Imádom a savanyúságokat.
Ha piacra megyek, soha nem jövök úgy haza, hogy ne vettem volna négy-ötféle savanyúságot, egyszerűen nem bírok ellenállni a savanyúságos stand látványának.
Az a sok tál tele mindenféle ecetes zöldséggel, a legújabb nagy kedvencemmel az ecetes karfiollal, ami valami mennyei, de céklával, uborkával, fokhagymával, cseresznyepaprikával, fehér vagy lilakáposztával töltött paprikával, a hatalmas hordó a savanyított káposztával az egyik legszebb látvány, legalábbis nekem.
Rögtön éhes leszek.
.jpg)
.JPG)
.JPG)
.JPG)
Imádom én is a savanyúságot, főleg a káposztát. Ősszel én is savanyítottam káposztát mint a "nagyok", igaz csak egy 25 literes dézsában. Most meg habzsoljuk, épp olyan íze van mint a piacosnak, az is igaz, hogy sok gond van vele, hetente tisztítani, de megéri, hát az íze, és főleg, hogy mindig kéznél van, ez felülmúlhatatlan.
VálaszTörlésMarika ne is mondd, csurog a nyálam, imádom a káposztát is, korhelyleves is ezen a télen már ötször volt, mert azt a legegyszerűbb és leggyorsabb összedobni, egy kis kolbásszal, meg nem akarok mindig töltött vagy rakott káposztát csinálni, de káposztának lennie kell sűrűn:-))))
VálaszTörlésAnikám neked valami gazdasszonynak kellett volna menni, vagy a piacon standosnak. Árultad volna saját "malacságaidat", savanyáidat!)) Annyira életszerű, ahogy rajongasz ezekért a dolgokért, hogy az ember szinte a szeme előtt lát téged!))
VálaszTörlésNagyon guszta! Tudod még mit szeretek én a káposztával töltött almapaprikát kicsit csípősen! Amúgy teljesen mindegy hogy milyen jöhet, szeretem. Bármilyen nehéz a gyomrom egy kis savanyúságot eszem és már rendben is vagyok!
VálaszTörlésTeácskám tudom nekem kofának kellett volna mennem, imádtam volna.
VálaszTörlésEgyszer egy ismerősömnek besegítettem, aki spanyol szandálokat árult a rendszerváltás idején, de nem üzletben hanem egy-egy minisztériumban, külker cégeknél és egyéb vállalatoknál kitelepült egy-egy napra és a dolgozóknak ott árulta a szandikat, párszor mentem vele, annyit eladtunk, csak na, mindenkit rábeszéltem valamelyik darabra, persze jól is néztek ki, nagyon csinos darabok voltak, de akinek kövér lába volt mondtam tisztára karcsúsítja, akinek sovány annak isteni formát csinál, mint egy modellnek, beszéltem össze-vissza, szóval gyereket a hasukba, vették mint a cukrot. Imádtam az egészet.
Ehhez képest az idegenforgalomban dolgoztam egész életemben, mondjuk ott is eladtam, csak az egy kicsit más volt, szerettem azt is.
Ezek a piacos ügyek sokkal életszerűbbek, földhözragadtabbak, szívesen csináltam volna, de már mindegy is:-)))))
Évikém én is a csípőset imádom mindenben és az eceteset, egy kivétel van, a vajas-sonkás kenyérhez valamiért szeretem az apró csemege uborkát.
Tudod miért jössz helyre a savanyútól, mert kevés a gyomorsavad, ahogy nekem is, azért szeretjük és kívánjuk.
Ha sok lenne rá sem bírnánk nézni:-))))
Éppen kolbászt sütök, pont passzolna hozzája egy kis almapaprika, az sem baj, ha csípne picikét :-)
VálaszTörlésDe nincs! Azé' megesszük így is :-)
Nah akkor most megyek a kamrába, keresek egy kis savanyúságot, mert nagyon megkívántam:)
VálaszTörlésVikikém, naná, hogy anélkül is jó a sültkolbász, meg bármivel ami van otthon, pl. mustárral, be tudnám dobni én is:-))))
VálaszTörlésKata, de örülök, hogy látlak, olvaslak, mostanában nagyon ritkán lehet összefutni veled, a blogodon is:-))))
Ugye milyen guszta lett az összes kép az almapaprikáról, azért is tettem fel, mert nekem is csorog a nyálam már a látványától:-)))
Ugorj be hozzám Zsanukám!))
VálaszTörlésMegyek:-))))
VálaszTörlés