Lecsó és paradicsomlé télire

Büszke vagyok magamra, szerintem Nagymamám és Édesanyám is azok lennének, mert annak idején mindent gondoltak volna rólam, csak ezt nem.
Hogy én valaha is elteszek lecsót vagy befőzök paradicsomlét, vagy lekvárokat, ez teljesen nonszensz volt, egyáltalán azt sem gondolták, hogy rendesen megtanulok főzni.
Mert egyáltalán nem voltam házias, nem szerettem segíteni a konyhában, rosszul voltam az ételszagoktól, állandóan veszekedés tárgya voltam, amiért folyton olvastam.
Nagymamám aki mellesleg kiváló szakácsnő volt, aki maga varrta még az ágyneműt, a konyharuhát és más egyebeket is a háztartása részére, sőt a monogramját hímezte mindegyikbe, maga horgolta a csodaszép függönyeit, ágytakaróit és még sorolhatnám hosszan mi mindent készített saját kezűleg - egyáltalán hogy volt ideje minderre, el nem tudom képzelni - mindig mondta, hogy nem tudja kire ütöttem, de elfajzottam a családtól.
Pedig ő is szeretett olvasni, de csak azután, amikor mindent elvégzett már.
Úgy mentem férjhez, hogy egy tojást nem tudtam felütni, viszont teát tudtam főzni, de ennyiben ki is merült az összes konyhai tudományom.
Micsoda fiaskókkal tanultam meg főzni, majd sütni, de végül is csak megtanultam.
Először kényszeredetten, majd amikor láttam, hogy sikerül és ízlik a férjemnek, egyre szívesebben.
Az igazi nagyüzem a gyerekeim megszületésével indult be, mert őket etetni kellett, ott mese nem volt, akkor már nem hivatkoztam semmire, hanem csak főztem és sütöttem, vettem a szakácskönyveket és egyszer csak azon kaptam magam, hogy élvezem is.
Szóval mégsem fajzottam el annyira a családtól.
Remélem föntről látjátok és mosolyogtok a nagy igyekezetemen, hogy csak összehozom amit szeretnék, úgy ahogy annak idején ti is.

A lecsó
Egyszerűen oldottam meg, több blogon szétnéztem, de leginkább Mági tapasztalataira hagyatkoztam.
Kis adagot készítettem, ha beválik, jövőre duplázok.

3 kg paprika
1,5 kg paradicsom
2 db hegyes erős paprika

Először is az üvegeket készítettem elő, tűzforró mosogatószeres vízben áztak egy órát, majd alapos sikálás következett és többszöri forróvizes öblítés, végül tiszta konyharuhára állítottam valamennyit szájjal lefelé.
A csavaros tetőkkel ugyanez történt.
Előkészítettem a celofánlapokat is és egy tasak szalicilport is.
Következett a paradicsom, nem hámoztam, mostam, daraboltam, az esetleges foltokat kivágtam, majd a nagy befőző lábasomba raktam, amibe előzőleg egy deci vizet locsoltam, tiszta kézzel jól összenyomkodtam a paradicsomdarabokat és odatettem főni, időnként megkavartam.
Nem húztam le a héját, ugyanis a végére eltűnik, felolvad.
Közben az összes paprikát megfelelő tisztítás után feldaraboltam/karikáztam és így nyersen a tiszta üvegekbe osztottam szét, mindegyik üveget teljesen teleraktam vele, sőt jól bele is nyomkodtam.
A paradicsomot 30 perc intenzív főzés után botmixerrel pürésítettem és egy késhegynyi szalicilt szórtam bele, annyira keveset, hogy csak magamat nyugtatva tényleg.
Újra felfőztem, pár percig forraltam még, majd miután a lábas mellé készítettem egy nagy tepsit, amit félig töltöttem forró vízzel és ebbe állítottam a paprikás üvegeket, megkezdtem a tűzforró paradicsomlé meregetését a paprikákra.
Minden üveget színültig telemertem, azonnal ráterítettem a celofánt, majd rácsavartam a tetőt.
Mikor mindegyik kész volt, körbetörölgettem az esetleges lecsepegtetések eltüntetésére, fejre állítottam az összes üveget 10 percre, majd a nappaliban a kétszemélyes kanapéra terítettem több gyapjútakarót, abba bugyoláltam az üvegeket a száraz dunszthoz.
Kihűlésig ott pihentek.

Tapasztalásom: egy sem romlott meg, tehát ez a módszer kiváló, amikor télen lecsót készítettem, a szokásos módon szalonnát és kolbászkarikákat sütöttem pörcre, kiszedtem kistányérra, majd sok hagymát dinszteltem a szalonnazsíron és ráöntöttem az üveg lecsót, mivel a paprika ropogós, pont, mint nyáron a friss, a hagymás paradicsomos szószban tetszőleges ideig párolom, attól függően mennyire puhán szeretjük, végül hozzákeverem a szalonna és kolbászpörcöket vagy virslit, debrecenit, mikor mit, tálaláskor pedig rizzsel, vagy tarhonyával, vagy apró nokedlivel szervírozom, vagy pedig enyhén felvert tojásokat sütök még össze a lecsóval, attól függően épp mivel kívánjuk. Igazi nyári íze, aromája van.
Jelentem azóta évente elteszem a sokkal nagyobb adagot, tökéletes, télen imádjuk elővenni !!!

A paradicsomlé

kb.2,5 kg paradicsom
1 darab közepes zellergumó hámozva, kockázva
só

Itt sem variáltam sokat, héjastól ment ez is, mostam, daraboltam, lábasban pici vízzel először a zellerkockákat főztem puhára, ez kb. 10 perc, majd hozzáöntöttem a paradicsom darabokat, sóztam és együtt főztem tovább kb. még fél órát, amikor láttam, hogy kellően szétmentek botmixerrel pürésítettem az egészet, ebbe is tettem egy leheletnyi szalicilport, pár percig még rotyogtattam és már mertem is az előkészített tiszta üvegekbe, amiket szintén forró vízbe állítottam nehogy elpattanjanak, majd tölcséren keresztül mertem bele a jó sűrű levet.
Ha beválik ez a módszer, akkor ennél maradok, mert gyors és könnyű.
Jövőre nagyobb mennyiséggel folytatom.
Nem kell órákig bíbelődni, passzírozni, ha belegondolok, hogy régen ez mennyi időt elvett az asszonyok életéből.
Zellert meg sót azért tettem bele, mert így szeretjük, a paradicsomlevest, töltött paprikát mindig zellerrel főzöm, a gumóval is és a zöldjével is, szerintem nagyon harmonizálnak.
Nyáron a nagy hőségben isteni hűsítő egy pohár sós paradicsomital, de én szeretem télen is inni.

TAPASZTALATOM !!!! Jelentem bevált a fenti módszer, egynek sem lett semmi baja, csodafinomak lettek, tehát ennél maradok, épp csak növelem a mennyiséget
anno 2013-2014. telén

Azóta sokkal nagyobb mennyiségben készül ez is rendszeresen, csodafinom, megéri az egynapos munkát abszolút. Télen boldogan használom fel.