A lebbencs...

Szó szerint élek-halok ezért a levesért, minden héten egyszer, ha tehetem megfőzöm, ha mégsem akkor kéthetente kötelezően lennie kell... ha éhes vagyok és arra gondolok, hogy mit is ennék legszívesebben, akkor mindig ez a leves jut az eszembe és már indulok is a konyhába elkészíteni....
Télen jó forrón, mert hideg van és olyan jó melegítő...
Nyáron meg langyosan, mert olyan jó ízes...
Szóval minden évszakban...

1 csomag nagykocka tészta
10-15 dkg sima füstölt kenyérszalonna kockázva /a bőre külön beledobva a levesbe/
1 nagy vöröshagyma apróra kockázva
1 nagyobb vagy 2 közepes krumpli kockázva
1 ek. paprikakrém vagy zöld hegyes erős paprika karikázva
pirospaprika, só, bors

A szalonnát pörcre sütöm, majd kistányérra kiszedem, félreteszem.
A szalonnazsíron megpirítom a kockatésztát, majd hozzádobom a vöröshagymakockákat és összedinsztelem, meghintem bőven pirospaprikával és felengedem annyi vízzel amennyi levest szeretnék, sózom, borsozom, megy hozzá még a paprikakrém vagy az erős paprika, az esetleges szalonnabőrt is beleteszem és puhára főzöm.
Tálalás előtt a szalonnabőrt kidobom, mert csak a belefőtt füstössége, íze szükséges hozzá, viszont a ropogósra sült pörcöket beleszórom.
Mint a képeken látható, így szeretem, hogy több a tészta, mint a lé, azaz megáll benne a kanál.
Megunhatatlan szerelem nálam ez a leves...