Ribizlilekvár

Na, meg van ez is. Szépen telik a kamra polca, sorakoznak a lekvárjaim, minden nap büszkeséggel nézegetem a nagy "művem".
Nem készítettem sokat, csak ezt a három üveget, ami a képen is látszik, ribizliből ennyi most elég, a többit megettük, imádom simán lecukrozva is, gyümölcsrizsben, piskótán vaníliakrémben.
Csak a pucolása ne lenne. Kész téboly.

Villával szemezgettem le az összeset, közben csendben káromkodtam.
Bár azt a módszert vetettem be, hogy akár eltarthat egész nap is, nem kerget a tatár, félóránként abbahagytam és egy kicsit mással foglalkoztam, hogy ne bolonduljak meg.
Szörnyen unalmas, ezáltal fárasztó tevékenység, legalábbis nekem.
Van aki örömmel végzi???

A szokásos módon, a dzsemmesítő zacskójának hátoldalán szereplő utasítás szerint csináltam mindent, direkt azt szerettem volna, hogy zömmel egyben maradjanak a szemek, így is lett.
A végén megkóstoltam, finom, picit savanykás ízű lett.
Télen milyen jó lesz vajaskenyérre kenve, vagy süteményekbe.