Sárgabarackos gombóc, mert most van itt az ideje...

...és nagyon szeretjük, szinte jobban mint a szilvást, bár azt is nagyon, hogy a meggyesről vagy az epresről ne is beszéljek. Vagy a barátfülét finom szilvalekvárral. Hmmmm...
...és ma még talán nincs annyira meleg, bár  ezer fokban is nekiállok, mert ilyentájt egyszer csak elfog valami vágyakozás a gombóc után, nem beszélve a családomról, akik megkezdik a nógatást, hogy ... Anyaaa mikor akarsz készíteni már...
Sokan félnek tőle, pedig nem komplikált, érdemes nekiugrani, mert az eredmény bőségesen kárpótol.

Hozzávalók:
-1 kg öreg krumpli, ha már nincs akkor a sárgahéjú újkrumpli, ugyanis az elég lisztes, más újkrumpli SOHA !
-1-2 ek.puha zsír
-1 tojás  /elmaradhat, én soha nem teszek hozzá/
-1-2 csipet só
-rétesliszt, ha nincs akkor jó a finomliszt is, annyi amennyit felvesz, hogy könnyen nyújtható tészta legyen
-1 kg sárgabarack kimagozva, ha nagyszemű akkor csak a fele megy egy gombócba, ha kicsi akkor mindkét fele szükséges lesz
-kockacukor, ha nincs, jó a kristálycukor is, 1 mokkáskanálnyi egy barackba
-őrölt fahéj, 1 mokkáskanálnyi barackonként
-zsemlemorzsa, olaj/vaj/zsír, megpirítva a beleforgatáshoz


A krumplit megfőzöm hajában, sós vízben és azonnal megpucolom, mert még melegen kell áttörni.
Egy nagy tálba teszem, hagyom kihűlni, majd sózom, megy hozzá a zsír /és a tojás, leginkább kezdő háziasszonyok esetében/  és annyi lisztet adagolok hozzá, amennyit felvesz. Puha, kellemesen nyújtható tésztának kell lennie, amit lisztezett deszkán azonnal ki is nyújtok.
Nem kell pihentetni!!!
Hol nagyobb négyzetre darabolom a tésztát, hol pohárral kiszaggatom
/például a másik nagy kedvencételnél a barátfülénél mindig pohárral szaggatom kerekre ugyanezt a tésztát, majd lekvárral töltöm és félbehajtva jól lenyomagatom kifőzés előtt/
ez utóbbit talán jobban is szeretem, mert mindenhol vékonyabban borítja a gyümölcsöt, nem szeretem, ha túl vastag és fojtogatóan sok a tészta.
Igy tehát minden karika közepébe teszek egy fél barackot, egy mokkáskanál cukrot szórok a közepébe, vagy beleteszek 1 db kockacukrot és meghintem fahéjjal, majd a barack másik felével beborítom. Ha nagyszemű barackról van szó, akkor csak a fele megy a tésztára a gyümölcsnek a cukorral és a fahéjjal és nagyon óvatosan burkolom a tésztával.
Ezek után kíméletesen, óvatosan körbenyomkodom a tésztával, két tenyerem között görgetve formázom gombóccá, vigyázva, hogy a tészta a barackot mindenhol fedje, ne legyen rés vagy nyílás, különben a főzésnél kifolyik az a finom, fűszeres leve a gyümölcsnek.
Közben feltettem egy nagy lábas vizet forrni a kifőzéshez, ebbe is teszek egy nagy csipet sót, és amikor minden gombóc kész a főzéshez, ott sorakoznak a gyúródeszkán, akkor először megpirítom a zsemlemorzsát olajon/vajon/zsíron, mikor miben, a hempergetéshez, ha ez is kész csak ezután eresztem a forrásban lévő, enyhén sós vízbe óvatosan a gombócokat, mindig csak annyit, hogy egymás mellett kényelmesen elférjenek. Mérsékelem a tüzet alatta, nem szabad zubognia, épp csak lassan gyöngyözve forrjon tovább és ha minden gombóc feljött a víz tetejére még 2-3 percig hagyom főni, majd egyenként leszűrve megforgatom a zsemlemorzsában majd egy nagy tálba rakosgatom.
Mindezt nagyon óvatosan, mert gyönge és puha minden gombóc, nehogy szétessen egy is.
Igazából frissen, forrón a legjobb, illatos, fűszeresen szaftos, cukros, fahéjas, nagyon finom, iszonyú sokat lehet belőle enni.
Természetesen bőven porcukrozva tálalom.
Állásában, kihűlésében kicsit visszakeményedik már, de az igazság az, hogy én hidegen is szeretem, akkor is finom, majdnem mindegy nekem, csak legyen elegendően sok belőle.
Nagyon nagy kedvenc.
Minden fáradtságot megér.