Narancslekvár
Duende és az anyósom receptje szerint
2 kg narancs
1/2 l víz
2 kg cukor /vagy 1 kg cukor+ 1/2 kg befőző cukor/
csipet só
2 db citrom leve
1 tasak dzsemfix
A narancsokat meleg, mosószeres vízben dörzsiszivaccsal alaposan átsikáltam, majd többször váltott vízben átöblítettem. Két végüket , ahol a szár volt meg az ellentétes oldalt kivágtam és úgy ahogy volt héjastól cikkekre majd negyedekre vágtam. Annyiban tértem el Duende recijétől, hogy nem áztattam egy percet sem, ill.csak annyit, amíg a többszöri öblítő vízben volt.
Ábrándozom a bio narancs és citrom után, amit csak meg kell mosni és már dolgozhatunk is vele.
Itt most anyósom receptjéhez tartottam magam, aki soha nem áztatta, hanem alapos tisztítás, öblítés, majd darabolás után rögtön megfőzte a lekvárt és az egész család ájultan kente a vajaskenyerére, mert olyan finom volt.
Jelentem a lekvárom nem keserű, ill csak annyira érződik a héj kesernyéssége amennyire kell, egy picit.
A nagy lekvárfőző lábasomba zúdítottam a gyümölcsöt, ráöntöttem a nem egész fél liternyi vizet, felforraltam és takaréklángon, olykor megkeverve, félig fedő alatt, főztem 2 órát.
Ha szükséges, kevés vizet lehet hozzáönteni még, de a gyümölcs is ereszt levet.
Ezalatt vajpuha lett a héj is. Botmixerrel kicsit pürésítettem, majd ráöntöttem a két citrom kifacsart levét, hozzáadtam a két kg cukrot /vagy 1 kg cukor+ 1/2 kg befőző cukor/, a csipet sót, és tovább főztem néha-néha megkeverve, amíg azt nem éreztem, hogy mintha sűrűbb kezdene lenni.
Ez kb 1-1,5 óra volt még.
Kevés vízzel elkevertem oldódásig a dzsemfixet és belekevertem a lekvárba, jól elkevertem és hagytam még együtt rotyogni 5-10 percet.
Alaposan kimosott, tiszta üvegekbe mertem a forró lekvárt, minden üvegre celofán kerül majd erre a csavaros tető, lezártam, fejre állítottam 10 percre, majd vissza és szárazdunsztban hagytam kihűlni másnap reggelig.
5 nagy, hagyományos befőttesüveggel és 3 kicsivel lett, ahogy a képen is látszik.
Isteni finom lett, mert nem bírtam ellenállni és a lábast kinyalogattam a mosogatás előtt, arról nem is beszélve, hogy az egész házat belengte a finom narancsillat napokig.
Annyira tuti a recept, hogy ezekután csak így fogom főzni minden tél végén a narancslekvárt, mert szerintem jó ha van nyáron is belőle, a nyári desszertekhez is.
Narancsdarabok cukorszirupban
Kata receptje szerint
Először a narancshéját vékonyan felcsíkozva tettem el sütikhez 1 üveggel, ezt egy régebbi posztban meg is írtam, majd a Katakonyha blogon megláttam a narancsdarabokat a szirupban és annyira guszta volt, hogy a lekvárfőzés másnapján muszáj volt ennek is nekiállni.
1 kg narancs
2 dl víz
1 kg cukor
Ugyanúgy alaposan megtisztítottam a narancsokat, mint a lekvárnál és feldaraboltam, csak itt vékonyabb cikkekre és vékonyabb szeletekre. Egyébként ez az egyetlen fárasztó művelet az egészben.
Egy lábasban /ugyanabban a lekvárfőzőben készítettem/ odatettem a vizet és cukrot és felforraltam, amikor elolvadt a cukor és habzott már az egész akkor zúdítottam hozzá a narancsdarabokat, elkevertem és addig főztem, amíg azt nem éreztem a kavarásnál, hogy sűrűsödik.
Alaposan kimosott, tiszta üvegekbe szedtem bele a gyümölcsöt és ráöntöttem a forró szirupot, lezártam és fejre állítottam 10 percre, majd vissza és szárazdunsztban kihűlt másnap reggelre.
2 üveggel lett belőle és egy tálkával.
Mennyei finom lett, illatos, puha, ennek sem bírtam ellenállni és elkészítettem a világ legegyszerűbb, leggyorsabb édességét, hogy megkóstolhassam,
de ez már a következő poszt lesz.
Már a látvány is szemet gyönyörködtető, hát még az íze és az illata.
Érdemes pancsolni vele, nem egy ördöngösség az elkészítése, annyi édes narancs kapható, vétek lenne csak úgy megenni, amikor tortába, vajas kenyérre, egyéb sütikbe is kenhetjük, vagy fagylaltokhoz, krémekhez adhatjuk pár kanállal majd.
.jpg)
.JPG)
.JPG)
.JPG)
