem egyenest a forrásban lévő vízbe dobálva, folyamatosan lapítgatva és tépkedve. Amikor mind feljött a víz tetejére, még egy percet főztem, majd szűrőkanállal lecsepegtetve - öblítés nélkül !!! - átmertem a forró tejfölös szalonnához, átkavartam. Azért is írtam, hogy sok tejföl kell, meg hogy szottyosnak kell lennie, mert amikor benne már a tészta, akkor is nagyon szaftos legyen, úgy az igazi.
Csodálatosan finom, egyszerű étel. Abbahagyhatatlan.
Simán kenterbe veri a túrós tésztát is. Mondjuk aki azt szereti, ezt is fogja.

Ez a tépett tészta alkalmas levesbetétnek is, akkor nyilván kisebbre kell tépni.
Alkalmas köretnek is, akkor nagyobbra tépkedjük.

A közben készülő gombalevesbe is ezt tépkedtem kisebb alakzatban...

A második adaggal már mint köretet ettem a maradék zúzapörimhez, isteni így is...


2020. február 11., kedd

Kolbászos tojáspörkölt


 Évek óta készülök rá, valahogy mindig elfelejtődött, pedig állandóan szembe jön velem a neten a különböző csoportokban... legutóbb Gizinél láttam és akkor döntöttem el, hogy most aztán már muszáj megcsinálni. Isteni étel.
Kolbászos tojáspörkölt nokedlivel
Hozzávalók:
1 cs. csípős puszta debreceni kolbász, karikázva
2 db vöröshagyma, apróra kockázva
pirospaprika, só, bors
4 db tojás, keményre főzve, negyedelve
Először is megfőztem a tojásokat, kihűtöttem és megpucoltam, végül mindegyiket négybe vágtam.
A kolbászt karikáztam, kevés olajon jól átpirítottam, majd hozzáadtam a vöröshagymát és összedinszteltem, sóztam, borsoztam, más fűszer nem kell hozzá, mert a kolbász jó csípős és köménymagos is. Meghintettem a pirospaprikával és pici vizet aláöntve pároltam. Amikor jó lett óvatosan beletettem a tojásgerezdeket, ekkor már nem tanácsos kevergetni, maximum rázogatni, össze ne törjem., és kész is.
Nokedli:
2 tojás
só
liszt amennyit felvesz
esetleg nagyon pici víz
Főzővizet odatettem forralni, sóztam.
Bekevertem a nokedlitésztát, majd saját kezűleg egy kanállal a forrásban lévő vízbe szaggattam, majd bő jó pár perces főzés után tálba szűrtem, amibe előzőleg pici zsiradékot tettem, amivel összeforgattam.
Bármilyen hordós savanyúsággal tálalható, most csalamádéval ettem.
Nagyon finom, nagyon egyszerű, igazi paraszti étel.
Kedvenc.

Lehet kolbász nélkül is készíteni, csak a tojással, de akkor az ízes pörköltalapot előtte meg kell párolni, majd zsírjára sütni és a negyedelt főtt tojásokat hozzátenni, innentől csak rázogatni szabad, nehogy a tojás masszává törjön !!!
Nagyon finom, egyszerű, olcsó étel.

kesztés vagy tör


2020. január 7., kedd

Szabógallér leves



Régóta készülök az elkészítésére, igazi szegényes, ötletes, paraszti leves... több elnevezése is van, tájegységenként változó, van ahol görcsleves, van ahol kötött tésztalevesnek hívják, de a tartalom ugyanaz... ezek az ételek nekem a nagy kedvenceim.
Igaz, nálam nincs két egyforma a gallérkák között, és mindegyik kicsit bumfordi is, de nem számít, nekem tetszik így is, és nagyon finom.
Itt megnézhettek egy videót a tökéletes elkészítéséről, az utolsó harmad a levesé...
Kedves nagyon jó ismerősöm Jánossy Alíz újságíró aki készíti, természetesen az övé tökéletes forma.

Az elkészítése egyébként rém egyszerű, az én tésztám valószínű nem lett eléggé vékonyra kinyújtva, mert mindig türelmetlen vagyok, sietek, és túlságosan is megtömtem a töltelékkel, mindig így járok, ha nagyon jót szeretnék készíteni, milyen igaz, hogy a kevesebb több !!!.

Hozzávalók:
kb 10 dkg füstölt szalonna kockázva
1 vöröshagyma kockázva
só, bors, pirospaprika
1-2 tk. paprikakrém, édes és csípős is
A tésztához:
2 tojás
kb. fele-fele arányban rétes ill. finomliszt, annyi amennyit felvesz

Az egészet egy kis leveses fazékban készítettem, a szalonnát pörcre sütöttem, ment hozzá a hagyma, jól összedinszteltem, meghintettem sóval, őrölt borssal és pirospaprikával... félrehúztam hűlni.
/legközelebb zöldséget is dinsztelek hozzá./
Összegyúrtam a tésztának valót majd minden pihentetés nélkül kinyújtottam - nem eléggé - szóval törekedni kell minél vékonyabbra nyújtani.
Az alsó szélén egy mokkáskanállal /én teással/ a töltelékből vékony csíkot raktam, majd hajtottam rajta egyet felfelé /kettőt-hármat is lehet hajtani/, igyekeztem jól lenyomkodni, levágtam, és egy fakanál nyelével kis háromszögeket nyomtam bele /ahogy a hajtoványt is szoktuk vágni/, a videón jól látszik hogyan, majd daraboltam, lisztezett tálcára mentek a kis gallérkák.
Szép sorban az egész tésztát ugyanígy betöltöttem, benyomkodtam és daraboltam. Sok lesz.
Amikor az összes készen volt, akkor a fazékban maradt többire vizet engedtem, annyit amennyi levest szerettem volna és felforraltam, tettem hozzá a kétféle paprikakrémből és persze sót is még.
Amikor felforrt óvatosan beleeresztgettem a gallérkákat és 10 perc alatt készre főztem.
Alig vártam, hogy kóstoljam, olyan amilyenre számítottam, egyszerű de nagyon finom.
Alízé sokkal szebb lett, de ízre tuti az enyém is ugyanolyan finom, mint az övé is lehetett.




2013. január 11., péntek

Kedvenc két levesem ilyenkor télen is... meg minden évszakban is


Na jó nemcsak télen, bármikor...
Nagyon leveses vagyok, rengeteg levest imádok, talán nincs is olyan amelyiket nem szeretném azaz helyesbítek,  minden levest imádok.
De...
Mindközül a legeslegjobban ezt a kettőt, kéthetente valamelyiket mindig megfőzöm, csak úgy magamnak és reggeltől estig eszem, amikor csak az eszembe jut.
Persze aki akar ehet belőle a családomból, de nem nagyon akarnak, csak ritkán, elvétve.
Ők csak évente egyszer.
Ők nem levesesek.
Ők a húst hússal.


Edd meg leves...
A gyerekeimnek mondtam mindig amikor kicsik voltak és kérdezték: anyaaaaaaa mi lesz az ebéd????
Igy vonult be ez a leves családunk történetébe, azért kíváncsi leszek, az unokáimnak, ha lesznek, fogják-e készíteni, mert egészséges, jó zöldséges....
....onnan indult, hogy leveszöldség maradékok mindig vannak itthon, azokat el kell koptatni a spájzból, fagyasztóból,  no és ami csak zöldség található nálunk, abból mind teszek bele, plusz egy maroknyi házi cérnametélt és kész is...
Tulajdonképpen mindig más, mert mindig más maradék zöldség van itthon és mégis ugyanaz...


sárgarépa, karikázva
fehérrépa, szintén karikázva
zeller, pici kockára
karalábé, szintén kis kockákra
kelkáposzta, egy cikkely darabolva
fejeskáposzta, szintén egy cikkely kockázva
zöldborsó
1 db vöröshagyma, egészben
2 gerezd fokhagyma
zellerzöld
petrezselyem
lestyán
borsikafű
só
pici olaj
Levesbetét: egy maréknyi cérnametélt, vagy zabszem, vagy eperlevél tészta, esetleg apró és kemény grízgaluska

Egy fazékban felforrósítom a kevéske olajat, majd rádobom a répákat és addig dinsztelem amíg az olajnak szép sárga színe nem lesz a sárgarépától. Ezután a borsó és tészta kivételével mindent belerakok, átforgatom és felengedem annyi vízzel amennyi levest szeretnék, ill. bőven kell, hogy leve legyen, mert nem főzeléket szeretnék amiben megáll a kanál ugyebár.
Sózom, fűszerezem és bő negyedóráig főzöm forrástól számítva, majd hozzáteszem a zöldborsót és a tésztát. Még 5-10 perc és kész is, lehet tálalni.
Finom, ízletes, fűszeres, egyszerű, gyors, én nagyon szeretem.



Lebbencsleves....
Ez a paraszti gyomromnak kell, imádom, nem is tudnék, de nem is akarnék lemondani róla soha, ha két hétig nincs, már hiányérzetem van, ez is egy tökéletes leves... minden van benne, amit én szeretek....


10-15 dkg füstölt kenyérszalonna vagy kolozsvári húsos vagy mindkettő, kis kockákra
1 vöröshagyma, szintén kis kockákra
1 cs. 25 dkg vékony, házi, nagykockatészta, a gyárilag készítettek nem jók, mert főve olyanok, mint a subaszőnyeg, vastagok. Vékony, házilag gyártott tésztát zöldségeseknél lehet kapni, vagy aki tud maga gyúrja és géppel átnyomja, darabolja
2 szem krumpli, kis kockákra
pici olaj, pirospaprika
só, bors
1 tk. édes anna, vagy erős pista
1 zöldpaprika, sárga vagy hegyes erős nem árt neki, de el is maradhat

A felkockázott szalonnát fazékban, pici olaj hozzáadásával zsírjára sütöm, amikor már jó pörcös szűrőkanállal kiszedem és félreteszem. A szalonnazsírra szórom a tésztát és addig kevergetem, forgatom óvatosan, hogy össze ne törjem, amíg kissé barnásra sül, ha némelyik túl megsülne egy kicsit az nem baj, majd megy mellé a felkockázott vöröshagyma és együtt dinsztelem 1-2 percig, meghintem kevés pirospaprikával, hozzászórom a krumplikockákat és felöntöm bő vízzel, ennek is bő levének kell lennie, mert a tészta sokat felszív majd.
Sózom, borsozom, megy bele a paprikakrém és/vagy a hegyes erős is és felforralom, majd csendes gyöngyözéssel puhára főzöm bő negyedóra alatt.
Tálaláskor beleszórom a sült szalonnapörcöket.
Nagyon finom, melegítő, sültszalonnás, krumplis, sok tésztás.
Egyszerűen imádom.



2010. október 1., péntek

Krumplikása




Krumplikása töpörtyűvel, sült hagymakarikákkal,
tejfölösen...... 4 főre... és Dédi emlékére

A család egy része a Felvidékről származik, Dédiék ezt az ételt is onnan hozták magukkal.
Mindennapos ebéd volt náluk, főleg télen. Annyira szerették, és olyan nagyon megszokott volt, hogy amikor Magyarországra kerültek akkor is sütötték-főzték, sőt életük vége felé nekem  Budapesten tanították meg, hogy ne felejtődjön el.
Az egész család eszi azóta is.
Sok elnevezése van, többek között azt hiszem ezt hívják más vidékeken dödöllének, gancának, gánicának, csak ott zsíros kanállal kiszaggatják, itt meg egyben marad és úgy sütik meg.

1 kg krumpli, hámozva, kockázva
1-2-3 ek. rétesliszt, de jó a finomliszt is
1-2 ek. zsír
2 db közepes vöröshagyma, karikázva, lisztbe forgatva
2-3 maréknyi friss töpörtyű, kis darabokra vágva
tejföl ízlés szerint

A felkockázott burgonyát kevés sós vízben, amennyi épp ellepi, odateszem főni.
A lisztben megforgatott hagymakarikákat kevés disznózsíron aranybarnára sütöm, majd ugyanebben a zsírmaradékban átforgatom és megforrósítom a töpörtyű darabokat is.
Félreteszem és melegen tartom.
Ha puha a krumpli, áttöröm abban a vízben amiben főtt, hozzászórok 1-2 kanál lisztet és a tűzön addig keverem, amíg egynemű nem lesz, míg sűrű masszává válik és bőszen puffog.
Én nem sok lisztet használok, jobban szeretem inkább krumplisabban, mint túlzottan lisztesen.
Tehát, amikor már nehéz kavargatni és nagyokat puffog, abba a tepertőmorzsalékos zsíros serpenyőbe átkanalazom, amiben a töpörtyű és hagyma is sült, ha szükséges előtte forrósítok még egy kanálnyi zsírt a serpenyőben, amin azután a krumplimasszát jól ellapogatom a kanál hátával, egészen a serpenyő pereméig.
Nagy lángon jól megpirítom az alját, jó sült kell legyen.
Lehet mindkét oldalát is lepirítani, megsütni, némi tálakkal való trükközéssel átfordítgatni, visszacsúsztatni, de mi csak az alját szoktuk, tehát az alja ropogós piros lesz, a teteje marad puhán.
Tálaláskor tetszőleges darabot vágok/szeletelek ki belőle, teszem tányérokra, tetejét mindenkinél bőven megszórom forró, ropogós tepertővel és sült hagymakarikákkal majd tejfölt pöttyözök rá.
Eredetileg Dédiék nem tejfölözték, ezt már én találtam ki hozzá, mintegy könnyítésül, mert nehéz, laktató, tömény, igazi téli étel, de nagyon finom.
Fiatalasszony koromban nem is ettem meg, nem is szerettem, pont ezért, sok volt a gyomromnak, de ahogy öregszem úgy egyre jobban és jobban kívánom és egyre sűrűbben készítem.
Igazi, egyszerű, paraszti étel.
A szívem csücske.





2010. május 25., kedd

Lebbencsleves


A kedvenc levesem, nincs rá magyarázat, hogy miért. Csak.

25 dkg nagykocka-tészta /jó a fodros kocka is /
5 dkg füstölt szalonna, felkockázva
1 fej vöröshagyma, apróra vágva
2 db közepes burgonya, kis kockára darabolva
1 zöldpaprika, 1 db paradicsom /ha nincs, nem baj, ezek nélkül is jó lesz a leves /
1 tk. édes anna és 1 tk. erős pista
só, bors, pirospaprika

A szalonnát zsírjára sütöm, pörcöt félre teszem tálalásig, majd a kockatésztát rádobom és addig pirítom, míg megbarnul. Nehogy megégjen! 
Ha már eléggé barna, jöhet mellé a felkockázott hagyma is. Egy-két percig pirítom, megszórom pirospaprikával és felöntöm annyi vízzel, amennyi levest szeretnék. 
Sózom, borsozom, hozzáadom a burgonyát is, meg a paprikakrémeket, 
/ha van, zöldpaprikát és a paradicsomot is / és felforralom.
15 perc főzés szükséges, ennyi idő alatt minden megpuhul.
Ha kell, még utánsózom, mert a tészta és a krumpli is fölveszi.
Kiadós leves, egytál ételnek is jó, de főzelékek, gyümölcsök elé is tökéletes.
Éjjel, nappal, bármikor, akár reggelire is meg tudom enni.
/Különben is szoktam levest reggelizni, ha van itthon maradék előző napról./



2010. május 5., szerda

Nyírségi krumpligombócleves



A mai ebéd a gombócok jegyében telt.
Egyrészt, megcsináltam ezt a levest, amit a Vacsoracsatában láttam, Szakál Miki főzte. Nem bántam meg. Nagyon finom, gyors, egyszerű, jóízű.
Másodiknak túrógombócot csináltam, leírása a receptek címszó alatt megtalálható a blog főoldalán jobbra lent, abc sorrendben.

10 dkg füstölt szalonna, kockára vágva
0,5 kg burgonya, szintén felkockázva
1 szál csípős Gyulai kolbász, karikázva
1 db vörihagyma aprítva, kisebb része a gombóchoz, nagyobb része a leveshez
1 tojás
olaj, liszt, pirospaprika, só,
1 cs. petrezselyem, aprítva

A szalonnát kisütöttem, a pörcöket félretettem.
A burgonyát bő, sós vízben puhára főztem. Amikor kész, leszűrtem, a levét félretettem. 
A burgonyát azon melegében áttörtem, hagytam hűlni.
Mikor már langyos, hozzáütöttem a tojást, az apróra vágott vöröshagyma kisebbik részét, a petrezselyemzöldet, sóztam, borsoztam és annyi lisztet hozzáadtam, amennyit felvett, ez 1-2 evőkanálnyi vol, majd összegyúrtam.
A szalonna kisült zsírjára rádobtam a vöröshagyma többi részét, meg a kolbászkarikákat is, kicsit összedinszteltem, összesütöttem, majd megszórtam kevés pirospaprikával és ráöntöttem a burgonya főzővizét és még vizet, hogy a kellő mennyiség meglegyen. Felforraltam, és a tésztából helyes kis gombócokat formázva belefőztem a levesbe, 10 percig főztem még.
Tálaláskor a szalonnapörcöket is rászórtam és tejfölt is kínáltam mellé.
Szeretem ezeket az egyszerű paraszti ételeket.
Pazar lett.