Ez nem gasztro díj, ez egy játék!
Egy fantázia játék.
Mi az, az 5 gasztro-élmény, amit feltétlenül meg kell élned, mielőtt eltávozol e világból, azaz mielőtt feldobod a bakancsod ?
Ezért hívják bakancslistának.
Az eredeti ötlet egy angol utazási bloggertől indult, aki a BBC hasonló felmérése alapján indította körkérdését írótársai között.
A végeredmény egy igen gazdag és tanulságos 1600 bejegyzéses lista lett, ami híven tükrözi a jelenlegi angol gasztro-társadalom álmait.
Nosza, mi magyarok is mutassuk meg a saját bakancslistánkat.
Én a meghívást PO-tól a Pásztortűz nevű blog tulajdonosától kaptam.
Játékszabály:
- minden meghívott gasztroblogger 5 élményt sorolhat fel. Se többet, se kevesebbet !!!
- a gasztro-bakancslistán lehet: speciális étel, étterem, alapanyag, elkészítési mód - tehát olyan amit már ismersz vagy olyan amit még nem ismersz, de úgy érzed kihagyhatatlan számodra.
Ha mások számára ismeretlen lehet valamilyen fogalom vagy meghatározás, akkor
megköszönnénk egy rövid magyarázatot is vagy akár linket is.
Ezt kell tenned:
1. Másold ki a kis képet az oldaladra
2. Blogodon jelentess meg egy posztot a gasztro-bakancslista játékfelhívás szövegéről, szabályairól és a képével.
3. Add át a stafétát és nevezz meg 5 másik gasztrobloggert és értesítsd őket.
4. Értesítsd emailben a megjelent posztodról magnes.dora@gmail.com címen a játék Mo-i meghírdetőjét, hogy az összesítést publikálhassa.
Akiknek én átadom a stafétát és felkérem a játék folytatására:
Duende - Szellem a fazékban
Szepyke - Szépségtár
Kata - KataKonyha
Viki - Házias Konyha
Ottis - Ottis főz
Az én bakancslistám:
1. A nagymamám kézzel írt receptes könyvéből az összes, általa lejegyzett süteményt megsütni, hátha újra meglelem gyermekkorom ízeit.
2. Tovább bővíteném a már amúgy sem kevés, de számomra mégsem elégséges mennyiségű szakácskönyv gyűjteményemet.
3. Végigjárni és kóstolni Erdélyt, a Felvidéket, Kárpátalját, Újvidéket, az olyan régi szász, örmény, román, székely, és ősi magyar ételeket, süteményeket, amelyek lassan elfelejtődnek, vagy beépültek és másképp szerepelnek a jelenlegi gasztronómiában.
4. Elutazni Argentínába, ahol még nem jártam, és ott nevelt, ott sütött /természetesen faszénparázson/ óriási angus - marhaszeletet eszegetni az összes velejáróval egy haciendán, miközben nézegetem a pampán, a távolban legelésző marhacsordát.
5. Végül a legfontosabb vágyam:
Népszerűsíteném, a belvárosi, turisták által látogatott éttermeinkben /Budapesten/ a kor követelményeinek megfelelően elkészített, de a receptektől nem eltérve, a magyar konyha gyöngyszemeit, nagyszerű ételeit, a magyar borokat, jellegzetes süteményeinket, természetesen soha be nem csapva a vendégeket, bárhonnan is jöttek és ezt állandóan ellenőriztetném, valamint súlyosan szankcionálnám, ha mégis előfordulna tisztességtelenség.
A külső kerületekben pedig minden létező módon támogatnám az otthonos kifőzdék, kockás abroszos kisvendéglők, kerthelyiségek tömeges alakulását, fenntartását, üzemelhetőségét, és a lakosság általi megfizethetőségét.
Hajrá, játékra fel!!!
.JPG)
.JPG)
.JPG)
Hogy miket találnak ki? De érdekes, most azon gondolkodtam nagyhirtelen hogy én nem is tudnék mit írni! Te nagyon jókat írtál!
VálaszTörlésÉva, ez nagyon érdekes játék, szerintem te is sorra kerülsz majd, addig is gondolkodj rajta, először én sem tudtam, rémülten agyaltam mit írjak,de egy órát morfondíroztam és erre jutottam. Örülök, ha úgy találod jókat írtam:-)
VálaszTörlésSzia!Köszönöm, hogy rám gondoltál, de egy ilyen játékot indítottam én is, még 2009-ben!:)))
VálaszTörlésLehet, hogy nem is a BBC indította, hanem én?:)))
Itt a link http://szepsegtar.blogspot.com/2009/07/bakancslista-etelszinten.htm
Megtisztel, hogy gondoltál rám, de az én listám, azóta sem változott szerintem...:)))))
Köszönöm Anikó, gondolkodom rajta. Tetszik a listád! Én is remélem, hogy egyszer még újra fog a magyar kisvendéglőkbe járni, sokkal-sokkal többször, mint most. Apuék mesélték, hogy bizony ők sokszor ettek ilyen helyeken gyerekkorukban, pedig nem voltak gazdagok, de még csak módosak sem, mégis megengedhették maguknak családilag - egy hónapban 2-szer, 3-szor hogy vasárnap ilyen helyeken ebédeltek. Akkoriban többet találkoztak a barátok, társaságok. Ma senki sem jár sehova, nincs is társadalmi élet. A kettő összefügg, szorosan, mindkettő eltűnt ma már... Se kisvendéglők, se közösségi élet. Sajnos.
VálaszTörlésSzepyke, nem tudtam, én csak 2010.febr 24-e óta bloggerkedem, de érdekes mindenesetre és megnézem feltétlenül a te listádat:-)))))
VálaszTörlésDuende,megörültem ennek a játéknak, mert ez legalább érdekes, mindenkinek más a fontossági sorrend, ez megint sokat elárul az emberről.
Én még halványan emlékszem ilyen kockás abroszos kerthelyiségre, a családdal voltunk, nyilván én kicsi gyerek voltam, de az elmesélésekből én is tudom, hogy egy halászlé-túrós csuszára, utána egy pohár sörre gond nélkül beülhettek, megengedhették maguknak és volt hová.
Ma ha mehetnél is anyagilag, de hová????
Ma a többség anyagi problémával küzd, bezárkózik, magára marad, azért hallani annyi szörnyűségről a híradókban sajnos:-)))))
Nem normális világ van!
Így igaz Anikó...
VálaszTörlés