a legméltóságteljesebb cica

a legméltóságteljesebb cica
Tituka most 11 éves

a legszebb kutyuska

a legszebb kutyuska
Falatka most 7 éves

a legokosabb cica

a legokosabb cica
Szaftika most 8 éves

Keresés ebben a blogban

2011. június 7., kedd

Eperlekvár



Huhhh, túl vagyok rajta. A rebarbara csak ujjgyakorlat volt, a nagyágyúk most jönnek.

Befőztem 4 kg epret, összesen 6 kg-ot vettem, de abból rögtön megettünk 2 kg-t, na jó másfelet, felet eldugtam a hűtőbe, holnap is nap lesz.
Nagyon finom, édes, nagyszemű, érett, friss eper volt.
Korán hajnalban már mértem, mostam, csumáztam, daraboltam, nem nagyon csakúgy nagyjából, szeretem, ha darabos marad a gyümölcs.
Semmi extra ízesítés, semmi bazsalikom, bodzavirág, chili, levendula és még ki tudja hányféle variációt látok a blogokon, én konzervatívan magában szeretem az eperlekvárt cukorral, a hagyományos módon, ahogy a nagymamám is készítette, meg ahogy az ő nagymamája is száz éve. Szerintem ez az igazi.
Ami modernség van benne, az a dzsem zselésítő, mert így nem kell órákig főzni a cukorral.
Igy délután kettőre kész is voltam az egésszel.
Télen majd milyen isteni lesz kenyérre kenegetni, már ha még marad akkorra, mert könnyen lehet, hogy elkopik.
Szeretjük enni, kenni a friss lekvárokat, nem úgy, mint az anyai nagymamámnál annak idején, aki bizony nem engedte csak a régit, az előző évit enni. Ebből a szempontból könyörtelen és hajthatatlan volt.
Pedig micsoda körte és cseresznyekompótja, rumos meggye, micsoda lekvárjai voltak.
Bezzeg a másik nagyanyám, az apai, ő a spájzba az üvegek mellé kiskanalat készített, ha mentünk hozzá betuszkolt azzal, hogy egyek-vegyek mindenből, amit csak megkívánok.
Fiatalkorában sokat éhezett, cseléd volt "úri" házaknál, ahol mindent elzártak a személyzet elől, és ő mindig éhes volt. Akkor fogadta meg: az ő gyerekei, unokái, nála bármit, bármikor megehetnek.
Nála találkoztam először a zöld dióval, olyan szörpjei, édesalma zseléje és málnalekvárja volt, hogy ihaj.





4 kg tisztított, lemért eper
2 kg cukor
1 citrom reszelt héja
3 tasak Knorr dzsem zselésítő (mindegy melyik típus, mind jó/


Nagy, épp zománcú lábasba beleöntöttem először 2 kg gyümölcsöt, megszórtam 1 kg cukorral, erre raktam a következő 2 kg epret, majd rászórtam megint 1 kg cukrot. Hagytam 1-2 órát állni.
Mindent a zselésítőzacskón leírtak szerint csináltam szóról szóra.
Amíg állt levet levet eresztett. Ezután ráreszeltem a citromhéjat és elkevertem az egészet.
Tűzre raktam és felforraltam. A forrástól számítva 15 percig főztem erős lángon, természetesen állandóan kevergetve majd levettem a tűzről és belekevertem a 3 tasak zselésítőt, sokáig kevergettem, hogy egyenletesen feloldódjon, elkeveredjen.
Azon forrón üvegekbe mertem színültig, rácsavartam a tetejüket és fejre állítottam 10 percre.
Majd visszafordítottam és hagytam kihűlni. Mehet a kamrába.
Természetesen megkóstoltam, nagyon-nagyon finom lett.

Holnap zöldborsó pucolás és levesfőzés lesz.
És majd jön a meggy kb 4-5 kg és a sárgabaracklekvár befőzése, abból legalább 10 kg kell és minimum 20 üveg,  hogy jövő ilyenkorig bőven legyen, nálunk ennyi fogy egy év alatt.


4 megjegyzés:

  1. Én pénteken csináltam meg az eperlekvárt, majdnem annyit én is - 3,5 kg volt a tisztított gyümölcs. Én is hagyományosan főzöm, abszolút, még dzsemfixet sem használok. Jó egy órát rotyogtattam a rusztikusra darabolt epret, a cukrot pedig csak a végén tettem bele, hagytam elolvadni, újra felforrni és készen is volt. Imádom én is, és a két évvel ezelőtti készletem már kimerült. Tavaly meg nem lehetett eltenni, mert olyan rossz év volt... Úgyhogy idén én sem hagyhattam ki. Most jön a ribizli, málna, meggy és a cseresznye lecukrozva rétesekhez. Aztán a sárgabarack, tavaly abból sem tudtam eltenni. Mindent abszolút hagyományosan teszek el, én is a régimódi lekvárokat szeretem. :) A rebarbarád isteni lehet, én is nagyon szeretem. Hugomék kertjében van 2-3 hatalmas nagy tő. :)

    VálaszTörlés
  2. De szépek lettek, biztosan finomak is nagyon!:-)

    VálaszTörlés
  3. Anikó, gratulálok, pörgős napod lehetett:) ez nekem már nagyüzem kategóriába fut bele. Egyébként, el vagyok akadva a rebarbaránál. Olyan meggyőzően írtál róla, hogy én is szívesen megkóstolnám, de azt sem tudom, hol keressem. A legjobb az lenne, ha tényleg a kertben nőne egy tő, és azt ápolgatni évről évre.
    Elképzelem a nagymamáidat, hát, ez a kiskanalas történet nagyon megható!

    VálaszTörlés
  4. Duende, meggyet szeretnék még nagyon eltenni, soha nem csináltam, dzsemnek, a sárgabarackon kívül persze.
    A rebarbara nagyon finom, nem gondoltam volna, most próbálok tövet szerezni egy ismerőstől:-)))

    Yoen, a piacon vettem a rebarbarát, tíz szál volt egy csomagban, nem mertem többet elsőre, mert fogalmam nem volt milyen, nos kiderült klassz, nagyon finom, kevesebb cukorral fogom legközelebb, nem az 1:1 leosztásban, a kerti tőnek az az előnye, hogy semmit nem kell csinálni vele, csak nő mint a sóska, ráadásul hatalmas szép bokor lesz, nagy lapulevelekkel, amik enyhén mérgezőek ugyan, el kell dobni, csak a szárat felhasználni.
    A nagymamáim nagyon édesek voltak, mindketten kövérek, jókedélyűek voltak, az anyai isteni szakácsnő volt, az apai borzasztóan rosszul főzött, emlékszem a zöldbabfőzelékében megállt a kanál, annyira rántásos volt, de a legjobb az volt, hogy egy fatalista volt, semmin nem izgatta magát, ha nem sikerült valami, hát édes istenem, majd legközelebb jobb lesz, a papával is szerencséje volt, nagypapa annyira szerette egy életen át /5 gyermeket neveltek fel/, mindegy volt mit és hogy főzött, bármit megevett, sőt még meg is dícsérte:-))))

    Nelli, nagyon finom lett, maradt ki fél üvegnyi, azt kenegetem, nyalogatom tegnap óta,
    muszáj kóstolgatni, imádom:-))))

    VálaszTörlés