Ez a leves is a felvidéki Dédimama receptje volt, nem hiszem, hogy sokan ismernék, különlegesen finom.
Szegényes levesnek számított, télen akkor főzték amikor a füstölthús már elfogyott a padlásról, vagy böjtös időszakban, vagy nyáron szilva nélkül, a nagy melegben savanykásan, amikor hidegen is lehetett enni.
Emlékszem, amikor először találkoztam ezzel a levessel, a férjem akkor még csak udvarolt nekem, elvitt hozzájuk, a Dédi csak azt kérdezte, kérek-e bablevest, persze kértem, azt hittem a szokásos módon elkészített bablevesről van szó. Kitálalta, én meg nagy szemeket meresztettem a későbbi férjemre, hogy mi az a fekete a levesben, de egyre csak noszogattak kóstoljam csak meg. Majd elájultam, amikor rájöttem, hogy ez a fekete dolog bizony aszaltszilva benne, és a másik nagy meglepetés az volt, hogy ez nagyon finom! Eddig én ilyen párosításról nem is hallottam soha.
25 dkg tarkabab, nem feltétlen kell nagy szeműnek lennie
2-3 gerezd fokhagyma, apróra
1 szál sárgarépa karikázva
1 kis darab zeller
1 szál zellerzöld
zsír/olaj, liszt, tej
egy marék aszaltszilva
pici ecet
A babot vagy beáztatjuk előző este, vagy ha hirtelen felindulásból állunk a főzésnek, akkor odatesszük annyi vízben, amennyi bőven ellepi, felforraljuk és 20 percig erős tűzön főzzük, majd leszűrjük.
Újra feltöltöm a fazekat friss vízzel, újra felforralom, és félig puhára főzöm a babot, amikor majdnem jó hozzáadom a fokhagymát, sárgarépát, zellert és a zöldjét, sózom, borsozom és teljesen puhára főzöm az egészet. Amikor már jó, zsírral/olajjal és liszttel rántást készítek, tejjel engedem fel és berántom a levest vele, ha túlságosan sok levet elfőtt volna, tejjel pótolom ki. Újra felforralom és ekkor teszem hozzá a maréknyi magozott aszaltszilvát. Fél percig hagyom kicsit főni, pici ecettel savanykássá teszem és kész is.
Ez a leves könnyű, bármilyen tésztaétel elé megfelelő.
Nagyon finom.
.jpg)
