Muszáj halat enni... sokkal többször kellene

Legutóbb  december 24-én este ettünk, így hát itt volt az ideje éppen.

Halászlé pontyszeletekkel, gyufa tésztával...
Nálam a halászlé készítése egy ideje a lehető legegyszerűbben történik, már nem vállalom fel a haldarabok, hagymák, fűszerek összefőzését majd átpasszírozását, nem beszélve a hal pucolásáról, tisztításáról...
/nem is tudnám megcsinálni, azt sem tudom melyik végén kéne nekiállni, ez anno a férjem dolga volt, ő tudta, de ő sem rajongott érte, így aztán villámgyorsan leszoktunk az élő hal vásárlásáról és feldolgozásáról, jobb ez így konyhakészen/ 
... ráadásul amikor kiderült, hogy kevesebb faxnival ugyanolyan finomat tudok összehozni.
Kiváló sűrítmények kaphatóak.
Tehát nálam így készül a halászlé egy 2,5 literes fazékban /ma már/:
2 liter víz
3 doboz 20 dkg-os sürítmény
8 db halászlékocka
1 ek édes paprikakrém
1 csapott ek erős paprikakrém
1 tk só, 1 tk őrölt bors
2-4 szelet ponty, inkább a törzs vége felé eső szeletek
Levesbetét: gyufa tészta, van hogy gyárilag készített, de van, hogy saját készítésű, mint épp most is

 Gyufa tészta:
2 db tojás, 1 tk. só, liszt amennyit felvesz, összegyúrom alaposan, picit pihentetem, majd kettőbe veszem és külön-külön vékonyra nyújtom, de nem áttetszően vékonyra, majd kb 2,5 cm szélességben felcsíkozom, majd a lisztezett csíkokat egymásra fektetve éles késsel feldarabolom, nem cérnára és nem szélesmetéltre, hanem valahol a kettő közötti szélességre, szóval gyufaszerűen. Sós forró vízben kifőzöm majd leszűröm és megy a halászléhoz.
... Gyermek és ifjúkoromban egyáltalán nem ettem halat semmilyen formában, így halászlét sem, de emlékszem, hogy nálunk tészta soha nem volt hozzáfőzve, hanem kenyérszeletekkel ették és lehetőleg méregerősen a szüleim. Ahogy idősödtem egyszercsak változott az ízlésem és megkóstolván a halászlét, döbbenetemre ízlett, már meglehetősen középkorúnak számítottam amikor Baján járva a város legjobb halászlés éttermében volt szerencsém gyufatésztával enni és elájultam, hogy mennyire jó együtt.
Azóta csak így készül nálunk, mindenki megszerette a családban és persze hogy méregerősen Édesapám után hozzászokva.
Ma már egyre többször sajátkezűleg gyúrom be a tésztát, nem mintha a bolti rossz lenne, de azért van különbség az enyém javára.

Második fogásnak az elenegedhetetlen rántott pontyszeletek, jó forrón, ropogósra sütött panírban, hozzá a hideg hagymás majonézes krumplisaláta, mert így szeretjük.

Ráadásnak csak úgy, Katukámtól kaptam egy fergetegesen illatos fréziacsokrot.
Mindig meglep ilyesmivel.