a legméltóságteljesebb cica volt

a legméltóságteljesebb cica volt
Tituka 2006-2018 élt 12 évet és 9 hónapot

a legszebb kutyuska

a legszebb kutyuska
Falatka most 9 éves

a legokosabb cica

a legokosabb cica
Szaftika most 10 éves

Keresés ebben a blogban

2010. október 1., péntek

Krumplikása




Krumplikása töpörtyűvel, sült hagymakarikákkal,
tejfölösen...... 4 főre... és Dédi emlékére

A család egy része a Felvidékről származik, Dédiék ezt az ételt is onnan hozták magukkal.
Mindennapos ebéd volt náluk, főleg télen. Annyira szerették, és olyan nagyon megszokott volt, hogy amikor Magyarországra kerültek akkor is sütötték-főzték, sőt életük vége felé nekem  Budapesten tanították meg, hogy ne felejtődjön el.
Az egész család eszi azóta is.
Sok elnevezése van, többek között azt hiszem ezt hívják más vidékeken dödöllének, gancának, gánicának, csak ott zsíros kanállal kiszaggatják, itt meg egyben marad és úgy sütik meg.

1 kg krumpli, hámozva, kockázva
1-2-3 ek. rétesliszt, de jó a finomliszt is
1-2 ek. zsír
2 db közepes vöröshagyma, karikázva, lisztbe forgatva
2-3 maréknyi friss töpörtyű, kis darabokra vágva
tejföl ízlés szerint

A felkockázott burgonyát kevés sós vízben, amennyi épp ellepi, odateszem főni.
A lisztben megforgatott hagymakarikákat kevés disznózsíron aranybarnára sütöm, majd ugyanebben a zsírmaradékban átforgatom és megforrósítom a töpörtyű darabokat is.
Félreteszem és melegen tartom.
Ha puha a krumpli, áttöröm abban a vízben amiben főtt, hozzászórok 1-2 kanál lisztet és a tűzön addig keverem, amíg egynemű nem lesz, míg sűrű masszává válik és bőszen puffog.
Én nem sok lisztet használok, jobban szeretem inkább krumplisabban, mint túlzottan lisztesen.
Tehát, amikor már nehéz kavargatni és nagyokat puffog, abba a tepertőmorzsalékos zsíros serpenyőbe átkanalazom, amiben a töpörtyű és hagyma is sült, ha szükséges előtte forrósítok még egy kanálnyi zsírt a serpenyőben, amin azután a krumplimasszát jól ellapogatom a kanál hátával, egészen a serpenyő pereméig.
Nagy lángon jól megpirítom az alját, jó sült kell legyen.
Lehet mindkét oldalát is lepirítani, megsütni, némi tálakkal való trükközéssel átfordítgatni, visszacsúsztatni, de mi csak az alját szoktuk, tehát az alja ropogós piros lesz, a teteje marad puhán.
Tálaláskor tetszőleges darabot vágok/szeletelek ki belőle, teszem tányérokra, tetejét mindenkinél bőven megszórom forró, ropogós tepertővel és sült hagymakarikákkal majd tejfölt pöttyözök rá.
Eredetileg Dédiék nem tejfölözték, ezt már én találtam ki hozzá, mintegy könnyítésül, mert nehéz, laktató, tömény, igazi téli étel, de nagyon finom.
Fiatalasszony koromban nem is ettem meg, nem is szerettem, pont ezért, sok volt a gyomromnak, de ahogy öregszem úgy egyre jobban és jobban kívánom és egyre sűrűbben készítem.
Igazi, egyszerű, paraszti étel.
A szívem csücske.





2 megjegyzés:

  1. Én is szeretem gyerekkorom óta (azóta fél évszázad is eltelt már) Szerintem ez ugyanaz, mint a ma divatos dödölle.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Éva pont ugyanaz, csak mifelénk nem kanállal szaggatták zsírba, hanem így egyben terítették és sütötték jól meg az alját serpenyőben. Valami isteni étel a sok sült hagymával és sült tepertővel, ráadásul nem is egy drága étel:-))))

      Törlés