Kenyérsütés... a vírus idején

/Önhatalmúlag, kicsit erőltetve hasonlítom a címet egyik kedvenc könyvemhez :

G. Garcia Márquez Szerelem a kolera idején c. regényének címéhez/

Gyökérkenyér

Tegnap este állítottam össze a tésztáját, mert 12 órát állnia kell bekeverve, egy nagy tálban csak úgy hevenyészve, nem kell nagyon kidolgozni, jó sűrű nokedlitészta állagúnak kell lennie, majd letakarva a pulton hagytam és mentünk alukálni, a kenyér is meg én is.

Hozzávalók:
40 dkg kenyérliszt
1 tk. élesztőpor
1 tk. cukor
2 tk. só
3,1 dl víz
1 loccsintás étolaj

Másnap reggel, azaz ma - miután minden reggeli dolgomat elvégeztem - először is a sütőt bekapcsoltam 200 fokra, a sütő aljába betettem egy nagy tál vizet a gőz miatt, majd a szépen megkelt tésztát erősen lisztezett deszkára borítottam, óvatosan áthajtogattam, átgyúrtam, majd kettőbe vettem, egyenként hengerelgettem, a két végét megfogva ellentétes irányba csavartam rajtuk kettőt, hármat.
Két őzgerinc dobozom is van, mindkettőt jól beliszteztem, majd szépen belehelyeztem a csavart tésztákat, vizes ecsettel át is kentem őket és mentek a sütőbe.
1 óra 15 perc szükségeltetett hogy jó pirosra, ropogósra megsüljenek.
Deszkára borítottam, megint átkentem vizes ecsettel és hagytam hűlni.
A héja jó kongós és ropogós, a bélzete finom puha, de látszik a képeken is.
Most megyek és a levágott kis darabokat vastagon megvajazva befalom, ilyenkor a legjobb, még langyosan, melegen.
Különben nem vagyok egy nagy kenyeres, de a frissen kisültnek nem bírok ellenállni.