a legméltóságteljesebb cica

a legméltóságteljesebb cica
Tituka most 11 éves

a legszebb kutyuska

a legszebb kutyuska
Falatka most 7 éves

a legokosabb cica

a legokosabb cica
Szaftika most 8 éves

Keresés ebben a blogban

2014. szeptember 10., szerda

Fűszeres sült tarjaszeletek... kelkáposztakörettel... kakastaréjjal...


Megünnepeltük kettesben, hogy túléltük a festést, meg a velejáró rumlit és újra rend, tisztaság van a házban.
Cicukáim is megnyugodhattak a teljes zavarodottság után, végre megint mindenki a megszokott helyén ejtőzhet, Falattal együtt.
Ma már Csini és Szafti boldogan birkózott és kergetőzött, úgy ahogy minden nap megszokták.

Na lássuk a finom ebédünket, igazság szerint esős, hűvös időre készültem, ahhoz képest - hála az égnek - itt eddig még egy csepp eső nem esett, igaz ma már a nap sem süt - nem úgy mint tegnap, amikor is képeken megörökítettem - viszont kellemes meleg van.
Nem mondom, hogy könnyű ebédünk volt, de nagyon jól esett ez a kimondottan testes, hogynemondjam férfias menüsor, no meg utána egy jó pohár hideg sör.
Finom volt.
Holnap majd egy könnyedebb finomsággal jövök.
Egy nagy-nagy kedvencemmel.

Ma ezek készültek:

Húsleves kacsanyakkal, csirkeaprólékkal





Fokhagymás, köményes ropogósra sült tarjaszeletek...








... és köretnek... Kelkáposztacsíkok fokhagymásan, köményesen... kakastaréjjal...




itt még minden nyersen... sütés előtt...


A húst felszeltem, de a szeleteket nem vágtam végig, a szeletek közé tettem rengeteg fokhagymalapkát, megszórtam köménnyel, sóval, borssal és zsírt kanalaztam rá, így ment a sütőbe 180 fokra, majd egy idő múltán amikor puhára párolódott, na akkor vágtam tényleges szeletekre, majd jó ropogós pirosra sütöttem, 200 fokon.
Fólia alatt pihent amíg a köret is elkészült.


A kelkáposzta fejet, jó közepes nagyságú volt, megfelelő tisztítás után jó ujjnyira felszeleteltem, tepsiben egymás mellé fektettem, meghintettem sóval, borssal, egész köménnyel, meg jó sok fokhagymalapkával, öntöttem alá fél dl vizet, majd minden szeletre egy-egy szalonnaszeletet helyeztem, amit előtte a bőréig bevágtam. A kisülő szalonnazsíron sült és párolódott a kelkáposzta.
Együtt a ropogósra sült kakastaréjjal nem mondom, hogy egy kímélő étel, de hogy nagyon finom azt garantálom.
Megjegyzem ez önálló fogásnak is tökéletes, már készítettem így is, csak akkor bőven tejfölöztem.

Fejeskáposztával ugyanez, ugyanígy készítve szintén csúcsfinom, köretként is, meg egytálként is.
Azoknak akik káposzta/kelkáposzta rajongók, mint ahogy mi azok vagyunk.



7 megjegyzés:

  1. Hát tudtok ünnepelni , nem-mondom , van ebben valami dzsentri elegancia ha meg nem sértelek , ezt az életérzést / ízek kavalkádja / nem tudtam másképp kifejezni , mert posztszocializmust csaknem mondhatok , netán neokonzervativizmust kellene emlegetnem ,mert manapság már ilyen nemigen fordul elő egy polgári konyhában ,csak olyan bőrétől megfosztott száraz sült tápos csirkemellek és társaik , pulykák meg egyebek !

    VálaszTörlés
  2. Eszünk mi mindent, bár tápos csirkét nem nagyon, mert szabadon tartott, kukoricadarát evett csirkéket vásárolok általában egyszerre 10 db-ot, konyhakészen, aztán itthon adagolom szét, így sokáig nem probléma a finom csirkehús, pulykát nagyon ritkán és csak a combját sütve vagy a mellét rántva esszük, de nekünk eléggé ízetlen, nagyon erősen kell fűszerezni, hogy egyáltalán gusztusos legyen. Imádjuk a sertéshúst, minden részét, a körmöt, csülköt is, rendszeresen készítem is, a marhahúst is nagyon, a drágább részeit ritkábban veszem, de az olcsóbbakat rendszeresen, sőt még nyulat is veszek, egyre sűrűbben, mert egészséges, paprikásnak, levesnek, majorannásan lesütve, szóval változatosan. nem sértődöm meg, valóban szerünk enni, imádjuk az ízek kavalkádját, ez igaz ránk az biztos, ha hiszed, ha nem, sűrűn van főzelék, üresen csak kenyérrel, sűrűn van dúsabb leves valami sütivel utána, sok-sok tésztaétel, lecsó minden formájában, belsőségből pl. csak a májat szeretjük, de abból is egyre gyakrabban készítem csirkemájból a resztelt májat, a többi belsőség nálunk nem megy, nem szeretjük és a tenger gyümölcseit sem esszük meg, ill. én nem eszem és az egyik gyerekem se, így a család többi tagjának étterembe kell menni, ha ilyet szeretnének, vagy külföldi utak során laknak be belőle, mert engem a hideg is kiráz már a látványától is.
    Halat nem sűrűn eszünk, ha igen akkor halászlét és rántott pontyot leginkább, vagy étterembe megyünk ilyesmit enni.
    Szóval minden látszat ellenére nem annyira sokszor eszünk húst, mint ahogy kinéz.
    Nálunk nincs olyan, hogy paleo, meg mindenféle ezt nem eszem, azt nem eszem, azt tartom, hogy mindent kell enni, ami itt a mi éghajlatunk alatt megterem és akkor kell enni amikor szezonja van. De akkor azokból sokat és változatosan.
    Szóval, nemhogy nem sértődtem meg, meglepődtem, én inkább azt hittem, hogy egyszerűen és szegényesen étkezünk, semmi flanc, mondhatnám egyszerű paraszti konyhát viszek, paraszti gusztussal, gyomorral :-)))))

    VálaszTörlés
  3. Ez aztán tényleg jó laktató, olyan emberes ahogy mondani szokták. De én is szeretem a mi magyar hagyományos és szezonális konyhánkat. Engem is kiráz a hideg, látni sem bírom a "tenger gyümölcseit", vagy a nagy tányéron nagyítóval keresendő, csipesszel odarakott ételeket. Szóval finom lehetett amit készítettél. Nekem is van most itthon tarjám, szeretjük sütve szintén sok fokhagymával, borssal.

    VálaszTörlés
  4. Lívia imádom újabban a zöldségköreteket a húsokhoz, vagy csak úgy magukban.
    Ezek a káposztás köretek meg nagyon passzolnak a sültekhez:-))))


    Katalin nagyon finom valóban, köszi, hogy benéztél:-)))

    VálaszTörlés