A Márton nap utóélete...
... igen, igen... a libamáj
A világ egyik legfinomabb étele szerintem.
Húsz éve nem ettem, valahogy nem foglalkoztam vele, pedig időnként nézegettem, készültem rá, kéne venni, de mindig valahogy elmaradt.
Idén aztán kijelentettem, hogy semmi nem tud visszatartani, muszáj készíteni, még ha aranyárban mérik is. Egy kisebb darabot választottam és megsütöttem.
Ha azt nézem milyen sokáig eltart, és mennyire kiadós, nagyon megérte az árát.
Nos bőven pótolom az eddigi hiányt, reggelire-vacsorára akkora szelet kenyereket vágok be, meg az egész család is, hagymával, lilahagymával, retekkel, erős paprikával vagy anélkül, de mindig forró teával.
Csoda finom.
A másik istenség a libatepertő, frissen, melegen, puha kenyérrel, lilahagymával.
Ezt a képen látható adagot, együltőhelyünkben a férjemmel megettük, ahogy elkészült.
Nem tudom szavakkal kellően érzékeltetni mennyire finom volt.
Régebben mindig úgy készítettem, ha készítettem, hogy a bőrös hájat felkockázva, egy gondolatnyi vizet aláöntve, állandóan kevergetve kisütöttem, a végén, hogy szép színe legyen, egy fél deci tejet hozzáöntve - itt nagyon vigyázva, mert kifuthat, szóval óvatosan - majd leszűrve, két merőkanál között kissé kinyomkodva tálba téve, majd a forró zsírjában megsütöttem a libamájat és kifagyasztottam.
Idén F.Nagy Angéla szakácskönyvében leírtak szerint jártam el, mégpedig úgy, hogy egy vaslábas alját kiraktam a kockára aprított bőrös hájdarabokkal, erre fektettem a libamájat, majd betakartam megint hájdarabokkal, alá öntöttem kb. 1-2 dl vizet és odatettem főni.
Ez szép csendesen fődögélt, az a szabály: ahány dekás a máj, annyi percig kell párolni a háj között. Én nem mértem az enyémet, de 25 perc elteltével beleszúrtam a májba, már nem jött véres lé belőle, tehát átfőtt.
Óvatosan szűrőkanállal kiemeltem és egy tálalónak is megfelelő jénaitál aljába tettem, hosszában szeletekre vágtam és egyenletesen meghintettem egy kevés pirospaprikával, egy pici csipettel.
A tepertőnek valót ezekután kissé nagyobb lángon zsírjára sütöttem, majd két merőkanál között kicsit kinyomkodtam és egy másik tálba szórtam.
A forró zsírt óvatosan ráöntöttem a májra, a kevés pirospaprikától nagyon szép sárgás lett a színe a zsírnak, majd amikor kissé lehűlt ment a jégre kifagyni.
Lehet a májat apróra törni is, szétnyomkodni a tálban, majd úgy ráönteni a zsírt, akkor kenyérre kenve mindenhol májas a zsír garantáltan.
Igy egyben hagyva, vagy szeletelve darabosabban kerülhet a kenyérre.
A végeredmény miatt mindegy, mindenhogyan csodálatos téli eledel.
a legméltóságteljesebb cica volt
a legszebb kutyuska
a legokosabb cica
Keresés ebben a blogban
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Anikó, most már azt kell hogy mondjam, irigylem a családodat, hogy ennyi finomságot kapnak nap mint nap:))) Csodálatosak ezek a képek, hát még a leírással! Az biztos, hogy egyszer nekem is ki kell próbálnom ezt a libamájas dolgot is!
VálaszTörlésJa, és el ne felejtsem, a múltkor elkészítettem a rakott kelt, mennyei lett, úgyhogy sokat gondoltam rád, és szeretettel:)
Yoen, nagyon de nagyon kedves vagy, annyira örülök, hogy készíted a receptjeimet, nagyon köszönöm kedves szavaidat, ez a legnagyobb öröm annak aki állandóan főz, hogy ízlik amit készít. Szívből ajánlom a libamáj sütését,nem nehéz, sőt így kifejezetten könnyű, és finom, nem fogod megbánni és nagy sikered lesz:-))))
VálaszTörlésKivételesen én is rendeltem egy termelőtől libamájat. Ezt látva már alig várom, hogy megérkezzen. Tényleg jó a kis családodnak! :)
VálaszTörlésPetra, aranyos vagy te is nagyon:-)))
VálaszTörlésEzentúl többet és gyorsan írhatok majd nálad is, mert végre megkaptam a férjem gépét, mert kicserélte a magáét, és belátta, hogy egy "gasztrobloggernek" nem lehet ilyen ócska régi,lassú, most annyira élvezem, hogy gyors mint a villám.
Most megint olyan finom dolgokat mutattál és írtál hogy kénytelen leszek valamit még ennem! Nagyon guszta mind a kettő a máj is és a tepertő is ! Sajnos libamája még nem kóstoltam de ha mondod biztosan finom!
VálaszTörlésNagyon finomakat készítettél, én azóta sem ettem libamájat amióta a szőleim nem tartanak libát.
VálaszTörlésMost mindjárt sírva fakadok! Ezeket van olyan aki nem szereti? Valahonnan libamájat kell szereznem! Félek kicsi az esélyem.. :(
VálaszTörlésImádom mindet, még a teát is! :)
Érdekes módszer ez a hájjal együtt sütés. Kipróbálom.
VálaszTörlésÉva, egyszer áldozz rá, nem bánod meg, sokáig meg van a reggelitek és vacsorátok belőle, valamint nagyon kiadós és mennyei eledel, igazi téli csemege:-)))))
VálaszTörlésKati én is 20 év után ettem újra, végül is ezt csak ritkán lehet enni is és anyagilag bírni is, úgy "könnyű" ha a családban valahol libát hízlalnak, imádom minden porcikáját a libának is és a kacsának is:-))))
Barbikám vegyél, ha kapsz mert a legjobb téli kenyérre való, úgy sem mindig kerül az asztalra, csak ritkán:-))))
Hobbychef, én sem ismertem így az elkészítést mostanáig, de sokkal egyszerűbb, nincs zsírfröcsögés és a végeredmény ugyanolyan finom,ezentúl így fogom készíteni, ha majd újra a pénztárcám mélyére nézek
mégegyszer:-))))