Huhhh, túl vagyok rajta. A rebarbara csak ujjgyakorlat volt, a nagyágyúk most jönnek.
Befőztem 4 kg epret, összesen 6 kg-ot vettem, de abból rögtön megettünk 2 kg-t, na jó másfelet, felet eldugtam a hűtőbe, holnap is nap lesz.
Nagyon finom, édes, nagyszemű, érett, friss eper volt.
Korán hajnalban már mértem, mostam, csumáztam, daraboltam, nem nagyon csakúgy nagyjából, szeretem, ha darabos marad a gyümölcs.
Semmi extra ízesítés, semmi bazsalikom, bodzavirág, chili, levendula és még ki tudja hányféle variációt látok a blogokon, én konzervatívan magában szeretem az eperlekvárt cukorral, a hagyományos módon, ahogy a nagymamám is készítette, meg ahogy az ő nagymamája is száz éve. Szerintem ez az igazi.
Ami modernség van benne, az a dzsem zselésítő, mert így nem kell órákig főzni a cukorral.
Igy délután kettőre kész is voltam az egésszel.
Télen majd milyen isteni lesz kenyérre kenegetni, már ha még marad akkorra, mert könnyen lehet, hogy elkopik.
Szeretjük enni, kenni a friss lekvárokat, nem úgy, mint az anyai nagymamámnál annak idején, aki bizony nem engedte csak a régit, az előző évit enni. Ebből a szempontból könyörtelen és hajthatatlan volt.
Pedig micsoda körte és cseresznyekompótja, rumos meggye, micsoda lekvárjai voltak.
Bezzeg a másik nagyanyám, az apai, ő a spájzba az üvegek mellé kiskanalat készített, ha mentünk hozzá betuszkolt azzal, hogy egyek-vegyek mindenből, amit csak megkívánok.
Fiatalkorában sokat éhezett, cseléd volt "úri" házaknál, ahol mindent elzártak a személyzet elől, és ő mindig éhes volt. Akkor fogadta meg: az ő gyerekei, unokái, nála bármit, bármikor megehetnek.
Nála találkoztam először a zöld dióval, olyan szörpjei, édesalma zseléje és málnalekvárja volt, hogy ihaj.
4 kg tisztított, lemért eper
2 kg cukor
1 citrom reszelt héja
3 tasak Knorr dzsem zselésítő (mindegy melyik típus, mind jó/
Mindent a zselésítőzacskón leírtak szerint csináltam szóról szóra.
Amíg állt levet levet eresztett. Ezután ráreszeltem a citromhéjat és elkevertem az egészet.
Tűzre raktam és felforraltam. A forrástól számítva 15 percig főztem erős lángon, természetesen állandóan kevergetve majd levettem a tűzről és belekevertem a 3 tasak zselésítőt, sokáig kevergettem, hogy egyenletesen feloldódjon, elkeveredjen.
Azon forrón üvegekbe mertem színültig, rácsavartam a tetejüket és fejre állítottam 10 percre.
Majd visszafordítottam és hagytam kihűlni. Mehet a kamrába.
Természetesen megkóstoltam, nagyon-nagyon finom lett.
Holnap zöldborsó pucolás és levesfőzés lesz.
És majd jön a meggy kb 4-5 kg és a sárgabaracklekvár befőzése, abból legalább 10 kg kell és minimum 20 üveg, hogy jövő ilyenkorig bőven legyen, nálunk ennyi fogy egy év alatt.
.JPG)
.JPG)
.JPG)
Én pénteken csináltam meg az eperlekvárt, majdnem annyit én is - 3,5 kg volt a tisztított gyümölcs. Én is hagyományosan főzöm, abszolút, még dzsemfixet sem használok. Jó egy órát rotyogtattam a rusztikusra darabolt epret, a cukrot pedig csak a végén tettem bele, hagytam elolvadni, újra felforrni és készen is volt. Imádom én is, és a két évvel ezelőtti készletem már kimerült. Tavaly meg nem lehetett eltenni, mert olyan rossz év volt... Úgyhogy idén én sem hagyhattam ki. Most jön a ribizli, málna, meggy és a cseresznye lecukrozva rétesekhez. Aztán a sárgabarack, tavaly abból sem tudtam eltenni. Mindent abszolút hagyományosan teszek el, én is a régimódi lekvárokat szeretem. :) A rebarbarád isteni lehet, én is nagyon szeretem. Hugomék kertjében van 2-3 hatalmas nagy tő. :)
VálaszTörlésDe szépek lettek, biztosan finomak is nagyon!:-)
VálaszTörlésAnikó, gratulálok, pörgős napod lehetett:) ez nekem már nagyüzem kategóriába fut bele. Egyébként, el vagyok akadva a rebarbaránál. Olyan meggyőzően írtál róla, hogy én is szívesen megkóstolnám, de azt sem tudom, hol keressem. A legjobb az lenne, ha tényleg a kertben nőne egy tő, és azt ápolgatni évről évre.
VálaszTörlésElképzelem a nagymamáidat, hát, ez a kiskanalas történet nagyon megható!
Duende, meggyet szeretnék még nagyon eltenni, soha nem csináltam, dzsemnek, a sárgabarackon kívül persze.
VálaszTörlésA rebarbara nagyon finom, nem gondoltam volna, most próbálok tövet szerezni egy ismerőstől:-)))
Yoen, a piacon vettem a rebarbarát, tíz szál volt egy csomagban, nem mertem többet elsőre, mert fogalmam nem volt milyen, nos kiderült klassz, nagyon finom, kevesebb cukorral fogom legközelebb, nem az 1:1 leosztásban, a kerti tőnek az az előnye, hogy semmit nem kell csinálni vele, csak nő mint a sóska, ráadásul hatalmas szép bokor lesz, nagy lapulevelekkel, amik enyhén mérgezőek ugyan, el kell dobni, csak a szárat felhasználni.
A nagymamáim nagyon édesek voltak, mindketten kövérek, jókedélyűek voltak, az anyai isteni szakácsnő volt, az apai borzasztóan rosszul főzött, emlékszem a zöldbabfőzelékében megállt a kanál, annyira rántásos volt, de a legjobb az volt, hogy egy fatalista volt, semmin nem izgatta magát, ha nem sikerült valami, hát édes istenem, majd legközelebb jobb lesz, a papával is szerencséje volt, nagypapa annyira szerette egy életen át /5 gyermeket neveltek fel/, mindegy volt mit és hogy főzött, bármit megevett, sőt még meg is dícsérte:-))))
Nelli, nagyon finom lett, maradt ki fél üvegnyi, azt kenegetem, nyalogatom tegnap óta,
muszáj kóstolgatni, imádom:-))))