Májusi kert

Ilyenkor a legszebb a kert.
A téli hideg és kopárság után csodálatos, ahogy a természet minden évben újra és újra beindul.
Minden kizöldült, kivirágzott, olyan friss, üde, harsogóan zöld a fű, a fákon az összes levél, az új hajtások, a bokrokon a kipattant virágrügyek, melyek körül méhecskék döngicsélnek, melegen süt a nap, de még nem éget. A levegő illatos, fűszeres.
Csodaszép a májusi kert.
A képek korán reggel készültek, ez a kedvenc napszakom.

Megjött a tél !

Erre a látványra ébredtünk ma reggel.
Gyönyörű.

A kert csodaszép lett egy éjszaka alatt.

Pár napja még a novemberi meleg napsütésben fényképeztem ezeket a bokrokat, fákat...

... és a kis ibolyákat.

Az utolsó őszi képek

Szívmelengető képek a kis ibolyákról, ahogy a novemberi napsütésben kivirágoztak, kidugták kis fejüket az avar alól, és micsoda illatuk van. Szerencsénkre az egész kert tele van velük, tavasszal is és most ősszel is.

Azt hiszem ezek az utolsó őszi, napsütéses, derűs képek a kertről. Egyre hidegebb van, egyre feketébb felhők vonulnak az égen, hideg szélrohamok hajlítgatják a fákat, hétvégétől jósolják a havazást, jön az ónos eső, a köd. A télnek is megvan a maga szépsége, de azért nem bánom majd, ha jön a tavasz.

A járókövek között megtelepedett  moha, bársonyosan zöldell a kövek között.

A rózsabokrokon a csipkebogyó, messzire piroslik, jó elesége lesz a madaraknak, ha a hó már mindent eltakar.

Még nyáriasan zöld a fű, nemsokára megfagy, deres, jeges, havas lesz.

Ez pedig a téli ajtódíszem, nekem tetszik.



Dér csípte a kertet...

Fagyos, hideg hajnal után felkel a nap, még eltünteti a dércsípte nyomokat, de addig is fehér lett minden.

Befagyott a víz az esővizes hordóban.
Jön a tél.