Fánk minden mennyiségben...

Imádom a fánkot, szalagosan baracklekvárral......

...gömbalakúan, meggylekvárral vagy narancs, vagy eperdzsemmel, mindegy csak jó sok legyen....

nagyon finom, könnyű, foszlós.....

Idén nyáron az összes eltevésem: meggydzsem valamint zölddió likőr és befőtt

Meggydzsem mindössze pár kiló meggyből, ugyanis tavaly sikerült olyan sok mindent, szinte ipari mennyiségben befőznöm, hogy mindenből van még bőven.
Csak a meggylekvárral nem tudok betelni, idén ez a kedvencem.
Pedig a meggymagozásba azt hittem beleőrülök, még egy ilyen borzasztó konyhai tevékenység a világon nincs, mint a magozás. És a körmeim, hetekig tragikusan néztek ki.
De a lekvár utáni vágyakozás azért erősebb volt, így legyűrtem és a szokott módon cukorral összekeverve egy éjszakát állt, majd zselésítővel feltúrbózva, a leírás szerint megfőztem, üvegekbe adagoltam, dunsztoltam.
Egy jó adagot a végén tálba tettem és naponta reggelire, vacsorára, uzsonnára, amikor értem, elkenegettem zsemlére, vajaskenyér tetejére, briósra, mikor mire.
Csodás volt csak úgy magában is.

De a friss meggydzsem a ropogós, friss vajazott zsemlén vagy simán az édes brióson és a kedvenc pirospöttyös bögrémben a hideg tejjel egyenesen isteni párosítás.
Gyerekkoromban  Szepes Mária meséskönyvén nőttem fel a Pöttyös Panni kalandjain, persze azt képzeltem, hogy én vagyok  a hősnő, bár soha senki nem hívott az életben Panninak, de innentől datálódik végzetes és örök vonzalmam a pöttyös holmik iránt, főleg a piros pöttyös és különösen a bögrék a gyengéim, de bármi lehet pöttyös, sőt még a pöttyös ágyneműhuzatot sem vetem meg. 

Zölddió Projektem.
Elkészült életem első  zölddió befőttje,  ez egy kísérlet, mindössze egy befőttesüveggel.
Mert mi van, ha nem ízlik?
Ha igen, jövőre nekiállok, annyi diófánk van, csak győzzem energiával.
Nagymamám, az apai, készített anno ilyesmit, ugyan nem emlékszem az ízére, de arra igen, hogy nála mindig volt. Úgy éreztem, kötelességem megpróbálkozni vele, már csak a családi hagyomány miatt is, no meg a sok dió miatt is. A felbontással még várok.

Folyamatban van életem első zölddió likőrje még érlelés alatt, már a második fázisban, azaz már a fűszerekkel pácolódik újabb egy hónapig.
Az első fázis amikor alkoholban kell áztatni egy hónapig.
Harmadik fázis, amikor cukorsziruppal kell feltuningolni és üvegekbe szűrve lehetőleg karácsonyig várni a kóstolgatással, mert addigra lesz az igazi.
Lehet, hogy nem bírok addig várni, majd meglátom, mert azért kifúrja ám az oldalamat a kíváncsiság.
Mindkét receptet Szepykénél tanulmányoztam és az ő instrukciói szerint készítettem.

Meggydzsem...életemben először

Valamiért megőrülök érte és imádom a meggydzsemmet, ez valami nosztalgikus dolog nálam, biztos a gyerekkoromból jön, régről, valahol ehettem egy nagyon finomat, hol máshol mint a Nagymamámnál.
Nem emlékszem, hogy Anyám valaha is befőzött volna meggyet, ha volt otthon, készen vettük a közértben, az meg nem volt egy csoda.
Mégis van egy ízemlékem róla, édes-savanykás, pikáns, gyümölcsdarabokkal teli, bíborszínű, sűrűn folyós, csodásan mutatott a vajaskenyér tetején.
Hát ezt keresve, ezért álltam neki, mert ilyet akarok enni.
Remélem meg tudom csinálni.
Tehát nekifogtam és elkészítettem, hátha sikerül azt a régi finom ízű dzsemmet megtalálnom, igaz elsőre csak 2 kg-ból,  magozni ennyi is elég volt egyszerre tegnap.
Embertelen egy munka ez a magozás, közben Falatkának énekeltem, mivel körülöttem cirkulált, ő meg úgy nézett rám mintha elment volna az eszem. A végére szép pöttyös lett a pólóm, akárhogy vigyáztam is, csak spriccelt a meggy leve, az ujjaim vége, körmeim tragikusak, de majd egy-két mosogatás és lekopik.
Ez legyen a legkevesebb.
Ha most látna a nagymamám aki híres szakácsnő volt életében, vagy az édesanyám, azt hiszem mindent gondoltak rólam de ezt nem, hogy befőzni fogok egyszer nagymamakorúként és ráadásul élvezettel.

2 kg érett, hibátlan meggy, tisztítva, magozva
1 kg cukor
1/2 kg befőzőcukor
1 tasak zselésítő /2 kg gyümölcshöz/

Mindent úgy csináltam, mint az epernél.
Magozás után rászórtam a cukrokat és egy éjszakát állt, ezalatt levet eresztett.
A befőzőcukorral most próbálkozom először, meglátom mennyit tesz hozzá a végeredményhez.
Ma reggel alaposan kimostam az üvegeket forró mosógatószeres vízben és bőven öblítettem, majd tiszta konyharuhára állítottam szájjal lefelé, a tetőket is.
A gyümölcsöt tűzre raktam, felforraltam és hagytam főni kicsit, néha kevergettem. 20 perc elteltével, levettem a tűzről és belekevertem a zselésítőt, nagyon alaposan elkavartam majd azon forrón belemertem az üvegekbe, lezártam és fejre állítottam mind a hármat. 10 perc elteltével visszafordítottam és azóta is hűl.
Ezeket is majd a kamrába sorakoztatom az eperdzsem mellé.

A jövő héten veszek még két kilót és azt is elkészítem, annyi csak elég lesz a télre.
Szerintem így érdemes befőzni, mindig kis adagokat egyszerre, így legalább nem utálja meg az ember és nem annyira fáradtságos. Legalábbis én így élvezem ezt az egész eltevést.

A legnagyobb projekt még hátravan, a sárgabarack.
Az húzós lesz, mert 10 kg-t szeretnék eltenni, mondjuk kétszerre.
Úgy ki lehet bírni, de milyen mennyei lesz majd télen enni.