Először is mindenkinek nagyon köszönöm a kedves jókívánságát, nagyon jó volt olvasgatni, több mint egy hét után, amikor végre leülhetek, szusszanhatok és bekapcsolhattam a gépemet.
Közben antibiotikum hatására végre meggyógyultam, meg az izgalmak hatására is.
Elnézést, hogy nem válaszoltam előbb, de azt sem tudtam fiú vagyok vagy lány, nem volt se gáz, se víz a konyhában egy hétig, pizzákat, meg lángosokat, fagyikat és dinnyéket ettünk, tudjátok milyen az amikor a fürdőszobai tusolóban, vagy egy műanyag lavórban kell elmosogatni ???
És 36 fok árnyékban. Kész téboly.
De vége, végre elkészült a számomra csodaszép kis konyhám /3x4 m-es/, kicsit régies hangulatú, de ehhez a házhoz ez illik, mivel ez egy régies ház.
Nekem valamiért nem tetszenek a modern bútorú konyhák, elnézést attól akinek az tetszik.
Konkrétan ezt néztem ki már több éve, erre vágytam azóta, hogy eldöntöttük, hogy ide költözünk és többé már nem nyaralónak használjuk ezt a házat.
Az én csodálatos férjem valóra váltotta ezt nekem erre a kerek szülinapomra.
Ő tervezte meg, hol mi legyen és aszerint vásárolta meg, szerencsére az összeszerelést szakemberekre bízta, ennyi szerelés baromi fárasztó lett volna, akármilyen ügyes is.
Nem ecsetelem, hogy mekkora rumli volt itt, kosz és összevisszaság egy teljes héten át plusz egy hétvégén, a kipakolás, a régi bútoroktól megszabadulni, a falak kifestése barackszínűre, végre az összeszerelés, ami a szakembereknek 7 teljes óráig tartott, majd a bepakolás, egy csomó minden kiszelektálása, ilyenkor mindig kiderül mennyi felesleges dolgot halmozunk fel, az egyszer még jó lesz valamire dumával, és persze soha semmire.
Szóval irgalmatlanul kidobáltam egy csomó mindent, meg elajándékoztam ismerősöknek, szomszédoknak.
Most a kereső fázisban vagyok, a "mit hová tettem" és az "itt jó lesz ez vajon"-ban, még hiányzik egy-két polc a megfelelő helyről és így a pult is felszabadultabb lesz.
Szóval boldog vagyok, fáradt vagyok, de elégedetten nézegetem az én gyönyörűségemet, egy nagy adag töpörtyűs pogácsával már fel is avattam.
...És még nem beszéltem a gyerekeim ajándékáról, az egy külön bejegyzés lesz, a szívem másik csücske, amikor megkaptam, másnap reggel korán kiosontam és megnéztem nem álmodtam-e, tényleg ott vannak-e, az is természetesen az új konyhához illeszkedik, de majd meglátjátok....
Ilyen volt....
Amikor még nyaralónak használtuk a házat, Budapestről leszaladgálva, jó volt így is, kicsit szedett-vedett, zsúfolt, kerti bútorokkal kiegészítve, Dédi kredencével, de a célnak megfelelt.
Konyhai képeim...
Amikor még dobozban az álomkonyhám...
...és az összeszerelés után közvetlenül...
Ilyen lett...
Konyhai díszeim, képeim...
... immár részben bepakolva, de még semmi nem véglegesen, biztos többször átpakolok amíg megtalálom a legoptimálisabb, kézreálló variációkat.
Most ott tartok, hogy keresek egy pár dolgot, hová tettem, például nem találom a szalvétákat, pedig három csomaggal is van, csak ki tudja hol...
Az asztal és a székek szándékosan nem törtfehér színűek, mert nem kórházi osztályt szerettem volna.
A mosogató hatalmas, öblös kerámia, nem fröcsköl ki a víz, egy kisbabát gond nélkül fürdetni lehetne benne. Ezentúl nem probléma semmilyen tepsi, kukta vagy kocsonyafőző nagy fazék elmosása... ja, és a mosogató mellett palacktartó is van a boroknak...
...és a kedvencem, a tűzhely, a felső gázrózsák, gyufát többé nem kell gyújtani, mert csak egy gombot kell benyomni és begyullad a megfelelő gázrózsa...
... a sütő meg villannyal működik, légkeveréses, grillezni is tud, de egyébként is annyi funkciót tud, hogy egészen elképedtem, hogy mik vannak...
Azt hiszem kicsit könnyebb lesz itt kreatívkodni, sütni-főzni, a derekam nem fog fájni, a hátam beszakadni, mert nem kell iszonyú rossz szögben hajolni mondjuk a zöldségek pucolásánál stb.stb.
.jpg)
