Lecsó, az életem eddigi legjobbja... cukkinivel, tojással... jó csípősen...

Állítólag életem legjobb lecsója készült a gyerekem szerint.
Véletlenül persze.
Nekem valahogy mindig más és más a lecsó, hol jobb, hol gyengébb, annyi mindentől függ, a paprika minőségétől is, de még aznapi kedvemtől is talán.
A mostaniról tényleg csak felső fokon tudok nyilatkozni, valahogy kedvező volt még a csillagállás is.
Pedig nagyon csípős lett, lángot leheltünk, de imádjuk az erőset és elviseljük.
Újabban szeretem cukkinivel készíteni, mert jól sűrít, és mert semleges íze miatt ragyogóan illeszkedik bármihez, átveszi a domináns ízeket, szóval semmi mellől nem lóg ki.
Sőt tök híján még a kapros tökfőzeléket is helyettesíti, mondhatnám pont ugyanolyan, semmi különbség nincs köztük.
Szóval a cukkini egy univerzális zöldség, abszolút. Szeretem.
Érdekes módon kevés paprikával készült, kevés paradicsommal, viszont sok kolbásszal és sok tojással.
Ezentúl megpróbálom így készíteni, ha már ekkora sikere lett, sőt már azon agyalgok, hogy a téli eltevéshez is teszek hozzá vagy cukkinit vagy tököt, attól függően mit kapok majd jobban.

2 nagy fej vöröshagyma apróra kockázva
1-2 fakanálnyi zsír, az enyém házi sütésű, nagyon finom
1 szál jó minőségű csípős házikolbász karikázva
2 gerezd fokhagyma apróra
1 tk. füstös pirospaprika  /a Culinarisban vettem, mennyei ízt ad az ételeknek, nem kell sok belőle/
2 vékony rudacska zsenge cukkini héjastól negyedekbe aprítva
2 db paprika szintén negyedelve /a csumák is/
1 hegyes erős paprika negyedelve /a csumája is, az utóbbi időben egyik se volt méregerős, azért mertem bátran hozzáadni, na de most ez méregerős volt/
1 db nagyobb paradicsom kockázva
4 tojás enyhén felverve, sózva
só, bors

Értelemszerűen vannak ételek amit csak zsírral lehet főzni, a lecsó olyan, meg a pörköltek, meg a töltött és egyéb káposztás ételek...  és most több nem jut az eszembe hirtelen, de biztos van még.
A zsír nem egészségtelen, hanem ízes, mértékkel.
Vallom, hogy mindent kell enni és használni, mértékkel.
Imádom a zsíroskenyeret kovászos uborkával, vagy almával ilyenkor nyáron, sokszor eszem is.
De főzök én vajjal is, meg libazsírral is, meg különböző olajakkal is, ha olyan az étel amihez az kell.
Ezzel csak azt akarom mondani, hogy nem lehet mereven ragaszkodni egy elképzeléshez, változatosan kell főzni - természetesen mindez csak akkor érvényes, ha egészségesek vagyunk, nincs étkezési problémánk és nem kell diétát tartanunk.

És értelemszerűen minden zöldséget alaposan megmosok, majd egy tálba aprítok vegyesen.
A hagymát rádobom az olvadt zsírra és kissé összedinsztelem kevés sóval - mindig teszek sót a hagymára, mert akkor csak puhul és üvegesedik, de nem ég ! - majd megy hozzá az összes kolbászkarika és jól összesütöm az egészet, de tényleg, jó ropogósra a kolbászokat, majd a fokhagyma és a paradicsom kockák és a teáskanálnyi füstös pirospaprika, valami mennyei, hagyom, hogy a paradicsom kicsit levet engedjen majd adom hozzá a cukkinis paprikákat, sózom, borsozom, elkeverem, lefedem és hagyom összefőni az egészet takarékon.
Ez úgy 10-15 perc, semmiképp nem több, utána fedő le, beforralom sűrűre, majd egy tálkában a már előzetesen felvert tojásokat rázúdítom és hagyom összesülni, ekkor már óvatosabban átforgatom és kész.
Én lágyra hagyom rajta a tojást, nem sütöm igazán szárazra.
Friss puha kenyérrel, a végén a bélzetével a sűrű szaftot kitunkolva, az erősségtől lángot lehelve, de módfelett elégedetten dőltünk hátra.
A gyerekem kis hallgatás után megszólalt: Anya életem eddigi legjobb lecsóját ettem :-)))
Mondtam neki valószínűleg én is, ez piszok jól sikerült.