Őszibarack és körtebefőttjeim

Hát ezt is kipróbáltam.
A körte saját termés, a legalább 5 éves kis körtefánk idén hozott először annyi termést, hogy egyszer jóllaktunk, a többit meg eltettem befőttnek, ugyanis egyszerre érett be az egész fa ebben a melegben.
Persze jó pár darab elhullott-leesett menet közben.
Sajnos nem az a haj de nagyon finom, zamatos körte, azt sem tudjuk mi a neve, milyen fajta, végül is mindegy, befőttnek mindig jó lesz.
Az ősziket meg zöldségesnél vettem, kívül a héj alatt fehéres volt a húsa, a mag körül meg piros, ettől a befőttlé színe rózsaszínes lett, olyan szépen mutat az üvegekben, hogy legszívesebben már most felbontanám és megenném, persze megtartóztatom magam, végül is nem azért szenvedtem ebben a melegben, hogy öt perc alatt eltűnjön minden, muszáj megvárni a hideg időt.
Milyen jó lesz visszagondolni majd akkor a hidegből-hóból erre a gatyarohasztó hőségre, amiben befőztem.

A befőtt istenien néz ki.

Hát ezek a nem túl finom körték, nyersen.

Az őszikompót gyönyörű rózsaszínű lett, nagyon gusztusos.

Minden kompót vagy befőtt eltevésére vonatkoztatva a recept:

Vizet forraltam, bele annyi cukrot, ahogy én szeretem, édesen, szegfűszeg jó pár darab és fahéj.
Miután jól összeforrt a szirup, beletettem a megtisztított, feldarabolt gyümölcsöket, egyet forraltam rajta és azon forrón üvegekbe mertem, lezártam, betakargattam és úgy hagytam kihűlni. Azóta a kamra polcán állnak a lekvárok mellett. Néha beállok a spájzba, büszkén és elégedetten nézelődöm, hogy ez mind az én művem.
Édesanyám ha ezt láthatná, menten elájulna és nem akarná elhinni, hogy erre vetemedtem, ugyanis mindig hangoztattam, hogy én ugyan soha, de soha nem fogom a konyhában, pláne befőzéssel tölteni a drága időmet.
Tényleg nem szabad semmire kijelenteni, hogy soha, mert előre semmit nem tudhatunk és állandóan változunk.
... Anya büszke lennél rám és nem hinnél a szemednek, mert én sem.