Tatárbifsztek....

Nálunk ha szilveszter... akkor tatár is...  a klasszikus recept... nagyon nagy kedvenc....

Csodálkozva látom, hogy ezt a finomságot még soha nem tettem fel, pedig minden szilveszterre készítünk, imádja az egész család, a gyerekeim már kicsi koruktól eszik, szeretik, követelik is, hogy legyen.

Nem tudom, hogy most lehet e tatárt rendelni egy jó kis sörözőben, régen voltak ilyen helyek a körúton, vagy az Andrássyn, ami akkor még Népköztársaság útja volt, ahová ha beültél, lehetett kérni, ráadásul mindig úgy hozták ki, hogy te ott helyben keverted és fűszerezted be a saját ízlésedre.
Szépen szervírozva a tányéron az egyszemélyes nyers húspogácsa, külön tálkákban a tojás és a fűszerek, és letakart kenyereskosárban a forró pirítósok.
Erre lehetett inni forró teát, egy pofa sört, egy pohár bort, kinek...kinek ízlése szerint.
De sokszor előfordult, hogy beugrottunk csak úgy... egy tatárra....
Megfizethető volt...

A tatár készítése itthon a férjem reszortja, vagy 30 éve keveri be nagyon jó érzékkel, ma már inkább csak az év végére.
De régen, a nagy bulizások, névnapozások, a nagy szilveszterezések idején többször is.
A baráti körünk is annyira szerette, hogy ha vendégnek voltunk meghíva máshová, oda is előbb kellett mennünk és ott is neki kellett elkészítenie, hatalmas társaságunk volt és mindenki szerette kivétel nélkül.
Olyankor volt, hogy 3 kg bélszínből készítette.
A marhabélszín régen is drága hús volt, most meg aranyár.
Természetesen jó hozzá a marhahátszín is, ha szép sovány, na nem mintha sokkal olcsóbb lenne, de valamivel azért igen.
Mindig megbízható helyről vásároljuk és csak abszolút friss lehet a hús, csodás csillogóan vöröses színben.
Ha nem ilyen, ha láthatóan állott, elszíneződött, akkor nem szabad megvenni.
Először is az esetleges hártyákat le kell fejteni, csak a szép sovány színhús maradhat.
Ezután következik a kétszer egymás utáni darálás, először durvábbra, majd a krémesebbre.
Budapesten a piaci hentesek le is darálták mindig kétszer, mert ehhez annyiszor kell, itt vidéken hallani se akarnak róla, ide még nem ért el a piacgazdaság, a mindent a vevőért szemlélet ... sebaj direkt ezért van egy klassz kis elektromos húsdarálónk, ami különböző fokozatokban tud darálni.
Végül a bekeverés, fűszerezés, az ízlésre formázás következik....rengeteg pirítós készítése... és az evés...evés...
Nagyon finom, nagyon szeretjük.

Jól záródó dobozban napokig eláll a hűtőben, bár nálunk egy hétig se tart ki, mert reggelire-vacsorára esszük, amíg van, amíg csak látjuk.
Jól fagyasztható.
Ha sokat készítünk érdemes kisebb, egy evésnyi adagokban lefagyasztani, így csak mindig annyit veszünk ki, amennyi a felengedés után elfogy.

Most résen voltam és készültek végre fényképek is.

4 fő részére az adag:

1 kg körüli, szép friss, sovány marhabélszín / hátszín
2 db vöröshagyma vagy egy tubus vöröshagymakrém
3 tojássárgája
kb. 1-2-3 tk. só
kb. 1-2-3 tk. őrölt bors
kb. 1-2 ek. pirospaprika
kb. 1/2 tubus csípős piros arany vagy 1-2 tk. erős pista
kb. 10 dkg puha vaj vagy 3-4 ek. olíva/napraforgó olaj
mustár ízlés szerint
ketchup ízlés szerint, de nem szabad kiérződnie
1/2 dl jóféle konyak

... és rengeteg pirítós, frissen, forrón

A húst a vöröshagymákkal kétszer ledarálja a férjem, majd az összes többi hozzávalóval összegyúrja.
A fűszerek adagja csak körülbelüli, mert kóstolgatni kell, mi jó fűszeresen és jó csípősen szeretjük.
A ketchupnak az édeskés íze nem szabad, hogy kiérződjön, ellenben a mustár íze lehet egy picit.

Reggel érdemes elkészíteni, majd egy jól lezárható edényben, tálban a hűtőben tárolni estig, addig az ízek csodásan összeérnek.

Fölséges egy étel és jól közömbösíti az alkoholt.