A hétvégén annyira jó volt a tepertős pogácsa, meg a kapros-túrós lepény, nem bírtam magammal és tegnap reggel korán megint nekiálltam és ez lett a gulyásleves után.
Gondoltam meglepem a családot, hát sikerült is.
A már szokásos kelt tészta bedagasztva: most a nagy adag
3,2 dl langyos tej
3 tojássárgája
3-4 ek.cukor
1 mk.só
60 dkg liszt
2,5 dkg élesztő, most friss lett belemorzsolva
10 dkg olvasztott vaj a dagasztás vége felé hozzácsorgatva
Forgatáshoz:
20 dkg olvasztott vaj
20 dkg darált dió
10 dkg barna cukor a dióhoz keverve
A géppel bedagasztattam és megkelesztettem.
Utána lisztezett deszkán kézzel szétlapogattam, széthúzogattam és a legkisebb pogácsa szaggatóval kiszúrtam a kis gömböket. Mindet.
Kivajaztam a kis piros zománcos kacsasütő tepsimet - soha nem volt benne kacsa sütve, de annak idején ezen a néven vettem, vagy száz éve, jó 2,5 cm-es pereme van - minden gömböcskét egyenként megforgattam először a vajban, azután a cukros dióban és leraktam egymás mellé közvetlenül. Amikor a tepsi alja megtelt még megszórtam bőven cukros dióval, ezután következett a második réteg ugyanúgy ahogy az első, tetejét itt is meghintettem cukros dióval.
Amikor tele lett, persze hogy megint kimaradt a tésztából egy darab, na abból újfent batyut csavartam, 4 darabot, a tölteléke diókrém lett, a kimaradt olvasztott vajba belekevertem a maradék cukros diót.
Amíg a batyukkal foglalatoskodtam, addig pihent a tészta a tepsin és forrósodott a sütő 180 fokra, végül szép aranybarnára megsütöttem az egészet.
Vaníliakrém pudingporból: nagy adag
1 l tej
1/2 l tejszín
9 ek. cukor lett belekavarva és egyáltalán nem lett nagyon édes
3 tasak oetker vaníliapuding
A tejet a tejszínnel felforraltam, közben a pudingport a cukorral és kevés hideg tejjel simára kevertem és a végén összeforraltam és besűrítettem.
Állandóan kevergetve kihűtöttem, így nem lett bőrös a teteje, de ha nincs időnk kevergetni, akkor egy darab folpackkal kell befedni teljesen, úgy, hogy óvatosan rányomkodni a forró pudingkrém tetejére és hagyni kihűlni, így sem bőrösödik.
Nagyon finom lett, nem is tudom miért ilyen ritkán sütöm, szinte száz évente egyszer, pedig gyors, hamar elkészíthető sütemény.
Egy leves után kiváló második, laktató, sőt vacsora gyanánt az esti filmnézésnél is bedobtunk egy-egy szép adagot, és még a mai kelkáposzta főzelék után is lesz délutáni desszertként, tehát kiadós is.
Na jó, ez tényleg egy nagy adag.
.jpg)
.JPG)
.JPG)
.JPG)
Imádom. Az egyik legnagyobb kedvencem a kelt tészta kategóriából. :)
VálaszTörlésWunderschön, in wien sagen wir "Buchteln mit Vanillesauce", die Lieblingsspeise meines Sohnes!
VálaszTörlésSzép napot mindenkinek
Aranygaluska...hmmm...már a gondolatába is beleszédülök...:)
VálaszTörlésEz nagyon finom lehet, én már igen régen készítettem.
VálaszTörlésMindenkinek köszönöm a kedves szavakat:-))))
VálaszTörlésNekem vannak ilyen időszakaim, amikor kelt tésztát ennék kelt tésztával, most éppen ez van.
Aranygaluskát az eszemet sem tudom mikor készítettem, olyan rég volt, még fent éltünk Budapesten:-))))
Mindenkit szívesen kínálnék belőle, mert nagyon finom lett:-))))
Pont ma emlegettük a kolleganőimmel sóhajtozva... Küldesz? :)))
VálaszTörlésAnikó, sajnos én mindig kelt tésztát ennék kelt tésztával! Sajnos! mert rettenetesen hizlal! Képzeld, ilyet nem tudok készíteni! De olyan szépen leírtad, hogy lehet nekiállok valamelyik nap:)
VálaszTörlésBudapest nem fent van ;-)
VálaszTörlésUtoljára nagyanyám készített igazán finom arany galuskát, igaz, az kicsit másképp vót.
Majd harangozd már be a blogon, hogy legközelebb mikor csinálsz ilyet! Akkor majd véletlenül pont arra járok. Ha ízlik, nagyanyámmá fogadlak! :)) (férjed már biztosan van ;-)
Ó, de csodálatos! Nagyon szeretem, de már nem is tudom megmondani milyen régen ettem...Kicsit macerás, de megéri. Krémes vaníliával pedig tényleg maga a mennyország! :o)
VálaszTörlésNagyon fincsi dolgokat készítettél! Szívesen lettem volna a vendéged egy kis galuskára !
VálaszTörlésMaga a mennyország! A gulyáslevest is és az aranygaluskát meg a batyut is imádom! :)) Tulajdonképpen alig van amit nem imádok!! :))
VálaszTörlésPetra már el is küldtem egy nagy adagot:-)))))
VálaszTörlésÁgni, nem nehéz állj csak neki, majd meglátod milyen finom lesz:-)))))
PO igazad van Budapest nincs fent,jelenleg most hozzánk képest keletre van ráadásul, mégis mindenki így mondja, rossz szokás.
Persze, hogy van férjem mivel 100 éves anyóka vagyok, mit gondolsz a fiatal lányok tudnak ilyeneket sütni???, na ugye hogy nem, úgy hogy szívesen leszek a nagyanyád és megkínállak, ha erre jársz:-))))
Krisztina nem macerás, csináld csak meg:-))))
Évikém ha erre jársz nagyon szívesen kínállak vele:-)))
Barbikám hát velem is ez van, alig van valami amit én sem szeretek, nem véletlenül kéne nekem fogynom még, most ez a projekt kicsit megállt, de ilyeneket néha muszáj enni:-))))
Neked viszont már nem kell tovább fogynod, a képeidet látván, csak ezt próbáld tartani, nagyon csinos vagy:-))))
Egyébként is kelt tészta rajongó vagyok, de most pár napja megint rá vagyok "kattanva", nagyon kívánom a kelt tésztákat... Az aranygaluskád annyira jól néz ki. Még soha nem készítettem, pedig tudom, mennyire fincsi dologról van szó. Szerintem "lopom" a recepted, lehet, hogy találkozol vele a blogomon hamarosan, mert nagyon megkívántam! Egy kérdésem lenne: mennyi ideig sütötted ezt a két soros csodálatot és hány fokon?
VálaszTörlésNyugodtan vidd és süsd meg, ízleni fog, meglátod nem nehéz. Nekem gáztűzhelyem van 4-es fokozaton sütöttem, előtte fél órával jól bemelegítettem, kb.25-30 perc és kész:-))))
VálaszTörlésJó sütést kívánok:-)))))
Imádom- készíteni, enni egyaránt, no meg learatni a babérokat érte :D Nálunk mindenki szereti, ezért jó nagy adag készül ám! A batyúd is csábító!!!
VálaszTörlés