Nagy öröm ért Duende jóvoltából, aki a Szellem a fazékban blog szerzője, aki vette a fáradtságot és volt oly kedves, hogy beszerezte nekem a szezon szinte utolsó adag savanyított kerekrépáját, hogy megkóstolhassam és kipróbálhassam a belőle főzött füstölthúsos, húsgombócos, töltöttkáposztaszerű egytálételt, amit a blogján már megcsodáltam a zala ízei címszó alatt, valamint olvashatom, erről az ország konyháinak nagy részén ismeretlen zöldségről írott könyvet, Imrei Ferenc tolmácsolásában. Persze a zalai konyhákban, valamint a mezőgazdaságban ez a kerekrépa nem ismeretlen, kár hogy csak ott, mint ahogy a könyvből ezt megtudtam, nagyon egészséges, tápláló, gazdag ízvilágú, de könnyebben emészthető például a káposztánál. Érzékeny gyomrúak, epebajosok esetében ez nem mindegy. Nyersen megkóstolva enyhén retekre emlékeztető, annak csípőssége nélkül, az íze. Kellemesen savanykás, kilószám lehetne enni így is.
A csomagban volt még tökmagliszt, amiről soha nem is hallottam, hogy létezik, kicsiny ország vagyunk és milyen érdekes, hogy egyik megyénkben ilyen finomságok vannak, persze lehet, hogy ez köztudomású csak én vagyok tudatlan a témában, valamint házi készítésű szilvalekvár, és levendula méz, ami számomra szintén különleges ínyencség.
Duende nagyon köszönöm ezeket a finomságokat és annyira örülök, hogy a következő napokban a blogomon láthatóak lesznek a belőlük készült különleges ételek.
.jpg)
