A hétvégén annyira jó volt a tepertős pogácsa, meg a kapros-túrós lepény, nem bírtam magammal és tegnap reggel korán megint nekiálltam és ez lett a gulyásleves után.
Gondoltam meglepem a családot, hát sikerült is.
A már szokásos kelt tészta bedagasztva: most a nagy adag
3,2 dl langyos tej
3 tojássárgája
3-4 ek.cukor
1 mk.só
60 dkg liszt
2,5 dkg élesztő, most friss lett belemorzsolva
10 dkg olvasztott vaj a dagasztás vége felé hozzácsorgatva
Forgatáshoz:
20 dkg olvasztott vaj
20 dkg darált dió
10 dkg barna cukor a dióhoz keverve
A géppel bedagasztattam és megkelesztettem.
Utána lisztezett deszkán kézzel szétlapogattam, széthúzogattam és a legkisebb pogácsa szaggatóval kiszúrtam a kis gömböket. Mindet.
Kivajaztam a kis piros zománcos kacsasütő tepsimet - soha nem volt benne kacsa sütve, de annak idején ezen a néven vettem, vagy száz éve, jó 2,5 cm-es pereme van - minden gömböcskét egyenként megforgattam először a vajban, azután a cukros dióban és leraktam egymás mellé közvetlenül. Amikor a tepsi alja megtelt még megszórtam bőven cukros dióval, ezután következett a második réteg ugyanúgy ahogy az első, tetejét itt is meghintettem cukros dióval.
Amikor tele lett, persze hogy megint kimaradt a tésztából egy darab, na abból újfent batyut csavartam, 4 darabot, a tölteléke diókrém lett, a kimaradt olvasztott vajba belekevertem a maradék cukros diót.
Amíg a batyukkal foglalatoskodtam, addig pihent a tészta a tepsin és forrósodott a sütő 180 fokra, végül szép aranybarnára megsütöttem az egészet.
Vaníliakrém pudingporból: nagy adag
1 l tej
1/2 l tejszín
9 ek. cukor lett belekavarva és egyáltalán nem lett nagyon édes
3 tasak oetker vaníliapuding
A tejet a tejszínnel felforraltam, közben a pudingport a cukorral és kevés hideg tejjel simára kevertem és a végén összeforraltam és besűrítettem.
Állandóan kevergetve kihűtöttem, így nem lett bőrös a teteje, de ha nincs időnk kevergetni, akkor egy darab folpackkal kell befedni teljesen, úgy, hogy óvatosan rányomkodni a forró pudingkrém tetejére és hagyni kihűlni, így sem bőrösödik.
Nagyon finom lett, nem is tudom miért ilyen ritkán sütöm, szinte száz évente egyszer, pedig gyors, hamar elkészíthető sütemény.
Egy leves után kiváló második, laktató, sőt vacsora gyanánt az esti filmnézésnél is bedobtunk egy-egy szép adagot, és még a mai kelkáposzta főzelék után is lesz délutáni desszertként, tehát kiadós is.
Na jó, ez tényleg egy nagy adag.
.jpg)
