Sárgabaracklekvár

Fiatal a barackfánk,  három évvel ezelőtt fordult termőre, először hozott 5 szem gyümölcsöt, tavalyelőtt rengeteg barackot hozott, de nem ennyit, mint most, tavaly kb.15 szem barack volt rajta összesen, idén meg dugig van az egész fa, már 10 kg körül befőztem, ettünk is rengeteget, most következő hétvégén jön a gombóc és nudli készítés és még mindig sok van a fán.
Szép nagyszemű, éretten puha, leveses, zamatos, nagyon finom ízű barack.
A múlt hétvégén, amikor jött a hidegfront, lehűlés, eső, a viharos szél letörte a barackfa egyik ágát, látszik is a fenti képen, annyi barack volt rajta amennyi az asztalon látható, két napig még hagytam érlelődni a barackokat, mert a sárgabarack jó utánérő, félig zölden tálcára téve is szépen beérik, ebből a mennyiségből lett 5 üveg lekvár.

Azóta már harmadszor főzöm a lekvárt, olyan tempóban érik, egyszerre mindig 4 kg gyümölcsöt, ugyanis ennyi fér a lekvárfőző legnagyobb lábasomba. Jól megmosom, kimagozom, felezem, megy a lábasba és a 4 kg gyümölcshöz teszek 2 kg cukrot.
Soha nem forrázom, nem szedem le a héját, ugyanis mire megfő a lekvár a héj eltűnik, felolvad, nem tudom mi lesz vele, de egy darabka sincs a lekvárban. Szegény nagyikáméknak annak idején több napot igénybevett a lekvárfőzés, igaz ők egyszerre befőztek 20-25 kg-t, ma már ez mennyivel könnyebb lett.

Alapadag:
2 kg gyümölcs
1 kg cukor
1 tasak zselésítő /szinte mindegy melyik, mind jó/

Egy éjszakát hagyom állni a cukorral, levet ereszteni, majd másnap odateszem a tűzre, felforralom és addig főzöm időnként megkeverve, míg elfővi a habját. Ez több óra, közben itt az elején még lehet ebédet főzni vagy könyvet olvasni kicsit, de időnként keverni és keverni kell.
Imádom azt az illatot ami sárgabarackfőzés közben belengi az egész házat.
Amikor megérzem a kavarásnál, hogy már nehezebben megy, már sűrűbb a lekvár, na ekkor jöhet bele a zselésítő.
Van, hogy szép lassan csak hozzászórom és azonnal keverem, de ha nagyon precíz akarok lenni akkor  / 4 kg gyümölcshöz 3 tasak dzsemfix extra  3:1 / a porokat beleszórom egy korsóba vagy egy mélyebb tálba és merek a forró barackból rá, elkeverem csomómentesre és így öntöm hozzá az egészhez, amit szintén jól elkeverek és a tasakon való leírás szerint még 2-3 percig zubogva forralom, persze állandóan keverve.
A tűzforró, mosogatószeres vízben alaposan kiáztatott, kisúrolt, öblített, tiszta üvegeket egy tiszta abroszon fejtetőre állítva leszárítom, ha kész a lekvár egy tepsibe állítom, amibe félig forró vizet töltöttem és így kezdem meg a levár beletöltését. Ötletes a lekvártöltő széles szájú tölcsér, amióta van, azóta nincs nagy csöpögtetés sehová.
Mikor mindegyik színültig van, kis lapka celofán kerül rá és a szintén kiforrázott csavaros tetőket rátekerem szorosan és azzal a mozdulattal fejre is állítom mindegyiket 10 percre.
Mikor letelik az idő visszaállítom talpukra egymás mellé, letakarom több abrosszal, konyharuhával és hagyom ott helyben szépen kihűlni.
Utána mennek a kamrapolcokra, ahol egyre nagyobb a tumultus, egyre több a csodaszép színekben pompázó tele üveg, hála a befőzési mániámnak.
Még soha nem romlott meg lekvárom, tehát jól csinálom azt amit kell, gondolom ez az alapos üvegmosásnak, öblítésnek köszönhető.
Mindig tűzforró mosogatószeres vizet engedek a mosogatóba és ott áznak 1-2 órát, majd átsikálom őket egyenként, a tetőket is, végül több váltott tiszta vízben öblítem és makulátlanul tiszta abroszra vagy konyharuhára szájjal lefele állítom lecsepegni, a tetőket is.
Ezekre a műveletekre soha nem szabad sajnálni az időt, energiát.

Imádom nézegetni a tele üvegeket, olyan csodaszép a színük, jó érzés látni, és még jobb lesz télen enni.