Zöldséges lencseleves csurgatott tésztával... és palacsinta

Lencseleves
25 dkg lencse, mosva, válogatva
10 dkg füstölt szalonna
1 db vöröshagyma
1 db zöldpaprika, kis kockákra
2-3 gerezd fokhagyma
2 sárgarépa, karikázva
2 sárgarépa, karikázva
1 darabka zeller, kis kockákra
3 db babérlevél
pici pirospaprika
1 ek. paprikakrém
só, bors
levesbetét: 1 tojás + liszt + pici víz + só
1 ek. ecet

A szalonnát pörcre sütöttem, majd kiszedtem és félretettem
A zsírján megdinszteltem a hagymát, meghintettem 1 ek. liszttel, majd kevés pirospaprikával és felöntöttem vízzel, beletettem a lencsét, a zöldségeket, paprikát, fokhagymát, fűszereztem és puhára főztem.
Közben egy bögrében a tojást elkevertem a sóval, liszttel és annyi vízzel, hogy sűrűn folyós legyen /sűrűbb, mint a palacsintatészta/.
Amikor a leves már majdnem kész volt belecsorgattam a tésztát, olykor egy kiskanállal kicsit akadályozva. legvégül az ecetet adtam hozzá és még egyet forraltam és kész volt.
Tálaláskor szórtam a levesre a szalonnapörcből.

Palacsinta... a szegényes
Annyi de annyi palacsintatésztát kipróbáltam már, több tojással, csak tejjel, csak buborékos vízzel, vagy vegyesen tejjel + buborékossal, tejszínnel... de mindig azt az állagot kerestem, amit gyerekkoromban megszoktam, azt a szegényeset, mert alig kell, hozzá valami... nos megtaláltam, nekem ez a legfinomabb.
Szóval ez a kedvenc állagú palacsintám, emlékeim szerint ilyet ettem anno, a nagyikám is így csinálhatta gyermekkoromban, vékony a tésztája, sütéskor nem ragad le:

kb. 20 - 25 dkg liszt 
1 tojás
csipet só
2-3 ek. olaj
csapvíz  kb. 5-7 dl /mióta van itthon szódám, azóta szoktam azzal is bekeverni, hiszen a Nagyikáméknál is mindig volt, az a régi szódásüveg ami még üvegtartályú volt/
pici olaj a sütéshez


Egy tálban összekeverem a lisztet a tojással, a csipet sóval majd először kevés vízzel - sima csapvízzel - nokedli sűrűségűre, de teljesen simára keverem, amíg semmi csomó nincs már benne és csak ezután hígítom tovább szintén csapvízzel a megfelelő sűrűn folyós állagúra. A legvégén adom hozzá az olajat.
Kicsit hagyom pihenni, tanácsos legalább egy órányit.
Sütés előtt, ha szükséges akkor még adok hozzá vizet, ha netán besűrűsödött volna. Ismétlem, sűrűn folyósnak kell lennie.
A palacsintasütőt nagyon felforrósítom, majd pici olajat csöppentek bele, szétoszlatom és egy kis merőkanálnyi tésztát szétterítek benne, mindkét oldalát láthatóan jól megsütöm, majd tálra csúsztatom. Minden tálra borított lap után alufólia darabot borítok rá, így jó puha marad az összes a végére.
Igy haladok mindaddig, míg csak egy csöpp tészta van a tálban.
Mikor mindet megsütöttem, mindenkinek a kedve szerinti töltelékkel betöltöm.
A férjem természetesen csak és kizárólag a baracklekvárra esküszik, neki csak olyat lehet.
Én szeretem változatosan, most nutellával ettem, természetesen csúcsfinom volt.
De jöhet kakaósan, barack és meggylekvárral, fügelekvárral, narancslekvárral, dióval-rumosan-mazsolásan és csokiöntettel, mákkal és rumos szilvalekvárral, túrósan-mazsolásan-citromhéjasan, szóval minden elképzelhető módon, ami csak van itthon és eszembe jut.
A palacsinta szuper kaja, mindenki szereti, csak bírjuk sütni a hatalmas mennyiségeket, pláne ha sokan vagyunk.