Mákos - rumos szilvalekváros palacsinta... és történetek az életemből

Vettem új palacsintasütőt, mert a régiek már nagyon elhasználódtak, viszont ebben az újban eléggé sápadt maradt a tészta, pedig nem sütöttem rövidebb ideig mint máskor.
Legszebben a vas palacsintasütőben sül meg, de az olyan nehéz, az ember csuklója kikészül.
Ezek a modern teflonosak könnyűek, nem ég le benne, de színe sincs.
Mindegy, attól még palacsinta és imádjuk.

"Pedig az idők kezdetén csak az imádat volt, a készítés tudása hiányzott.
Úgy mentem férjhez, hogy egy tojást nem tudtam felütni, minden főzőtudományom a citromos tea és vajaskenyér készítésében merült ki.
Náaszajándékba kaptam egy szakácskönyvet, az akkori legnagyobb slárgert a Horvát Ilona félét és abból tanultam meg apránként és szóról szóra követve a leírást főzni.
Mielőtt még bárki elítélné szegény Anyukámat, hogy nem tanított meg, nos ő akarta, rengeteg cirkusz és veszekedés volt emiatt, én nem voltam hajlandó erre a tevékenységre, egyszerűen nem érdekelt, hiszen tudott főzni-sütni Apám, Anyám, sőt a Húgom is, gondoltam mit tülekedjek még én is ott, amikor sokkal jobb időtöltés volt olvasni.
Hát így történt, hogy fiatal házasként a szakácskönyvből kavartam össze a tésztát nagy hirtelen egy este, amikor váratlan vendégek - a barátaink - jöttek.
Még nem volt palacsintasütőm, csak egy rántottasütő, egy fazékban kezdtem összekeverni a hozzávalókat, mert nem volt megfelelő tálam sem. Hol túl sűrűnek találtam, akkor bőven tettem hozzá szódavizet, hol túl hígnak, akkor tettem hozzá lisztet még.
Addig-addig, hogy tele lett a fazék, megkezdtem a sütést, elégettem két konyharuhát, gomolygott a füst és mivel egy teakonyhánk volt, így az egész lakás tele lett füsttel, égett szagokkal, egy palacsintalap olyan vastag lett mint egy subaszőnyeg. A füstre kijött a nappaliból a férjem, aki addig büszkélkedett a feleségével, hogy milyen ügyes stb. és nézte-kérdezte mi van, már ennyit sütöttem? Ugyanis a tálon szép magasan állt a palacsinta. Mire én mondom, hiszen ez csak 4 darab.
A vastagsága miatt alig lehetett megtölteni, feltekerni nem is nagyon.
Tiszta égés volt, a konyha romokban, rengeteg palacsintatésztát kiöntöttem végül, annyi volt, hogy egy nagyüzemet jól lehetett volna lakatni belőle.
Ez volt életem első palacsinta sütése, azóta persze megtanultam, készítem is sokszor, de mindig emlegetjük és nevetünk ezen a fiaskón.
/És még hány ilyen volt, mire megtanultam főzni, sütni tisztességesen./"



Akkor jöjjön a palacsinta receptje.
Először a tölteléket készítettem el.

20 dkg darált mák
1-2 ek. cukor
kb.1 dl tej
1 citrom reszelt héja
mazsola /elmaradhat/

Mindezt összekevertem és kicsit felfőztem, félretettem hűlni.

Fél üvegnyi kemény szilvalekvár
1 dl rum
1/2 dl víz

Ezeket is, egy nyeles kislábosban összevegyítettem, kislángon összemelegítettem egyneművé, sűrűn folyós,
nagyon finom, kenhető lekvár lett.
Először azt terveztem, hogy mákkal töltöm és leöntöm tálaláskor a rumos lekvárral, de nem lett "önthetős", tovább kellett volna hígítani, de olyan finom volt, féltem nem lesz ilyen aromás ízű és már nem akartam hígabbra.



A képen nem látszik jól, mert mindkettő fekete, hogy alul van a máktöltelék  /matt/ elkenve, és rákentem a szilvalekvárt /kicsit fényesebb/ és így lett feltekerve.
Fenomenális finom íze lett, kiérződött kicsit minden, a rum, a szilva, a mák íze.



A palacsinta tésztájára nem tudok adagot írni, csak körülbelül, mert évtizedek óta szemre csinálom.
Kb. 20-25 dkg liszt
csipet só
1 ek.cukor /elmaradhat/
1 tojás
sima csapvíz
1 tasak élesztőpor /ezt nem mindig szórok bele, néha igen - szerintem finomabb, igaz kicsit vastagabb is lesz a tészta/
kb.1 dl olaj, jól elkeverve a masszában

Ezeket jól elkeverem majd a vízzel állítom be a megfelelő - jó sűrűn folyós - tésztaállagot. Igy nem lesz soha csomós. Addig hígítom míg paraszt-tejföl sűrűségű nem lesz, azaz sűrűn folyósan csorog le a merőkanálból.

"Azért írtam a paraszt tejfölt, mert aki ismeri tudja miről beszélek, az igazi házilag készült tejföl, amit a nagykendős-sokszoknyás parasztnénikék árultak régen /talán még ma is/ a piacokon, az nem olyan volt ám, mint amit most kapni a hipermarketekben, hogy darabosan jön ki a kanállal, mint a máj.
Nem, az sűrűn folyós, eszméletlenül finom zsíros tejföl.
"Hányszor ebédeltem ilyen tejfölt egy kiflivel ebédidőben, a Hold utcai piacon a parasztnénike egy műanyag pohárba kimérte a 2 decit, hozzá a frissen sült, még meleg, ropogós kiflit ettem, mennyei volt, a Hold utcai piac közelében volt a munkahelyem, és leszaladtam ilyet venni. Isteni volt."

A masszát állni kell hagyni min. 1 óra, de ha tovább az még jobb, a lisztnek van ideje duzzadni.
Az első lap sütésénél megolajozom a sütőt, a többinél már nem kell, viszont mindig nagyon jó forró kell legyen a sütő, ezután már csak sütni kell a lapokat.
Szeretjük mazsolás-citromhéjas túróval, cukros kakaóporral, diókrémmel, gesztenyekrémmel, olvasztott csokoládéval, mogyorókrémmel is, de ettem már úgy is, hogy csak friss citromlevet facsartam a tésztára, nagyon finom volt. Ezek az édes variációk.
Vannak a sósak is, kapros-túrós, gombás, kukoricás, sonkakrémes, a hortobágyi és ki tudja még milyen.
Töltelékügyben csak a fantázia szab határt.



Azért készült idei baracklekvárral töltve is. Hmmmmm...