a legméltóságteljesebb cica

a legméltóságteljesebb cica
Tituka most 11 éves

a legszebb kutyuska

a legszebb kutyuska
Falatka most 7 éves

a legokosabb cica

a legokosabb cica
Szaftika most 8 éves

Keresés ebben a blogban

2015. szeptember 8., kedd

Itt a körtelekvár, körtekompót és a szilvadzsem...



Körtelekvár...
Eddig még soha nem is ettem, nem is láttam körtelekvárt sehol, az eddigi években kompótnak tettem el csak, de mivel idén szokatlanul sok körténk termett és mivel enni nem valami zamatos ízű körtefajtánk van, de kompótnak-lekvárnak érdemes befőzni, eltenni, mert nagyon finom, ezentúl minden évben be is fogom főzni.
Az előírt gyümölcsmennyiséget /pucolva, darabolva/ összekevertem az előírt mennyiségű cukorral, majd felforraltam, pár percig kevergetve főztem, amíg a cukor felolvadt, levettem a tűzről, botmixerrel kicsit pürésítettem, de nem nagyon, hagytam, hogy maradjanak darabok is, végül egy tálkába kivett lekváradagot összekevertem a dzsemfix-el, simára keverve hozzáadtam az egészhez, újra felforraltam, 3 percig hagytam zubogni, majd tisztára mosott üvegekbe mertem a forró lekvárt, celofán ment rá és a csavaros tető, 10 percre fejreállítva, végül a takarók közé szárazdunsztba kihűlésig.
/a befőzőlábasomat a végén kinyalogattam, innen tudom, hogy mennyire finom lett/


Körtekompót... ez az adag csak a fele annak, amennyit eltettem, télen majd kacsa és egyéb sültek mellé csodafinom lesz, én legalábbis nagyon szeretem...
Itt cukorszirupot főztem vízzel és fűszerekkel /szegfűszeg, fahéj, szegfűbors, mézes fűszerkeverék/ízlés szerinti édesre, beletettem a körtedarabokat, egyet forraltam és már mertem is át a tiszta üvegekbe, megint celofán rá és a csavaros tető - itt nem alkalmazom a fejreállítást, mert felesleges - egyből ment a szárazdunsztba.


 ... ez a pár darab gyümölcs már csak a maradék... amit meghagytam enni... például vajas zsömléhez egészen kiváló...



Szilvadzsem...
Itt is ugyanaz a technika érvényesült, mint a körtelekvárnál, itt a szilvát jobban darabosra hagytam, viszont nem dzsemfixet használtam, hanem a speciálisan szilvára szóló sűrítőport, csodaszép színű és illatú dzsem lett... alig várom a kóstolást...
/a befőzőlábast itt is kinyalogattam a végén, muszáj meózni, nagyon finom lett/


Most jön egy kis pihenés, de még vár rám a birsalma, kompótnak és sajtnak, és egyéb almák befőzése lekvárnak, de egészen biztosan fagyasztok is le reszelve, cukorral-fahéjjal elkeverve, fagylaltosdobozokba adagolva, ahogy az elmúlt években is, isteni lesz a téli almáspitékbe, almás-mákos rétesekbe, mert már látszik, hogy almánk is sok lesz.

4 megjegyzés:

  1. Kedves Anikó!
    Nem vagyok nagy kommentelő (mondhatnám, egyáltalán nem), de most úgy érzem, muszáj leírnom az alábbiakat:

    Kb. 40 éve főzök-sütök, nagy családom van, szeretik, amit készítek. Az alapokat a Nagymamámtól tanultam, de természetesen a kezdetben én is készítettem ehetetlen zöldborsó főzeléket, töltött csirkét - csodálkoztam, hogy Nagymama miért sütötte, locsolta sokáig, nekem 20 perc alatt megpirult :) - , stb., aztán lassan "mindent" megtanultam. De tanulok azóta is, nagyon sokat Tőled. Nagyon szeretem az oldaladat, sokszor-sokszor rákattintok. GRATULÁLOK! Így, csupa nagybetűvel, mert minden, amit innen "lopok" nagyon finom. Most keverem a vaníliás-mazsolás kuglófot, a kenyérsütő dagasztja a zsemle tésztáját, közben készült a körtebefőtt. Köszönöm! Szeretettel ölellek: Márti

    VálaszTörlés
  2. Márti, nagyon-nagyon köszönöm amit leírtál nekem, meg vagyok hatódva teljesen, nagyon jólestek kedves szavaid, ezért érdemes írnom ezt a blogot, ezért van értelme, nagyon boldog vagyok. Vigyél is minden receptemet, ami csak tetszik, hogy sok örömöt szerezhess a családodnak, mert én is ezért csinálom elsősorban, a családomért, a gyerekeimért, aztán meg a magam örömére, tudod, nyugdíjasként ez a legkedvesebb foglalatosságom a könyvolvasás után, egyszerűen imádom csinálni, szívvel-lélekkel.
    Én is üdvözöllek szeretettel és ha bármi gondod lenne valamelyik receptemmel, csak írj, boldogan válaszolok.
    További jó sütést-főzést Neked:-)))

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Az olvasás nekem is olyan, mint a levegő - nem tudok nélküle élni. Bár mostanában nagyon kevés időm/erőm marad: 92 éves súlyosan demens Édesanyám teljes ellátása, a kert valamilyen szintű rendben tartása, a főzés, takarítás, mosás, stb. szinte minden energiámat felemészti. Mikor nyugdíjba mentem, azt gondoltam, most jön el az én időm, mennyi mindent fogok tudni csinálni, aztán az Élet felülírta a vágyaimat (megint). A legborzasztóbb az egészben azt látni, hogy az én okos, művelt, magára (is) sokat adó Anyám mivé vált. Ne haragudj a panaszkodásért, de ez most valahogy kijött belőlem. Mindent köszönök: Márti

      Törlés
    2. Dehogy haragszom Márti, megtisztelsz, hogy beavatsz a problémáidba, bizony rengeteg a dolgunk nyugdíjasként is, Édesanyádat végtelenül sajnálom, de mégjobban téged, tudom mit jelent szembesülni ezekkel a az eseményekkel, az én Édesanyám 10 éve halt meg rákban, és még az volt a nagy "szerencsém", hogy az utolsó évét vele tölthettem, mert pont akkorra lettem munkanélküli /állást persze 50 évesen nem találtam, mert speciálisan az egész életemet az idegenforgalomban töltöttem, ott is inkább felvettek egy fiatalt kevés pénzért, minthogy egy idősebb szakembert sokkal többért alkalmazzanak/, így ráértem naponta ott lenni a szüleimnél, gondozni az Édesanyámat, kezelésekre hordani, az utolsó heteit-napjait meg végig vele lenni. Az Édesapámat pedig tavaly, 2014 februárjában vesztettem el, ő viszont Anyám halála óta velünk lakott, szóval őt is tudtam gondozni, neki hála az égnek semmi baja nem volt, 86 évesen egyszer csak egy hét alatt legyengült és csendben meghalt. Unokám még nincs, így azóta ráérek jobban a kedvteléseimmel foglalkozni. Szóval sok erőt és energiát kívánok neked, próbálj a kevés szabadidődben magadra koncentrálni, valamennyire pihenni, erőt gyűjteni, nem egyszerű, de muszáj, hogy bírni tudd ami még hátra van. Főleg ne akarj mindenben megfelelni, nem baj, ha olykor "szalad" a ház, a kert, mindig arra gondolj, hogy ezek nem igazán fontos dolgok, mindegy mikor végzed el, néha kérj segítséget a gyerekeidtől /ha vannak/, hogy tudj egy kicsit kikapcsolódni, regenerálódni, egyszerűen muszáj magadra is időt szorítani, jobban is fogod bírni a további strapákat.
      Remélem nem veszed rossz néven a tanácsaimat, biztos vagyok benne ezeket tudod is, de feltétlen alkalmazd is, a saját érdekedben, mert élni kell, továbblépni kell, akkor is ha nehéz.
      Szívemből kívánok neked minden jót :-))))

      Törlés